VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁSOK


VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁSOK

 
Történeti Osztály
 
TÁRGY – ESET
Válogatás új szerzeményeinkből
a Damjanich Múzeum 80. születésnapjára
a történeti gyűjtemény anyagából

 
Történeti tárgyi és dokumentumgyűjteményünk – bár a múzeum ’legfiatalabb’ gyűjteménye – több mint húszezer leltározott tételt számlál. Gyarapítása során a Jász-Nagykun-Szolnok megye és kiemelten Szolnok város gazdasági, társadalmi átalakulását, életmódbeli változását reprezentáló műtárgyak, dokumentumok, fotó és képi ábrázolások, képzőművészeti alkotások megszerzését tekintjük fő célnak a XVIII. századtól napjainkig terjedően. Kiemelten kezeljük a fotótörténeti emlékek, illetve a történelmi, irodalmi személyiségekhez fűződő relikviák gyűjtését is.
Jelen virtuális kiállításunk tárgyai az intézményünk fennállásának 80. évfordulójára rendezett jubileumi kiállításon voltak láthatók 2014. november 11. és 2015. március 1. között. E kiállítás az elmúlt 10–15 év gyarapodásainak legjelesebb darabjait vonultatta fel a Damjanich Múzeum valamennyi gyűjteményéből.
A bemutatott történeti tárgyak és dokumentumok kiválasztása során két szempontot érvényesítettünk:
1. a tárgy egyediségében is ’beszédes’ darab legyen, azaz a lehető legtöbbet sűrítsen magában egy-egy korszakról;
2. általa a muzeológiai háttérmunkába is bepillantást nyerhessen a látogató.
A kiállítás címe hűen tükrözte ezt a szándékot, s a tárgyakhoz kapcsolódó tájékoztató szövegek is hasonlóképpen tagolódnak: a TÁRGY címszó a muzeológia szakmai szabályai szerinti tárgyleírást tartalmazza, az ESET leírása pedig a tárgy kulturális értékét, jelentőségét világítja meg.

 
Mivel új tárgyaink legnagyobb része egyéni felajánlás nyomán, ajándékként kerül a gyűjteménybe, e kiállítással egyben köszönetünket is kinyilvánítjuk egykori tulajdonosaik előtt, akiknek segítsége, ügyszeretete múzeumi értékmentő és értékőrző munkánk legbiztosabb alapja!
 
 
A tárgyleírásokat készítette: Gulyás Katalin
Fotók: Berta Ferenc
Rövidítések:
ltsz:        leltári szám
a:            anyaga
m:           magasság
h:            hosszúság
sz:           szélesség
szd:        szerzeményezés dátuma
szh:        szerzeményezés helye
gy:          gyűjtő
f:             felajánló


A KONSITZKY-FÉLE FŰSZERÜZLET CÉGÉRE


Ltsz: 2014.99.1. / a: fa, fém kiegészítőkkel / m: 80 cm, h: 84 cm, sz: 21 cm / szd: 2012. márc. 30. / szh: Szolnok, Balassa B. u. / gy: Gulyás Katalin – Berta Ferenc / f: Sarkadi Imre megbízásából Kosztyu Tamás
 

TÁRGY
Fenyőfából faragott, fehér színű, hím kopófigura. A kutya négy lábára nehezedve téglalap alakú deszkaalapon áll. Hátsó lábai lépő helyzetűek, fülei lelógók, rövid farka a háta felé kunkorodik. Szemei és orra fekete rajzos. Nyakában feketére festett nyakörv van kifaragva, melybe elől fém kapocs van beütve a póráz csatlakoztatására szolgáló, mozgó fém taggal. Összezárt szájában kétoldalt látszik vörösre festett ínye, felhúzott szája sarkába húr mentén lapított, mintegy 6-7 cm sugarú, mozgatható fémkarika van illesztve. Lábai, farka, teste külön darabokból készült, a figurát utólag állították össze.
Eredetileg több réteg fehér festék fedte, mely főleg a fején és a hátán erősen hiányos volt, s repedezett, lepergő állapotban volt a múzeumba kerülése idején. Jobb mellső lábfeje hiányzott, farka megtört.
Restaurálását Túróczy Tiborné végezte 2013-2014 folyamán.
 
ESET
Eredetileg a Konsitzky György által 1882-ben alapított fűszerüzlet cégére, a szolnoki legény- és diákcsínyek kedvelt célpontja. Az 1884-ben épült városháza földszintjét bérlő üzletek egyike volt a „Fehér Kutyához címzett fűszer-, csemege-, bor-, tea és rumkereskedés”, mely a bejárattól balra lévő második bolthelyiséget foglalta el. Főtéri elhelyezkedése is mutatja, hogy itt a leginkább tőkeerős tulajdonosok, s a legjobb és legdrágább árukészletet tartó üzletek maradhattak meg évtizedekig. Ennek megfelelően rangos volt a vásárlóközönsége is. 1944-ben a front átvonulása, az orosz hadsereg megszállása idején mind árukészlete, mind berendezése súlyos károkat szenvedett. Akkori tulajdonosának, Farády Kálmánnak még sikerült újjáélesztenie – alkalmazkodva a szűkös kereslethez és árubeszerzési lehetőségekhez, az államosítással azonban egy majd hetven éve prosperáló fűszer- és csemegekereskedés szűnt meg a szolnoki főtéren.
A fűszerüzlet névválasztása valószínűleg az alapító tulajdonos kedvenc kutyájához köthető. A kifaragott figura feltehetően egykorú a bolt megalapításával. A XX. század elejétől megjelenő képes levelezőlapokon rendre ugyanazon helyen tűnik fel az üzlet portálja fölé felerősített cégér. Az üzlet fejléces számláit, csomagolóanyagait is e jelképpé vált kutya rajza díszítette.


A SZOLNOKI ÓVODA NÖVENDÉKEI ÉS NEVELŐI, 1895


Ltsz: T: 3791-A. / a: fotópapír, karton / fénykép – sz: 20 cm, h: 16,5 cm; karton – sz: 22,4 cm, h: 19 cm / szd: 2013. szept. 10. / gy: Gulyás Katalin

TÁRGY

Fehér háttérből előtűnő, ovális formájú, barnított csoportkép homokszínű kartonra ragasztva. Felirata szerint a szolnoki óvoda növendékeit és nevelőit ábrázolja 1895-ben. A kép közepén két fiatal nő ül, körülöttük állva és ülve 25 kisgyermek látható. A képen szereplők környezetéből alig látszik valami: azt a fényképész kitakarta. A gyermekek összehajtott, mintás takarókon ülnek, a kép bal oldalán és a felső sorban állók feje körül kétoldalt jól kivehetők a festett háttérvászon részletei. Feltehetően műtermi felvétel.
A fénykép készítőjére utaló adatot sem a kép, sem a karton nem tartalmaz.

 
ESET

Szolnokon 1875-ben nyílt meg az első óvoda. Épülete a Magyar utcában volt, emlékét talán egyedül az innen nyíló Óvoda utca őrzi. A nőegylet szorgalmazta megalapítását, adományokból tartották fenn. Első óvónője Mihályka Krisztina volt, aki Budapesten, az Országos Kisdedóvó Intézetnél szerzett képesítést. A szolnoki óvodában a kiegyezés után elterjedt Fröbel-féle pedagógia elvei szerint folyt a nevelés: az ismeretszerzés nem beszéd- és értelemgyakorlatokkal, hanem cselekvésen, tevékenységen, alkotáson keresztül történt – a játékot állítva a középpontba. 1885-ben a belvárosi kisdedóvóba 217, az 1883-ban alapított, város által fenntartott újvárosi óvodába 72 gyermek járt.
E kép különlegességét az adja, hogy fényképtárunkban már volt egy óvodásokat ábrázoló csoportkép, melyet 1889-ben készített az első szolnoki fényképész, Chryastel Ignác. A két felvétel felirata azonos kézírással készült, s egyezik a két óvónő személye is.



