Múzeumtörténet

„Egy álom megvalósul…”
A Damjanich János Múzeum története
 
 

A legtöbb vidéki városhoz hasonlóan a múzeum és a könyvtár alapításának terve Szolnokon is szorosan összekapcsolódott. Bár létesítésének gondolata már jóval korábban, a 20. század elején fölmerült, testet csak az 1930-as években öltött. A környező megyeszékhelyekhez, de akár a megye más városaihoz – Jászberény (1874.), Tiszafüred (1877.), Karcag (1906.) – képest is késői indulás volt ez.
 

Előzmények

A múzeum és könyvtár megalakítását Hild Viktor (Kecskemét, 1855. november 28. – Szolnok, 1929. április 14.) vetette fel. 1902-ben, a megyeszékhelyre kerülésekor már kellő tapasztalatokkal rendelkezett a közgyűjteményeket illetően, s haladéktalanul munkához látott, hogy Szolnokon is megvalósítsa az oly régóta hiányzó intézményeket. Elképzeléseit az általa szerkesztett Független Lapban tette közzé:

„Múzeum és könyvtár. Semmi egyéb. Feladatnak ez is elég nagy, és ha szakértelem, pénz van hozzá: a leghálásabb. A közmüvelődés előmozditásának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig […] azonnal hozzá kell fognunk. Mert periculum in mora! [Késlekedésben a veszély!]”.

A nagyszabású tervek valóra váltását azonban az I. világháború meghiúsította.

Az 1920-as évek közepén a múzeum és könyvtár alapításának gondolata újból előtérbe került, amikor Kautz Károly 1925-ben 793 kötetes könyvtárát a városnak ajándékozta. Ez a nemes cselekedet további támogatókra talált, Zombory Lajos építész és festőművész tervet készített egy kultúrpalota megépítésére.
 

Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye

A létesítendő intézmény ügyét az I. világháborút követően Szolnokra kerülő tanár, dr. Balogh Béla (Kassa, 1890. január 3. – Debrecen, 1947. december 3.) karolta fel, aki a szolnoki állami főgimnáziumban (ma Verseghy Ferenc Gimnázium) kapott állást.

„Rájöttem, hogy ez a város hagyományok nélkül való, mert nincs olyan intézménye, amelynek hivatása a hagyományok gyűjtése, megőrzése, ápolása és megismertetése, vagyis ennek a városnak nincs nyilvános könyvtára, ahol a város tanulni vágyó művelt rétege és ifjúsága, általában polgársága kielégíthesse érdeklődését. Tanári és egészen más irányú szakmai elfoglaltságom nem engedték meg, hogy munkásságomat teljesen Szolnok és a vármegye történelmének és archeológiájának szentelhessem, mégis úgy éreztem, hogy a múzeum – vagy legalábbis múzeumi gyűjtőhely – és közkönyvtár létesítéséért dolgoznom kell.” – írta visszaemlékezésében.

Sokévi várakozás és szervezőmunka után állhatatossága célt ért: társadalmi összefogással 1933. május 2-án megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület.

1934. november 11-én az egyesület nyilvános díszközgyűlést tartott, s ekkor nyitotta meg kapuit a közönség előtt Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye (a mai Táncsics Mihály út 1. számú épület). Balogh Béla megnyitón elhangzott szavai hűen tükrözik hitvallását a művelődés fontosságáról:

„Legyen ez a kis könyvtár erős vára és jól megépített sánca a magyar nyelv és irodalom szépségének és értékeinek, meleg, barátságos otthona mindazoknak – akik a nyomtatott betű ólomkatonáinak művésziesen szervezett sorain keresztül saját maguk lelki igényeit és szellemi kedvtelését kívánják kielégíteni.”

Dr. Balogh Béla 1941-ben Debrecenbe költözött, és bár a múzeumi gyűjtőhellyel nem szakadt meg a kapcsolata, természetszerűleg nem tudott a korábbiaknak megfelelő időt szánni rá. Állandó alkalmazottja az intézménynek nem volt, ennek következtében a világháború során komoly veszteségeket szenvedett. Ezzel le is zárult Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye történetének első szakasza.
 

Újrakezdés a II. világháború után

1945-től a normalizálódó viszonyok lehetővé tették az újrakezdést. Először Kiss Gábor árvaszéki ülnök próbált rendet teremteni, majd Kaposvári Gyula későbbi igazgató, Balogh Béla tanítványa vette át a rendezés munkálatait, aki szervezője, első muzeológusa és közel harminc évig igazgatója volt az intézménynek. 1948-ban megnyílt a helyreállított könyvtár, 1949. március 5-én a Szolnoki csata című kiállítással a múzeum is megkezdte működését. Ekkor indult el Szolnok város múzeumi gyűjtőhelye a valódi múzeummá teljesedés útján.

