Tanári segédlet a MÚLT-TÚRA programcsomaghoz

2012. április 06, péntek



Tanári segédlet a MÚLT-TÚRA programcsomaghoz

I. Előkészítés

Lehetőség szerint az előkészítés még az iskolában történjen meg.
 
1.)   Miért érdemes Szolnokot és a Damjanich János Múzeumot választani?
 
„Ez egy remek város, csak néhány ember megbolondult. […] Pedig minden vidéki város közül, itt tudok a legjobban élni, inni, enni, aludni… Ha nem lennék ős-pesti, szavamra, szolnoki szeretnék lenni”[1] – írta 1931-ben az Esti Kurír munkatársa. Változott ez az őszinte ragaszkodás a városhoz és lakóihoz az elmúlt évtizedekben? Természetesen igen és mégsem. A gazdasági és társadalmi átalakulások, az új feladatok új kihívásokat generálnak, de ez nem jelentheti a meglévő értékeink elvesztegetését, kulturális örökségünk eltékozlását; fontos, hogy ezzel a kinccsel minden szolnoki, a megyében és a környező régióban élő (diák, felnőtt, idegen) tisztában legyen és megismerje.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága céljai között kiemelt szerepet kapott a helyi történelmi és kulturális örökség bemutatása. Az Alföld régészeti, történeti, néprajzi, képzőművészeti, helytörténeti értékeinek megtartása, ápolása, ezen értékek minél szélesebb körben való bemutatása.
 
2.)  Hogyan és mivel kapcsolható az iskolai tananyaghoz a Múlt-túra programunk?
 
„Látott ugyanis Münchenben egy szép festményt, amelynek ege tisztább volt, a kairói plein air-nél, a ráfestett alakok sokkal megragadóbbak és élethűebbek, mint Tintoretto és Vereschaginéi, ahol egyszerre két vizet látott, az egyikben az alakok megfordítva csüngöttek, s minthogy hallotta, hogy a festő a természet után dolgozott, s hogy ilyent csakis Szolnokról lehet látni, máshol a Baedecker sem írja. Eljött tehát, hogy ezen nagyszerű felfedezést honfitársainak, személyes tapasztalás folytán tudomásukra hozhassa. Mindjárt tudtam, hogy Pettenkofen azon híres képei egyikét látta, melyeken a délibáb, a ragyogó szép nyári égboltozattal van megörökítve.”[2] Milyen volt az akkori település és milyenné vált? A XIX. század végén Szolnokra látogató angol úr olyan élmény kedvéért jött el városunkba, amiről korábban nem hallott, mert egyik útikalauz sem ismerte. Ekkorra a megyék átszervezésével kialakultak Jász-Nagykun-Szolnok megye új közigazgatási határai. 1876-ban Szolnok lett a vármegye székhelye s ez a döntés új fejezetet nyitott meg a város életében. Ez a középítkezések korszaka, elindul a valódi urbanizációs folyamat. Egymás után emelkednek az addig falusias arcot mutató város belterületén a minden igényt kielégítő épületek sorából álló szecessziós remekek.
Az I. világháború után ez a töretlen fejlődés megtorpan és lelassul. Nagy Lajos író 1932-ben készült szociográfiai írásában szomorú, lehangoló képet fest a városról: „Az idegen feltűnik itt. Ki ez? Mi ez? Mi járatban van? […] Nyilvános könyvtár nincs. Azaz van, de nincs átadva a nyilvánosságnak, nem működik. Múzeum nincs. Művész értékű szobrok az utakon, tereken nincsenek.”[3]
1944 után a háborús károk helyrehozatala következett, majd megindult a város felélesztése: hatalmas építkezések kezdődtek, lakótelepek alakultak ki, s a környékből betelepült parasztsággal felduzzadt a város lakossága. Milyennek látta Szabó Pál 1962-ben Szolnokot? „Nincsen talán egyetlen egy városunk se, amelyen annyit mászkáltam volna keresztül-kasul, mint Szolnok városán. Majdnem azt mondhatnám, hogy nekem „minden út Szolnokon keresztül vezet”, kiváltképp, ha hazulról, a falumból próbálok tájékozódni… […] A város zaja, zsongása nem nyugszik el se éjjel–se nappal…. […] Mintha egy kicsit késve ébredt volna fel régi, nagy álmodozásából, gyorsított tempóban, lázas sietséggel igyekszik behozni azt, amivel bizony, egy kicsit elmaradt.”[4]
Mi változott 45 év alatt? A most ideérkező idegen mit tapasztal és lát a városban?
Szolnok Budapesttől 100 km-re fekszik, a Tisza–Zagyva találkozásánál. Szárazföldi-, vasúti és vidéki csomópont. Lakosainak száma 78.000 fő. A megye székhelye Szolnok fontos ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási, kulturális és idegenforgalmi központ. Mind a megye mind a város kultúrtörténeti értékekben gazdag, igen sokszínű terület.
            Programcsomagunk lehetőséget, segítséget ad az Ember és társadalom műveltségi területen belül az:
 
v Ismeretszerzésre (tárgyak, épületek, képek közvetlen megfigyeléséből, hallott és olvasott szövegekből)
v Kommunikációra (fogalmazás írására, rajz készítésére egy-egy történeti vagy társadalmi témáról
v Tájékozódásra térben és időben (a polgárosodás időszakának megismerése, események kapcsolása a tanult helyekhez, térképen való tájékozódás)
 