JANCSÓ KÁZMÉR TŰZOLTÓPARANCSNOK FÉNYKÉPE

Ltsz: T: 3788-A. / a: fotópapír, karton / sz: 10,8 cm, h: 20,5 cm / szd: 2013. dec.7. / gy: Gulyás Katalin


TÁRGY
Barnított cabinetkép barna színű kartonra ragasztva. Gomolygó füstöt imitáló festett háttér előtt álló, középkorú, bajuszos férfit ábrázol, tűzoltó egyenruhában. Az alak a kép előterében, kb. combmagasságig gomolygó füstből tűnik elő. Jobb kezében fehér kesztyűt tart, bal kezét az övén lógó tűzoltóbaltán nyugtatja. Mellette rácsos, ívelt támlájú, fehér karosszék részlete. A fényképet Szigeti Henrik udvari fényképész készítette. A karton hátoldalán verzó: Szigeti címei, kitüntetései és a szolnoki Kereskedelmi Bank épületében található műtermének képe.


ESET
A Szolnoki Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1885-ben alakult meg, ám helyzete és működése csak a tűzoltás országos, törvényi szintű rendezése (1888) után stabilizálódott. Egyleti alapon szerveződött, tagjául bármely szolnoki polgár jelentkezhetett. Kezdeményezői általában a város hivatali elitjének tagjai, akik a tiszti kiképzést is vállalták, a működő tagok között pedig főként iparosokat, kereskedőket találhatunk nagyobb számban. 1907-ben alparancsnokává Jancsó Kázmér városi földhivatali tisztviselőt, képesített tűzoltótisztet választották, aki még 1900 körül lépett az egyletbe. Mivel Kele József főparancsnok a vármegyei tűzoltó szövetség elnöki tisztét is ellátta, így voltaképpen Jancsó irányította a szolnoki tűzoltókat a hivatásos tűzoltóság bevezetéséig (1927). Díszegyenruhás portréja 1910 körül, az Önkéntes Tűzoltó egylet zászlószentelése idején készülhetett.

 




A VÁRMEGYEI MEZŐGAZDASÁGI ÉS IPARFEJLESZTŐ RT. RÉSZVÉNYE

Ltsz: 2014.78.1. / a: papír / sz: 40,5 cm, h: 25,7 cm / szd: 2012. jún. 28. / gy: Gulyás Katalin

TÁRGY
Kettéhajtott, finom merítésű, tojáshéjszínű papír, elülső oldalán magyar és német nyelvű felirattal. Nyomtatta a Kunossy Rt. Budapesten. 25 db szelvényről szóló részvény, egyenként 400 korona értékben, sorszáma 888326–888350. A kibocsátás időpontja: 1923 augusztusa. Alul a két igazgató sajátkezű aláírása – a nevek olvashatatlanok; középen, kerek fehér mezőben a cég dombornyomású pecsétje. Az összehajtott két lap között: levágott lapból megmaradt, 1925–1936 közötti évekre szóló, 12 db osztalékszelvény. Ezeken jól kivehető az egyik igazgató neve: dr. gróf Almásy Imre.

ESET
A Vármegyei mezőgazdasági és iparfejlesztő Rt. 1917 körül alakult Szolnokon, eredetileg 1,5 millió K alaptőkével. A korona nagyarányú elérték-telenedése következtében 1923 augusztusában már az ötödik alaptőke-emelést hajtották végre: 120-ról 400 millióra. A birtokunkban lévő részvény gazdája viszonylag kis összeggel: 10 ezer koronával lépett be a tulajdonosok közé.
A társaság tevékenységéről igen keveset tudunk: a Szolnok és Vidéke c. helyi újságban megjelent hirdetés szerint négygatteres gőzfűrész, fatelep („állandó dús raktár cseh-szlovák eredetű kincstári (máramarosi) lucfenyőből termelt mindennemű metszett áruból”), vámőrlő malom, tésztagyár, kenyérgyár, cementárugyár és ecetgyár tartozott a cégcsoporthoz. Vezető ágazata a faipar lehetett, mivel sürgöny- és telefonpóznák készítését, fagyapot és ládagyártásukat hirdették.


A TISZAVIDÉKI HITELINTÉZET ÉS TAKARÉKPÉNZTÁR RÉSZVÉNYE

Ltsz: 2014.77.1. / a: papír / sz: 34,5 cm, h: 25 cm / szd: 2013. július 15. / gy: Gulyás Katalin

TÁRGY
Kettéhajtott, finom merítésű, tojáshéjszínű papír, csak az elülső oldalán nyomtatott. A díszesen nyomott keretben szerepel a pénzintézet neve és a részvény névértéke. E darab a 000739 sorszámot viseli, s 40 pengőről szól. Kiadási helye: Szolnok, a kibocsátás időpontja: 1926. március 8. Alul dr. Füredi Ferenc vezérigazgató, Léderer (?) igazgatósági elnök, Szathmáry Dániel pénztárnok és Sváb Gyula igazgatósági tag sokszorosított aláírása. Lent középen, kerek fehér mezőben a takarékpénztár dombornyomású pecsétje. Az összehajtott két lap között: levágott lapból megmaradt 4 db, 1936., 1937., 1938. és 1939. évre szóló osztalékszelvény. Nyomta a Révay nyomda Budapesten.


ESET
Szolnokon 1872-ben alakult meg a Tiszavidéki Hitelintézet és Takarékpénztár Rt. a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségeként. Üzletágai: parcellázás, betét, váltóleszámítolás. Alaptőkéje a megalapításkor 100.000 frt. volt. Felvirágoztatásában jelentékeny része volt Lengyel Antalnak, első igazgatójának. A világháború idején, 1917-ben fuzionált a Népbank és Takarékpénztár Rt-vel (Gettler bank), s ekkor alakult kisújszállási fiókja is. 1923 áprilisában a Kereskedelmi Bank és Takarékpénztár Rt-t olvasztotta magába, s annak Gorove utca 29. alatti épületét is elfoglalta. 1926-ban még Jászapátin is volt fiókintézete, ezenkívül Jászfényszaruban és Nagykörűben filiáléja. A bemutatott részvény az 1926. március 8-i felértékelés során kibocsátott pakettből származik: ekkor alaptőkéje 400.000 pengőben állapíttatott meg.
A Tiszavidéki Takarékpénztár hitelügyi iratai tanulmányozhatók a MNL Országos Levéltárában (1928–1944) és Jász-Nagykun-Szolnok Megyei levéltárában (1940–1947).



