 |
 |
 |
 |
A cigány értelmiségi mozgalom születése az 1970-es évek elejére tehető. Az első költők és írók – Bari Károly és Lakatos Menyhért –, az első festők, Balázs János, Péli Tamás ekkor jelentkeztek.
Ők azok akik először fogalmazzák meg immár belülről és hitelesen azt, milyen cigánynak lenni, s adnak önbecsülést és hitet, öntudatot és büszkeséget népüknek.
Magyarországon az első ismert festőművész Balázs János volt, akit 1970-ben fedezett fel F. Mihály Ida művészettörténész. Lényegében Balázs János példája hozta létre a magyarországi roma képzőművészetet. Péli Tamás, az első tanult magát cigányként definiáló képzőművész munkatársaival, köztük Daróczi Ágnessel további tíz művészt fedezett fel, akik műveiből 1979-ben megrendezték az első naiv és audidakta cigány művészek országos tárlatát. Az első kiállításon ismerkedhetett meg a közönség tárlatunkon is szereplő Bada Mártával Balázs, Balogh Balázs Andrással, David Berrivel, Fenyvesi Józseffel, Oláh Jolánnal és Orsós Terézzel. 1989-ben, a második tárlaton szerepelt először közös kiállításon Dilinkó Gábor és Ráczné Kalányos Gyöngyi, 2000-ben pedig Ferkovics József, Kun Pál és Omara (Oláh Mara) mutatkozott be.
Az itt szereplő művészek gyakorta szerepelnek a roma művészeti és közéleti lapokban, kiállításokon, s ezen művészek többsége hangsúlyozottan reprezentálja az egyre karakterisztikusabban megfogalmazódó roma önképet.
|
|
|
|