 |
 |
Az elmúlt évi bemutatóhoz hasonlóan most is 6 falazótéglát állítottunk ki a tiszafüredi múzeum gyűjteményébe került bélyeges téglák közül. Ezek legfeltűnőbb vonása, hogy felületükön betűk, egyéb jelek láthatók, melyek a tulajdonos azonosításra, az elszámolás segédleteként vagy minőségjelként szolgáltak.
A téglabélyeg kivitelezése önmagában is sokat mondó. Az eddigi kutatások szerint a csat, a szív, a hold, a csillag, a kereszt, a szigony, a pont jel használata akár 16-17. századi gyártásra is utalhat. A 17. és a 18. században évszám és monogram alkotta a téglabélyeget, a 18. század közepétől csak évszám, később csak monogram jelöli az egyes darabokat.
tégla-bélyegek a 19. századig a kézi és a gépi gyártású üzemekben is domborúak voltak. A fa téglaforma aljába vésett negatívot kitöltő agyag rajzolta ki a mintát. A kiállított hat téglából öt ebbe a csoportba sorolható. AZ „MC”, az „AI”, az „BI” monogrammal, továbbá a kulcs és a kereszt jellel bélyegzett tégla tartozik ide. A 19. században jelentek meg a forma aljára szögezett fémbélyegzők, amelyek az agyagba benyomódva adták a jelet. Ilyen az „SJ” jelű tégla.
A téglák hossza, szélessége, magassága is változó. Többségüknél 30 cm, 15 cm és 6 cm. Ettől kissé eltér az SJ jelű tégla mérete, ahol a hossz 29 cm, a szélesség 14 cm, a magasság pedig 6,5 cm. A „BI” jelűnél a tégla hossza 28 cm, szélessége 14 cm, magassága pedig 6 cm.
A készítés helyéről, illetve a téglaégetők
tulajdonosairól eddig még hiányosak az ismereteink. A jelek azonosítása tehát
még további feladatot jelent. A bélyeges téglák előkerülése ugyanakkor igen
hasznos helytörténeti adalékkal szolgál egy-egy település történelmének
tanulmányozásához.
Dr. Vadász István
|
|