REKLÁMNOTESZ – VIDOR-FÉLE ÜZLET, SZOLNOK

Ltsz: 2014.76.1-2. / a: fém, papír, fa, grafit / sz: 4,6 cm, h: 6,2 cm, m: 0,6 cm / szd: 2012. nov. 30. / gy: Gulyás Katalin




TÁRGY
Kis méretű, letéphető lapokból álló jegyzetfüzet. Borítója bádogból készült, külső oldalán nyomokban is alig látható és a belső felén is erősen kopott ezüstös színezés. Fedőlapja zsanéron fordul, kinyitható. Alsó és felső borítólapjának hengerszerűen formált nyúlványa van a jobb oldalon, ebbe csúsztatható be egy miniatűr ceruza, ami egyben záródását is biztosítja. Felső élén kis karika szolgál felakasztására. Fedőlapján vékony, pontokból álló, rátétes keretben: ’VIDOR cukorka, illatszer és bőráruk áruháza SZOLNOK Nagytőzsde épület’. A füzetkében csupán egyetlen bejegyzés van, első lapján ceruzával, kézzel írott dátum: 1929. I. 2-án.

ESET
A két világháború közötti szolnoki kereskedelem egyik szórványemléke, feltehetően a reklámozott üzlet törzsvevőinek, eladóinak használatára. Az üzlet a Gorove utcán, a Kossuth tér és a Szapáry utca közé eső szakaszon várta vásárlókat: az egykori Nagytőzsde (dohány-nagyáruda) épület a 20. számú ház volt. Vidor Mihály hirdetéseiben bőröndöket, retikülöket, manikűr- és fésűkészleteket, illatszereket és ajándéktárgyakat kínált – tisztviselőknek 10% árengedménnyel.
 
 
 
PORCELÁN ÉTKÉSZLET – GYERMEKJÁTÉK

Ltsz: 2002.1268.1-9. / a: porcelán / szd: 2010. május 10. / szh: Szolnok / gy: Gulyás Katalin – Berta Ferenc / f: Mátyus Sándor
 


TÁRGY
Vastag falú, durván kidolgozott, rosszul mázazott porcelánból készült miniatűr étkészlet. Hiányos: 4 db tányérka, s 1-1 ovális, fedél nélküli levesestál, ovális tálacska, négyszegletes tésztástálka, szószos csésze és egy törött kettős sótartó maradt meg a bizonyosan gazdagabb készletből. A tányérok közepét és az edénykék oldalát azonos virágminta díszíti: fekete száron, irizáló zöld levelek/szirmok fölött 3 piros bibe, máz fölötti festéssel. Az egyes darabok peremén vagy fülén világoskék csík. Néhánynak a fenekén igen rosszul kivehető beütött számozás; egyéb, készítőre utaló jel nem található rajtuk. Feltehetően az 1920-30-as évekből származik.

ESET
Készítésének idején elsősorban városi, polgári-kispolgári családok engedhették meg maguknak, hogy gyermekeik boltban kapható, iparilag előállított játékokkal játsszanak. Az egykori kislány babaszobájának e játék étkészlet bizonyára féltve őrzött darabja lehetett – sajnos már nem csodálhatjuk meg teljes épségében. Tulajdonosa számára bizonyára különleges értéket jelentett, hogy formájában, anyagában, díszítéseiben is követte a felnőttekét. Kislányok játéka volt: általa a gyermek a játék során öntudatlanul is felkészülhetett felnőtt női szerepére – amíg ’tálalt’, az apró tányérkákról, edénykékből babáit, játszótársait ’ebédeltette’, az édesanyját utánozta.


BOCSKAI ÖLTÖNY

Ltsz: 2014.100.1-2. / a: gyapjúszövet, selyem / zakó – h: 77 cm, uh: 64 cm; pantalló – h: 109 cm, sz: 38 cm / szd: 2012. szeptember 5. / szh: Székesfehérvár, Kaposvár / gy: Gulyás Katalin / f: Forrai Márta


TÁRGY
Vékony, fekete gyapjúszövetből készült férfiöltöny. Zakója enyhén karcsúsított, álló galléros, rejtett gombolással záródik. A pantalló bőszárú, egyenes vonalú. Ún. bocskai öltöny, melynek jellegzetessége a magyaros zsinórozás. A szövött, lapos szalagok fekete színű, fényes pamutfonalból készültek. Nadrág: kétoldalt a külső varráson fut végig, alul, a bokánál 3-3 keresztirányú paszomány díszíti. Kabát: a gallért, az elejét és az alját körben lapos, szövött zsinór szegélyezi, mely a gallér hátsó részén hármas hurkot vet. Ujjain kb. 7 cm magasságban fut körbe, s a kar elülső részén tripla hurkot alkot, hátul pedig a varrás mentén fut le. A zsebek vonalát is ez hangsúlyozza, két végén tripla hurokkal. Mellrészén dús a zsinórozás: 7-7 hurkos-gombos zsinórpárhoz kapcsolódó beszövött gombok és gomblyukként szolgáló hurkok díszítik.
 
ESET
Bár a magyaros viselet divatja a reformkor óta fel-fellángolt, a „bocskai” – mely természetesen Bocskai István fejedelemről kapta a nevét – viszonylag fiatal: az 1920-as évek polgári öltözködésében jelenik meg. E ruha magyaros jellegét is a zsinórozás és a különböző gombkötő munkák adják. A két világháború között viselői túlnyomórészt a középosztály tagjai voltak. Az itt bemutatott öltönyt ismeretlen tulajdonosa 1938-ban Székesfehérváron a Szent Jobb érkezésekor, majd Budapesten az Eucharisztikus Kongresszus nagygyűlésén viselte, erre az alkalomra varratta. A bocskai azonban a korszak diákviseletében jutott legnagyobb népszerűségre: a ’20-as évek második felétől a középiskolák, internátusok sorra vezették be a bocskai formaruhát – lányoknak és fiúknak egyaránt. Sapka egészítette ki, melyen sárga zsinórok jelezték, hányadik évfolyam tanulója az illető. Ezt még a ’60-as években is kötelező volt hordani a diákoknak.


A SZOLNOKI SZÍNHÁZ TÁRSULATA, 1938-39.

Ltsz: T: 3790-A. / a: fotópapír, karton / kép – sz: 17,2 cm, h: 10,9 cm; karton – sz: 28,7 cm, h: 24,9 cm / szd: 2013. máj. 30. / gy: Gulyás Katalin

 

 
TÁRGY
Fekete-fehér fénykép, megsárgult, széles, dombornyomású kartonra ragasztva. Fenyves Jenő szolnoki fotográfus felvétele, ceruzás felirata a helyet, az időpontot és a készítőt jelöli. A karton alsó részén tintával, más kézírással a képen látható személyek neve szerepel.
A fénykép szabadban, a szolnoki színház bejárata előtt készült. A csoportképen szereplőket a fotós állva, ülve, illetve heverő helyzetben rendezte el. A lombos fák és a képen szereplők öltözéke nyári időszakra utal.
 