Az intézmény 1952 végén vette használatba a jelenlegi, Kossuth tér 4. szám alatti műemlék épület egy részét. Ugyanebben az évben vette fel Damjanich János honvédtábornok nevét is.
 

Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága

Fordulópontot jelentett a múzeum életében, amikor 1962-ben megalakult a Szolnok (ma Jász-Nagykun-Szolnok) Megyei Múzeumok Igazgatósága, melynek központja a szolnoki múzeum lett, tagmúzeumai 1962-ben a jászberényi, a karcagi, a tiszafüredi, a túrkevei és a tiszaföldvári gyűjtemények. 1983-ban Mezőtúr, 1985-ben pedig Kunszentmárton múzeumával bővült a megyei szervezet.
 

Damjanich János Múzeum

A Damjanich János Múzeumban őrzik a megye teljes régészeti és a legnagyobb néprajzi, történeti valamint képzőművészeti gyűjteményét. A gyűjtő- és kiállító tevékenység mellett komoly kutatómunka folyik az intézményben.

Az épületben öt állandó kiállítás látható, ezek mellett időszaki kiállítások fogadják a látogatókat, nyaranta pedig a hangulatos díszudvar ad helyet a szabadtéri kulturális programoknak.

A múzeum épületének 1989–1996 közötti felújítását követően az intézmény megkapta „Az év múzeuma” kitüntető címet. A Damjanich János Múzeum kiemelkedő szakmai és kiállítási eredményei elismeréseképpen 2005 májusában másodszor is kiérdemelte „Az év múzeuma” elismerést.
 
 

„Ércnél maradandóbb…”
A Damjanich János Múzeum épülete

 
 
1860-ban a korszak sikeres vállalkozója, Obermayer Lajos Szolnok főterén – az akkori piactér mellett – a városházával szemben építtette fel a város harmadik emeletes épületét. A későklasszicista stílusú épületet először katonatisztek számára bérelték ki, majd a nevezetes Magyar Király Szálló működött benne.

A telek a 19. század második felére oly jellemző, városias beépítést tükröző, keretes építési móddal épült be. A közterülettel határos szárnya két, az oldalsó és hátsó szárnyai pedig egy-egy funkcionális traktust tartalmaztak. A fő szárnyat nyereg-, a többit befelé lejtő félnyereg tető fedte. A belső udvar mindkét szintjén nyitott folyosó futott körbe, melyről a szobaegységek nyíltak. A földszinti helyiségeket a folyosó alatti árkádsorról lehetett megközelíteni. Az utcáról az épület szimmetriatengelyében elhelyezett főkapun át juthatott be a vendég a belső udvarba. A hátsó szárny jobb oldali részén kisebb kapuzat volt, amely az épület mögötti, a szállót kiszolgáló házak udvarára nyílt.

A Kossuth tér 4. szám alatti műemlék épület első emeletét és a második emelet egy részét 1952. december elején vette használatba a múzeum, amely ugyanettől az évtől kezdődően viseli a szolnoki csata legendás hősének, Damjanich János honvédtábornoknak a nevét.

A múzeum 1958-ban már az épület felét birtokolta. 1963 tavaszától a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár is a Kossuth tér 4. szám alá költözött, ide került már a kezdet kezdetén a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat (a későbbi TIT), majd az 1960-as évek közepén a Szegedi Tanárképző Főiskola Szolnoki Tagozatának Kollégiuma, az 1970-es évek közepén a Pedagógus Klub és Könyvtár.

1989-ben állami támogatásból elkezdődhetett a főépület teljes felújítása. A társintézmények kiköltözésével a múzeum a teljes épületet birtokba vette. Az ünnepélyes átadásra 1996. december 15-én került sor.
1997-ben először került meghirdetésre és odaítélésre „Az év múzeuma” kitüntető cím és a vele járó pénzjutalom. „Az év múzeuma” kitüntető címet 1996-ra vonatkozóan a szolnoki Damjanich János Múzeum kapta a következő indoklással:

„A szolnoki múzeum 1996. évi tevékenysége országos viszonylatban kiemelkedő jelentőségű és múzeumi tekintetben példaértékű. Szinte egyedülálló szervezési és menedzselési erőfeszítések eredményeképpen, jórészt az önkormányzat anyagi áldozata nyomán, a millecentenárium évében fejeződött be az utóbbi évtized talán leglátványosabb – teljes – múzeumi épületrekonstrukciója, amely módszertani újszerűséget is hozó régészeti és impozáns méretű képzőművészeti állandó kiállítás megvalósítását tette lehetővé.”

2010-ben újabb jelentős fejlesztés valósult meg. A Jászkun kapitányok nyomában tematikus túraútvonal kialakítása Jász-Nagykun-Szolnok megyében projekt keretében a Damjanich János Múzeum oldalfalához illeszkedő, évek óta használaton kívüli asztalos és sokszorosító műhely épületét felújítva a főépülethez kapcsolták, új kiállítást, foglalkoztató termet és látványraktárt hozva létre.