II. A múzeumban

 
v A megérkezés után rövid tájékozódás, tájékoztatás a múzeum által biztosított helyen.
v Az általunk meghatározott célhoz kapcsolódó kiállítás (Városi polgárok a századelőn. Állandó történeti kiállítás) megtekintése és a téma feldolgozása tárlatvezetéssel, feladatlappal, foglalkozás keretében, de mindig tanári jelenléttel, múzeumpedagógus, múzeumi szakember irányításával, illetve közreműködésével.


III. Összegzés

 
v A látottak összegzése, értékelése az iskolában (vagy akár a helyi múzeumban) történjen, csakúgy, mint a munka, viselkedés stb. megbeszélése.
v A túra- feladatlapokat minden diák magával viheti, ez segít a későbbi órai feldolgozásban.
 
Reméljük, hogy a látogatást követően önök is azon pedagógusok közé tartoznak majd, akiknek meggyőződésük, hogy az érzékelés különböző fajtái, az élményközpontú módszerek az oktatás-nevelés folyamatát könnyebbé, játékosabbá, szórakoztatóbbá teszik. A múzeumok ehhez az egyik legfontosabbat, a hiteles, eredeti tárgyakat nyújtják.
 
„… az álmok nem csalnak. Az álmok valóra válnak. Én bizton hiszem, hogy az a hattyúkat tápláló pelikán, mely Szolnok város címerében magát a várost, a város földjét és lakóit jelképezi, miként a múltban annyiszor, úgy most is a másik madár, a mesebeli főnix madár példájára újból feléled és szebb, nagyobb lesz mint valaha.”[5] A kultúra, a közművelődés meglévő értékeinek megőrzésével, bemutatásával a Damjanich János Múzeumba látogató diákok és pedagógusok értőbb múzeumlátogatóvá és Szolnok történetének igazi ismerőivé vállnak.
 
 
Kellemes időtöltést és hasznos látogatást kívánunk!
 
 
Ajánlott irodalom
 
 
  1. BAGI Gábor – GULYÁS Katalin – SZABÓ István
Városi polgárok a századelőn. Történelmi állandó kiállítás a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Szolnok, 1999. 126 p.
 
  1. KAPOSVÁRI Gyula
1984 Szolnok képekben. Szolnok, 198 p.
 
  1. KAPOSVÁRI Gyula – RÉDEI István
1988 Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 231 p.
 
  1. SIMON Béla
2002 Szolnok a XXI. század küszöbén. Bp., CEBA K. 264 p.
 
  1. SZABÓ István – SZABÓ László
1977 Szolnok. Útikalauz. Szolnok, Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal. 64 p.
 
  1. SZILÁGYINÉ KATONA Ilona
1999 Vendégváró. Látnivalók Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Miskolc, Well-Press, 200 p.
 
  1. TURÓCZY Istvánné
1999 Szolnok és térsége. [Hatvan], CEBA Kiadó. 167 p.
 
  1. SZÁSZ József (szerk.)
2000 Szolnok. A várispánságtól a harmadik évezred közepéig. Bp., Dinasztia Kiadó, 324 p.
 
 
 
Összeállította: Pató Mária


[1]           Gál Imre: Hát érdemes valakiről jót írni? In: Írások Szolnokról a szolnokiaknak. Szerk. Szabó Barna.
Szolnok, 1931. március 8–10. p.; Gál Imre * (Grünfeld). 1899. Az Esti Kurír munkatársa, író.
[2]           Mr. Wipper Szolnokon. Második rész, melyben tudatik, hogyan és kit talált kalauzul városunkban az
angol utazó 1889 tavaszán. In: Szolnoki Lap. I. évf. 2005. 3. sz. 3. p.
[3]           Nagy Lajos:Magyar város 1932-ben. Szolnok. In: Nagy Lajos: A falu meg a város. Bp., 1981. 12., 19. p.
[4]           Kaposvári Gyula: Szolnok történelméből. In: Szolnok képekben. Szerk. Kaposvári Gyula. Szolnok,
1984. 44. p.
[5]           Elek István: Szolnok város ismertetése. Szolnok, 1931. 22. p.