ESET
A fénykép a Sziklay-féle színtársulat tagjait ábrázolja, mely 1938-ban szerepelt Szolnokon. Ekkor még városunkban nem működött állandó társulat, Sziklayék is tavaszi és őszi szezonra szerződtek (ún. stagione rendszerben, május elejétől június közepéig, illetve szeptembertől október közepéig). A helyi lap sűrűn kesergett is azon, hogy az igazi színi szezonban nincs színház a városban… E köztes időben a Városi Színházban mozielőadásokat tartottak (Színház Mozgó).
A képen szereplő személyek: Misán – Stikut (?) – Csonka Endre – Vas Ida – Mihályi Mária – Szigethy Irén – Szilágyi Szabó Eszter – Jurik Julcsi – Jurik Ica – Patkós Irma – Sziklay Jenő– Balog Klári – Jatzkó Cia – Földesné – Kamilli Judit – Jászai Erzsébet – Magyarits Flóra – Svéd Sándor – Keleti Lajos – Zilahi János – Olasz Károly – Olaszné – Tamás Benő – Endre Emil – Földessy Géza – Hering Vilmos – Beck Miklós – Homokay Pál – Szokoli Gyula – Szalma Sándor – Juhász János – Makk Terka – Balla Piri – Domonkos István – Döme – Domonkosné – Radin (?) József – Bózsó (?) László – D. Szabó József – Lőrinci Ica – Kőszeginé – Szabó Zsuzsi – Tamás Magda – Raj Erna – Sági Piroska – Koltai Irén – Bogár – Földes Miska – Veszely Pál – Döme Imre – Sz. Szabó István – Karsai László – Halasi Gyula – Krausz László – Kenéz István – Rónai Imre – Bódi László – Kőszegi Géza – Magyarits László – M. Koltai Aranka – Váradi László.
A csoportkép az őszi évad kezdetekor, szeptember elején készült: a felsorolt színészek nevével gyakorta találkozunk az előadásokról beszámoló korabeli újságcikkekben. Homokay, Szokoli, Veszely és a főleg zenés darabokban remeklő Patkós Irma alakításait dicséri gyakran a helyi kritikus.


KÉTPERCES MUNKA- ÉS FORGALMI SZÜNET A KORMÁNYZÓ KASSAI BEVONULÁSA ALKALMÁBÓL

Ltsz: 2007.546.1. / a: papír / sz: 61,5 cm, h: 95,8 cm / szd: 1963 / gy: Kaposvári Gyula / feldolgozta: Gulyás Katalin


TÁRGY
Nagyméretű plakát, készült Rényi Dezső könyvnyomdájában, Szolnokon. Felületét függőlegesen összeragasztott nemzeti színek tagolják, rajta fekete betűkkel nyomtatott szöveg. Eszerint Dr. Szabó Ferenc, Szolnok város polgármestere felkéri a város lakosságát, hogy 1938. november 11-én, Horthy Miklós kormányzó kassai bevonulásának idején két percre a közhivatalokban, iskolákban, üzemekben álljon meg a munka és a forgalom.
Bal felső sarka szakadt, hiányos, kifüggesztve sosem volt.

ESET
E tárgyat muzeológus-elődeink még az 1960-as évek elején, az újkori tárgyi gyűjtemény elkülönítése előtt gyűjtötték be, ám nyilvántartásba vételére, feldolgozására csak évtizedekkel később került sor. Kiss Gábor árvaszéki ülnök, helyettes polgármester, költő, a Verseghy Kör főtitkára hagyatékából származik. A trianoni békeszerződés Beregszászt, Kiss Gábor szülővárosát Csehszlovákiának ítélte, így a fiatalember 1920 után Szolnokon talált új hazára. A két világháború között kibontakozó költészetének egyik legfontosabb témaköre a hazafiság, a trianoni sokk volt – személyes érintettsége tehát kétségkívül közrejátszott e plakát megőrzésében. 1938-ban az első bécsi döntés a Felvidék déli, zömében magyarlakta sávját visszacsatolta Magyarországhoz. Horthy Miklós kormányzó ünnepélyes bevonulásával mintegy jelképesen visszafoglalta az egykori országterület e részét. Kassai bevonulását mind a visszatért területek lakossága, mind a magyar közvélemény általános lelkesedéssel fogadta, melyből – bizonnyal nem csupán e plakát felhívására – Szolnok lakossága is kivette a részét.

 

ÁLLVÁNYOS KERETES FŰRÉSZ

Ltsz: 2011.1013.1. / a: fa, fém kiegészítőkkel / m: 166 cm, h: 160 cm, sz: 47 cm / szd: 2010. júl. 16. / szh: Szolnok, Dobó u. / gy: Gulyás Katalin – Berta Ferenc – Bori Ildikó / f: Fülöp Ferenc és Sándor Isvánné Fülöp Magdolna megbízásából Fülöp Tamás

TÁRGY
Fűrészbakkal egybeépített, összecsukható fűrészelő állvány. Fő szerkezeti eleme egy fából készült, alul és felül csapolással és csavarozással összefogott keret. Ehhez kb. 85 cm magasságban kihajtható láb csatlakozik. A keret átellenes oldalához kissé feljebb nyúló vasból készült lap van erősítve, ehhez pedig kb. 150 fokban megtört, talpával felfelé fordított L alakú vasidomot csavaroztak. A keret felső végén, ellentétes oldalon tengelyen forgó keskeny, hosszúkás keret szolgál a fűrész felerősítésére és mozgatására. Speciális, fakeretes kézifűrésszel van egybeépítve, mely a kisebb keret alsó végéhez csatlakozik, azon tengelyen forog. A felső keresztpánt külső oldalához vashorog csatlakozik, használaton kívül erre lehet a fűrész vaspálcából készült feszítőelemét felakasztani.

ESET
E különleges fűrészbak konstrukciója lehetővé tette, hogy keretes fűrésszel egy ember is fát darabolhasson. A farönköt az alapkeretből kinyúló L-idomra fektette, s a fűrészt leakasztva a horogról már dolgozhatott is. Így sem a fűrész mozgatásához, sem a rönk leszorításához nem volt szükség segítőtársra. Könnyen mozgatható, akár kerékpáron szállítható, így tulajdonosa bérfűrészelést is vállalhatott.
Eredetét nem ismerjük. Lehetséges, hogy teljesen egyedi konstrukció, ám még valószínűbbnek tűnik, hogy Szolnok tutajkikötő-múltjában, egykor virágzó faiparában gyökerezik. A Tiszán Máramarosból leúsztatott fa egy részét ugyanis helyben dolgozták fel gőzfűrész-üzemekben, illetve kézi erővel. Ezt általában hosszú keresztfűrészekkel végezték, melynek két végét egy-egy munkás húzta. A kisebb, keretes fűrészek működtetéséhez már egy ember is elég volt, s ez az ötletes szerkezet elősegítette hatékonyabb munkáját.


JÉGSZEKRÉNY

Ltsz: 2014.81.1. / a: fa, fém kiegészítőkkel / sz: 50 cm, h: 81 cm, sz: 94,5 cm / szd: 2014. jún. 25. / szh: Szolnok, Balassa B. u. / gy: Konkoly Lilla – Gulyás Katalin – Méri Tibor – Kertész Róbert / f: Zsíros Andrásné

TÁRGY
Magas lábakon álló, láda formájú, fehérre festett bútordarab. Teteje felnyitható, fém pálcával kitámasztható, kulccsal zárható. Elején két ajtaja kétfelé nyílik, a sarokvasak lándzsa alakúak, a kilincsek görgős kiképzésűek. Két oldalán középtájt kerek, lyukacsos fedővel ellátott nyílások biztosítják a szellőzését. Az elején alul középen lévő lyukba illesztett, de már hiányzó csap az olvadékvíz leeresztésére szolgált. A fenekén lévő kerek nyílás a láda aljában összegyűlt vizet vezette el, ehhez a szekrény alsó részén egy idők folyamán elveszett felfogó doboz is csatlakozott. Elején, a két ajtó közötti részen rászegezett fém lapocska cégjelzéssel: KAF Trade Mark feliraton ágaskodó két jegesmedve jégszekrényen könyököl. Falai 5–8,5 cm vastagok, szigeteltek, belül bádogborítással. Belsejében két polckonzol van kiképezve: az ajtók feletti a jégtömb tárolására szolgáló polcot tartotta, az alsó polcon a hűtendő élelmiszert lehetett elhelyezni.
Polcai hiányoznak, festése megkopott. Felújítatlan, restaurálatlan darab. Évtizedek óta élelmiszertárolásra és rakodófelületként használták, éléskamra berendezéséhez tartozott.

ESET
Kb. az 1930-as évekből való – eredetileg egy szolnoki bérautó fuvarozó vállalkozó háztartásában használták. A jégszekrény még az 1950-es években is ritkaságnak, luxusnak számított a hazai háztartásokban. A háziasszonyok nem bajlódtak sokat az ételek frissen tartásával: a hűvös kamra, a mély pince, az ásott kút hideg vize megoldotta ezt a gondot – különben pedig frissen termelt alapanyagokból főztek, vagy mindennap csak annyit vásároltak, amennyit rögtön felhasználtak, elfogyasztottak.
Az első hűtőgépek a XIX. század elején még gőzzel működtek, majd 1876-ban feltalálták a kompressziós (gázok összepréselésével való) hűtést – hűtőszekrényeink máig is ezen az elven működnek. A régi ’jég’-szekrény azonban inkább bútordarab volt, s nem gép – készítésével is asztalosmester foglalkozott. Jégtömböket helyeztek el benne, s vastag falai, szigetelése megfelelő használat esetén több napig is hűvösen tartotta. Tehát akinek jégszekrénye volt, jeget kellett vásárolnia! Szolnokon eredetileg a Tisza jegét termelték ki, amit jégvermekben (hőszigetelt gödrökben) kora nyárig el lehetett tartani. Az 1910-es évektől már jéggyár működött Szolnokon, a Városi Iparvállalatok részeként, a Tisza-parton, a vízkivételi mű közelében. A jégtömböket lovas kocsiról árulták, melynek érkezését harsány ’Jegeees, jegeees!’ kiáltás jelezte.



GYERMEKRUHÁK – AUSZTRIAI MENEKÜLÉSBŐL

Ltsz1: 2012.216.1. / a: posztó / sz: 33 cm, h: 24 cm / szd: 2011. nov. 10. / szh: Szolnok, Verseghy park / gy: Gulyás Katalin – Berta Ferenc / f: Lafferton Lászlóné
Ltsz2: 2012.217.1. / a: báránybőr / sz: 45 cm, h: 54 cm / szd: 2011. nov. 10. / szh: Szolnok, Verseghy park / gy: Gulyás Katalin – Berta Ferenc / f: Lafferton Lászlóné




TÁRGY
1. Rövidnadrág – világosbarna vékonyposztóból, kézzel varrva készült, kb. 6-7 éves kisfiú számára. Négy darabból szabott, bal oldalán gombbal záródik. Elején kétoldalt pamutfonallal hímzett, stilizált virágmotívum. Övrészéhez elöl és hátul két-két gombbal csatlakozik a kantárrész, mely a hát felső részéig szélesebb, ott két keskeny ágra válik. A gombolás alatti lelógó végén piros hímzett díszítés.
2. Télikabát – különböző minőségű, barnára festett, kikészített báránybőr darabokból összeállított, gyermekméretű télikabát. Elején négy gombbal záródik, a gomboláspánt világosabb barna, függőlegesen letűzött vászonból készült. Derékban elvágott szabású; a lehajtható állógallérral ellátott felsőrész testhez simuló, deréktól lefelé enyhe ráncolással bővül. Eredetileg ujja is volt, ezt később lebontották, így inkább hosszú mellényhez hasonlít.


ESET
1944-45-ben készültek e ruhadarabok, egy Szolnokon élő család ausztriai menekülésének emlékei. A minden korábbinál pusztítóbb második világháború 1944 őszére érte el országunkat. A front közeledtének hírére megteltek az utak: a visszavonuló német hadsereg előtt, nyomában, illetve azzal keveredve civilek tízezrei indultak a bizonytalanba főként szekereken vagy gyalogszerrel a közelítő háború pokla elől. Az előrenyomuló orosz hadsereg kegyetlen hírét a háborús propaganda növelte. Nemcsak az menekült, akinek megparancsolták (hivatalnokok) vagy politikai okokból lehetett félnivalója (nyilasok, csendőrök, volksbundisták): a polgári menekültek jelentős részét nők és gyermekek tették ki. Közel 300 ezer magyar állampolgár sodródott ily módon nyugat felé. A menekülők csupán a legszükségesebbet vihették magukkal: élelmet, ágyneműt, kevés ruházatot, némi – később majd elcserélhető – értéktárgyat, gyorsan illanó értékű pénzt. A front, majd a háború vége többnyire Ausztriában vagy Bajorország földjén érte őket. Többségük 1946 folyamán hazatért a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével.
A bemutatott gyermekruhákon látszik, hogy a szükség szülte őket: gyenge minőségű, illetve másodlagosan felhasznált anyagokból készültek. A menekülésben a gyermek nyilván kinőtte, elnyűtte addig hordott ruháit, vagy a család nem vitt magával más évszakhoz megfelelő öltözéket. A kézzel varrott rövidnadrágon érzékelhető az igyekezet, hogy a menekült kisgyerek ne „lógjon ki” öltözékével „bennszülött” játszótársai közül.



HADIFOGLYOK LEVÉLKÉI

Ltsz: 2014. 101.1. / a: papír / sz: 21,5 cm, h: 16,3 cm / szd: 2008. júl. 8. /szh: Szolnok / gy: Gulyás Katalin – Berta Ferenc / f: Törös Jánosné
Ltsz: 2014. 102.1. / a: papír / sz: 6,3 cm, h: 3,7 cm / szd: 2011. okt. 10. / szh: Jánoshida, Szolnok / gy: Horváth László – Gulyás Katalin / f: Balogh Ferencné Ronyecz Mária


TÁRGY
1. Félbetépett, megsárgult, gondosan összehajtogatott papírlapon jól olvasható, ceruzás kézírás. Szövege előoldalán: Tek. Heidrihk Károly urnak Budapest VIII. K. Táncsics utca 6. sz I. 23. / Küldi egy hadifogoly. Aki meg találja kérem nagyon továbitja Isten Áldja meg érte. A levél belső oldalán: Kedves testvérem és sógorom tudatom veletek it pesten keresztül visznek tudjátok már hová, értesítjétek Anyukáékat hogy elvitek. csokolak beneteket, Isten Áldjon meg beneteket A Margitot is értesítsétek hogy mi a helyzet ha lehet irni akor irni fogok. szerbusztok

 

2. Kisebb darabokra tépett kockás jegyzetfüzetlap részlete, elmosódott, tintaceruzás kézírással. Szövege előoldalán: cím Ronyecz Jánosné szabó Síp u 267 Jánoshida Szolnok m. A levél belső oldalán: Nagyon kérem a megtalálókot hogy értesítcsék a feleségem mert 10 hó óta nem tud rólam, hogy életben vagyok, de fogoly való színű ceglédre megyünk
 
ESET
E teljesen jelentéktelennek tűnő tárgyak szűkszavúságukban is drámai tartalmuk és keletkezésük szívszorító körülményei miatt kerültek e kiállításba. 1944 utolsó és 1945 első hónapjaiban hazánk hadszíntérré vált. Bár a Budapest–Balaton–Nagyatád vonalon is megpróbálták megállítani az orosz előrenyomulást, a német csapatok és a velük szövetségben harcoló magyar erők folyamatos visszavonulásban voltak. Utóbbiak – még a nyugati határ előtt – olykor ezrével adták meg magukat, nem látván értelmét tovább harcolni. A hadifoglyokat, sokszor összefogdosott civilekkel együtt, gyalogszerrel a front mögött 50–100 km-rel, közlekedési csomópont közelében kialakított nagyobb gyűjtőtáborokba terelték (Gödöllő, Cegléd, Jászberény, Baja stb.). Onnan szállították tovább a transzportokat elosztó tranzitlágerekbe (a leghírhedtebb a romániai Foksány volt), majd tovább a Szovjetunióba. A foglyok hivatalosan nem érintkezhettek családjukkal, sorsuk, jövőjük – az élelemhiány, a táborokban uralkodó zsúfoltság és az elképesztő higiéniás állapotok miatt sokszor életben maradásuk is – bizonytalan volt. Mégis megtalálták a kapcsolatfelvétel módját: a keserves menetelés közben elhullajtott levélkét, a kavicsra tekert, s a tábor kerítésén áthajított papírost, a vonatból kidobott fecnit jószándékú emberek, megtaláló vasutasok juttatták el a címzettekhez, akiknek e kis cédula jelentette a bizonyságot: életben van férjük, fiuk. Nagyon sokukról ez volt az utolsó életjel, melyet szeretteik évtizedekig őrizgettek…



BÉKEKÖLCSÖN KÖTVÉNYEK

Ltsz: 2002.82.1.; 2002.85.1.; 2002.87.1. / a: papír / 1. sz: 24,9 cm, h: 35,1 cm; 2–3. sz: 24,4 cm, h: 17,3 cm / szd: 2002. szept. 25. / szh: Mesterszállás / gy: Gulyás Katalin / f: Gulyás Péter



TÁRGY
1950: Első Békekölcsön – 50 forintról. Finom merítésű kartonlapon barna színű, hullámvonalas díszítőkeretben nyomtatott szöveg, hátterében ötágú vörös csillaggal: a békekölcsön megnevezése és sorsolási terve, Olt Károly pénzügyminiszter aláírásával. A keret felső részén középen a Rákosi-címer, két oldalán munkás és katona, a háttérben kétoldalt kombájn és vaskohó rajza. Alul középen, kerek fehér mezőben dombornyomású államcímer.
1952: Harmadik Békekölcsön – 100 forintról. Vékony papírlapon, felül köríves, sötétkék díszítőkeretben nyomtatott szöveg, hátterében vörös Rákosi-címerrel: a békekölcsön megnevezése és sorsolási terve, Olt Károly pénzügyminiszter aláírásával. A körív bal oldalán dolgozó parasztok, jobb oldalán munkások és katonák, csúcsán felröppenő békegalamb. Alul középen, kerek fehér mezőben dombornyomású államcímer.
1954: Ötödik Békekölcsön – 50 forintról. Vékony papírlapon szépiaszínű nyomat: két vízszintes díszítősor között nyomtatott szöveg, hátterében vörös Rákosi-címerrel és békegalambokkal: a békekölcsön megnevezése és sorsolási terve, Olt Károly pénzügyminiszter aláírásával. Felül félkörívben arató kombájn vaskohóval a háttérben. A körív két oldalán munkás, illetve parasztasszony, mögöttük bőségszimbólumok. Alul középen, kerek fehér mezőben dombornyomású államcímer.
 
ESET
A berendezkedő kommunista állam az 1950-től kezdődő első ötéves terv költségeinek fedezésére államkölcsönt bocsátott ki, s elvárta minden dolgozótól, hogy évente kb. egyhavi fizetésének megfelelő összegért békekölcsönt jegyezzen. Erre is vonatkozott Rákosi kijelentése: összébb kell húzni a nadrágszíjat, s nem szabad megenni az aranytojást tojó tyúkot. A jegyzés hivatalosan önkéntes volt, valójában azonban kötelező: e téren is teljesíteni kellett a központilag meghatározott tervet. A ’sikert’ lehengerlő agitáció és propaganda biztosította: aki nem jegyez békekölcsönt, az a szocializmus ügyének árulója, ellensége! Totális egypárturalom idején azonban ennek még a gyanúját sem kockáztathatta senki... Aki keveset ajánlott föl, megbélyegzésül kirakták a képét a munkahelyi faliújságra, bemondták nevét a falu hangosbeszélőjén. A békekölcsönt előszeretettel alkalmaz-ták kulákok vegzálására is.
Bár egyfajta megtakarítási forma volt, kötelező jellege miatt bújtatott adóként működött. Sorsoláson húzták ki a kevés nyertest, a kevésbé szerencsések hatalmas tömege azonban csupán a kötvény névértékét kapta vissza. Az utolsó kötvényeket 1970-ben fizették vissza – csakhogy a pénz ekkor éppen a harmadát érte. A rendszer cinizmusára jellemző módon a ’békére’ begyűjtött pénz nagy részét a hadipar és a hadsereg fejlesztésére fordították. ’56 után már nem volt új békekölcsön-jegyzés; bizonyos értelemben helyette vezették be az azóta is töretlenül népszerű lottójátékot.



SZTAHANOVISTA IGAZOLVÁNY ÉS JELVÉNY

Ltsz: 2010.75.1-3. / a: papír, viaszosvászon, textil, fém, / sz: 7 cm, h: 10,3 cm, m: 2,7 cm / szd: 2008. szept. 1. / gy: Gulyás Katalin



TÁRGY
1. Bordó színű viaszosvászon borítású igazolvány. Fedőlapján benyomva aranyszínű SZTAHANOVISTA IGAZOLVÁNY felirat, alatta festett sztahanovista jelvény. Az ezüstszínű ötágú csillag közepén zománcozott fém Rákosi-címer rátét. Belül bal oldalon kitöltött betétlap, műanyag ablak mögé csúsztatva. Az igazolvány tulajdonosa Zakar János, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár öntőmunkása volt. Nemzeti színű fonallal befűzve: 4 oldalas nyomtatvány, mely a sztahanovista oklevéllel és jelvénnyel való kitüntetés adományozásának szabályzatát tartalmazza.
2. Piros műanyag tokban, vörös selyem párnán zománcozott fém jelvény: acél ötágú csillag, közepén zománcozott államcímer. Ez két rövid láncon lóg egy aranyszínűre festett, két végén megtört szalagról, melynek felirata: SZTAHANOVISTA, 1953. A szalag hátuljához forrasztva a jelvény feltűzésére szolgáló tű. A párnáról hiányzik a kabát hajtókájára tűzhető, kicsi jelvény.




ESET
A mozgalom névadója, Alekszej Sztahanov vájár egy hatórás éjjeli műszakban (nyilván névtelen segítőivel…) a normát 1.457%-ra teljesítette. Az SZKP e teljesítményt arra használta fel, hogy az elhibázott gazdaságpolitika nyomán visszaesett gazdasági fejlődést a munkások ’hősi munká’-jával rántsa ki a kátyúból. Az állandósuló hiány, a tervtől való elmaradások, a rugalmatlan központi tervezés miatt a rendszer gazdasági működőképességének fenntartásához volt szükség e dinamikus, rugalmas elem beépítésére. A hazánkban berendezkedő kommunista diktatúra ebben is hű követője lett a szovjet példának: Sztálin 70. születésnapja tiszteletére 1949-ben nálunk is munkafelajánlási mozgalom indult, ami egyben a sztahanovista mozgalom kezdetét jelentette. 1950–53 között 115 ezer sztahanovista oklevelet osztottak ki a munkában élenjáróknak. Tömegmozgalommá az iparban vált, ott is a jól képzett munkáselit körében – eközben a mezőgazdaságban a begyűjtés előmozdítása jegyében a falvak elitjéhez tartozó kulákok ellen kíméletlen politikai kampány folyt… 10–12 sztahanovista rendszeresen szerepelt a pártsajtóban, filmfelvételek készültek munkájukról, szovjet sztahanovistákkal kellett rendszeres tapasztalatcseréken megjelenniük. Magasabb fizetést, lakást kaptak, életszínvonaluk jelentősen meghaladta az átlagmunkásokét. Cserébe politikailag fontos, de népszerűtlen gazdasági intézkedések mellett kellett kiállniuk: jelen voltak a békekölcsönjegyzéseken, új munkaversenyek indításakor, s normarendezéseket támogató leveleket írattak velük. 1953-tól a sztahanovista cím helyét fokozatosan átvette a Kiváló Dolgozó kitüntetés.



JÁTÉK TEHERAUTÓ FÁBÓL

Ltsz: 2012.662.1. / a: fa, fém kiegészítőkkel / m: 19 cm, h: 45 cm, sz: 17 cm / szd: 2010. júl. 16. / szh: Szolnok, Dobó u. / gy: Gulyás Katalin – Berta Ferenc – Bori Ildikó / f: Fülöp Ferenc és Sándor Istvánné Fülöp Magdolna megbízásából Fülöp Tamás

TÁRGY
Házilag készült gyermekjáték. Formára vágott alaplapra csavarozott/szegezett tengelyeken csavarral felerősített fa kerekek. A felső részén fa tömbből és rászegezett vékony deszkából kialakított motorház, fa oszlopokra szegezett rétegelt lemezből készült, nyitott vezetői kabin, benne üléssel, melyhez hátul deszkalapok által határolt rakodótér csatlakozik. Az elejébe beütött vastag dróthoroghoz madzag van erősítve, ezzel lehet húzni.
Eredetileg zöldre festve, de festése megkopott. A vezetőfülke teteje sérült, hiányos.
 
ESET
E játék feltehetően az 1950-es években készült, abban az időszakban, amikor még nem jutott minden gyereknek boltban vásárolt játékszer. Ügyes kezű, barkácsolni szerető édesapa készítette kisfiának – akinek még a gyermeke is játszott vele. A felnőttek által készített játékszerek legtöbbször munkaeszközök másai voltak, ezáltal is segítették a gyermek munkába való beletanulását, neme által meghatározott szerepének elsajátítását. A bemutatott tárgy jellegzetes fiús játékszer. Bár kerekein kívül mechanikus alkatrésze nincs, formai kialakítása révén mégis hűen felidézhette a vele játszó gyermek számára a korabeli technika egyik csodált eszközét, a teherautót.



AZ UTOLSÓ, HAGYOMÁNYOS BORBÉLYÜZLET SZOLNOKON

Ltsz: 2012.111.1–155. / szd: 2012. április 25. / szh: Szolnok, Szántó körút / gy: Gulyás Katalin – Berta Ferenc / f: Osgyán Lászlóné Ignácz Emma és Ignácz Veronika

A Damjanich Múzeum történeti gyűjteménye gyűjteménygyarapítási koncepciójában meghatározott, kiemelt feladatainak egyike, hogy Szolnokon és a megye területén a hagyományos kisipar egykor működött „helyi mestereit … felderítse, elérhető készítményeiket, eszközeiket, műhelytartozékaikat megszerezze.” Az Ignácz László-féle borbélyüzlet berendezésének és tárgyainak megvásárlását az NKA támogatása tette lehetővé.
A tárgyegyüttes legrégebbi darabja kuriózum jellegű tárgy: egy vörösrézből készült borbélycégér. Az üzletnyitás előtti korból származnak az alpakkából készült tégelyek és körte alakú, fém edénykék, melyekből vizet permeteztek a vendég hajára, illetve a púdert szórták, valamint a különféle haj- és bajuszsütő vasak. A mester ezeket üzlete megnyitásakor vásárolhatta: erről tanúskodik a több edényke fedelében belül látható, tustintával készült felirat: özv. Gulyás Józsefné tulajdona. Az üzlet bútorzata is a II. világháború előtti korszakból való: eredetileg a városháza földszintjén lévő, Váradi-féle fodrászüzlet berendezése volt, de már használaton kívül állt, mikor Ignácz László megvette. A bútorzata puhafából készült, halványsárgás, zöldes színűre festett, háromtagú, tükrös-fiókos fodrászpultból és két forgatható, fejtámlás borbélyszékből áll. A pult középső tagját – későbbi higiéniai előírásoknak megfelelően – átalakították: ott nyert elhelyezést egy beépített, folyóvizes mosdókagyló. Eredetileg ez a tükrös szekrénytag is fiókos aljú volt, s e kis fiókokban tárolták a törzsvendégek személyre szóló felszerelését (borotva, pamacs, szappan). Eszerint a mesternek legalább 15, napi rendszerességgel járó vendége lehetett. Az üzlet eszközkészletéhez tartozó nagyszámú (30) borotvakés is tanúsítja ezt: több darab nyelén felfedezhető bekarcolva a vendég neve vagy monogramja. A sorozat legérdekesebb darabja egy acél pengéjű, alumínium nyelű borotvakés, melynek leveles virágmintával és az 1944 évszámmal díszített nyelébe a Szőke Ferenc név van bekarcolva. A borbély a korai időszakban házakhoz is járt borotválni, hajat nyírni – ennek bizonysága az eszközei tárolására szolgáló, rekeszekre osztott bőrtok. A különböző kefék, kézi hajnyírógépek és a borotválásnál használt borotvakések, illetve az ezek élesítésére szolgáló finom fenőkövek, fenőszíjak többsége az 1950-60-as évekből származik – ám a mester halálig használatban voltak. Az elektromos eszközök (hajnyírógépek, hajszárítók) az 1960-70-es években tűntek fel az Ignácz-féle fodrászatban is, míg a mutatóba megőrzött ’fogyóeszközök’ (borotvaszappanok, arcszesz), értelemszerűen a későbbi évtizedeket képviselik.




 
E Szolnok külvárosában működött fodrászüzlet a környező utcák lakóinak mindig is fontos találkozási pontja, fóruma volt, – s az maradt tulajdonosának haláláig, a városrész fokozatos, lassú, máig folyamatos etnikai átrétegződése mellett is.

A BORBÉLYÜZLET BERENDEZÉSE ÉS FELSZERELÉSE
(válogatás)
 
1. BORBÉLYCÉGÉR; XX. század eleje; ltsz: 2012.111.1.
Vörösrézből készült, két kerek, szájával egymásnak fordított borbélytányért formázó cégér.
2. TÜKRÖS FODRÁSZPULT; 1930-as évek vége; ltsz: 2012.111.3.1.
Három hasonló darabból álló pult jobb oldali részlete. Leemelhető felső részébe foglalva nagy méretű tükör, melynek két oldalán oszlopokon álló, üvegezett ajtajú és oldalú, elöl kinyitható vitrinszekrényke található. Csavarral kapcsolódik a bal oldali szomszéd elemhez. Alsó szekrényrésze fiókos: felül 3 nagy, kétoldalt pedig oszlopszerű elrendezésben 4x2 kicsi fiók. Ezekben egykor az állandó vendégek személyre szóló eszközeit tartották. Puhafából készült, halványsárgás, -zöldes színűre festett. A tükör fölött utólagosan beszerelt fénycsővilágítás.
3. FEJTÁMLÁS BORBÉLYSZÉK; 1930-as évek vége; ltsz: 2012.111.4.1-2.
Puhafából készített típustermék. Négy, formára fűrészelt lábon álló alsó része stabil, az ebbe szerelt görgőkön forgatható a fejtámlás fotelrész, mely középen, menetes vasrúddal csatlakozik a lábrészhez. Háttámlája-karfája fűrészelt, hajlított. Háttámlájához állítható, bőrrel bevont fejtámla van erősítve kívülről.
4. TÁLKA; 1940-es évek; ltsz: 2012.111.6.
Alumíniumból készült kerek tálka, borotvahab felverésére használták.
5. BOROTVAECSET; 1980-as évek; ltsz: 2012.111.7.
Kemény disznósörte, alumínium gyűrűbe fogva, lakkozott, esztergált fa nyéllel.
6. BOROTVAKÉS; 1950-es évek; ltsz: 2012.111.11.
Acél pengéjű borotvakés csont nyéllel.
7. BOROTVAKÉS; 1960-as évek; ltsz: 2012.111.13.
Krómozott, kettős pengéjű borotvakés, pengéi közé zsilettpengét lehetett illeszteni, s egy kis csipesz fogta össze.
8. BOROTVAKÉS; 1960-as évek; ltsz: 2012.111.19.
Acél pengéjű, sárga műanyag nyelű borotvakés, nyelébe bekarcolva: KURUCZ.
9. BOROTVAKÉS; 1940-es évek; ltsz: 2012.111.32.
Acél pengéjű, alumínium nyelű borotvakés. Nyelébe karcolva a SZŐKE FERENC név; beütögetéssel: leveles virágminta és az 1944 évszám.
10. BOROTVAKÉS; 1940-es évek; ltsz: 2012.111.34.
Acél pengéjű, házilag készített alumínium nyéllel.
11. BOROTVAKÉS; 1940-es évek; ltsz: 2012.111.35.
Széles acélpenge, házilag készített alumínium nyélen.
12. BOROTVAKÉS; 1940-es évek; ltsz: 2012.111.38.
Keskeny acélpengéjű, házilag készített alumínium nyelű borotvakés.
13. BOROTVAKÉS; 1940-es évek; ltsz: 2012.111.39.
Tennis márkájú acélpenge, házilag készített alumínium nyél, bekarcolt VA monogram.
14. NYELES FENŐBŐR TOKBAN; 1960-as évek; ltsz: 2012.111.40.1-2.
Nyélben végződő rétegzett falemezre ragasztott, vastag erős marhabőr, marhabőr tokban.
15. FENŐSZÍJ; 1950-es évek; ltsz: 2012.111.43.
Széles marhabőr fenőszíj – egyik végén kampós akasztó, másik vége vastagabb bőrből nyélszerűen kiképezve.
16. FENŐKŐ; 1960-as évek; ltsz: 2012.111.48.
Téglalap formájú, keskeny világos és széles fekete rétegből álló fenőkő, igen finom tapintású.
17. ILLATSZERES ÜVEG; 1970-es évek; ltsz: 2012.111.56.
Harang formájú, bordázott kölnisüveg.
18. ILLATSZERES ÜVEG; 1970-es évek; ltsz: 2012.111.64.
Fél korong formájú, félkörösen bordázott kölnisüveg.
19. FÉSŰ; 1980-as évek; ltsz: 2012.111.68.
Matador Professional márkájú, egyik felén sűrű, másik felén ritka fogazású, fekete műanyag fésű.
20. FÉSŰ; 1980-as évek; ltsz: 2012.111.70.
Doppel Anker márkájú egyik felén sűrű, másik felén ritka fogazású, barna műanyag fésű.
21. OLLÓ; 1960-as évek; ltsz: 2012.111.79.
Krómozott acél hajvágó olló, márkajelzés nélkül.
22. OLLÓ; 1960-as évek; ltsz: 2012.111.82.
Acél ritkítóolló, mindkét éle fogazott, három kalász beütött márkajelzéssel.
23. KÉZI HAJNYÍRÓGÉP, 1960-70-es évek; ltsz: 2012.111.84.
Krómozott acél kézi hajnyírógép, jobb szára javított, forrasztott.
24. KÉZI HAJNYÍRÓGÉP; 1960-70-es évek; ltsz: 2012.111.88.
Koh-i-Noor márkájú, acélból készült, gyermek hajnyírógép. Nyelébe beütve: Léber Kálmán, illetve: S. Pearson&Co.
25. VÍZPERMETEZŐ EDÉNY; XX. sz. első fele; ltsz: 2012.111.92.1-2.
Körte formájú, alpakka vízpermetező edényke, a levágandó haj benedvesítésére. A szórófej része lejár, hiányos.
26. OLAJOZÓ EDÉNYKE; XX. sz. első fele; ltsz: 2012.111.95.
Körte formájú, alpakka edényke, a haj beolajozására használták.
27. TALPAS TÁROLÓEDÉNY; XX. sz. első fele; ltsz: 2012.111.96.1-2.
Gömböt formázó, alpakka, fedeles-talpas tárolóedényke. Fedelében belül tustintával: özv. Gulyás Józsefné tulajdona.
28. TÁROLÓ EDÉNYKE; 1930-as évek; ltsz: 2012.111.98.1-2.
Henger formájú, fedeles, krómozott tárolóedényke (tégely).
29. NYELES KEFE; 1970-es évek; ltsz: 2012.111.100.
Ovális fa alapra tűzdelt hosszú, világos sörtével, középen illeszkedő, lecsavarható nyéllel.
30. KISSEPRŰ; 1990-es évek; ltsz: 2012.111.107.
Pirosra festett fa nyélen cirok fejjel, kék és fehér zsinórokkal összefogva, megerősítve.
31. HAJSÜTŐVAS; 1940-es évek; ltsz: 2012.111.109.
Nyele és villája acélból, kávája hajlított lemezből, fa nyélvédővel.
32. BAJUSZSÜTŐVAS; 1930-as évek; ltsz: 2012.111.110.
Acélból készült, ollószerűen nyitható. Nyélvédő nélküli, másik végén elhegyesedő szárakkal.
33. BORSZESZÉGŐ; 1930-as évek; ltsz: 2012.111.111.
Tégla formájú, bádogból hajlított dobozka, tetején lámpabél persellyel. Két rövidebbik oldalán drótból hajlított állvány, a hajsütővas tartására. A tetején lévő beöntőnyílást anyacsavar zárja le.
34. NAPTÁR; 1981; ltsz: 2012.111.128.
Mink Ferenc fodrászkellék készítő reklámnaptárja az 1982. évre.
35. BORBÉLYKENDŐ; 1980-as évek; ltsz: 2012.111.130.1-4.
Téglalap formájú fehér vászonkendő.
36. BRONZ PLAKETT; 1955; ltsz: 2012.111.144.
Bronz babérkoszorú övezte táblácskán keresztben olló és fésű, alatta kis táblán: Fodrász Szövetkezetek Országos versenye, 1955. V. 8. – vörös selyemmel borított karton alapra erősítve.
37. BŐRTOK; 1940-es évek; ltsz: 2012.111.151.
Borotvatartó bőrtok, melyet házhoz kijáró borbély használt.