A Jászság kézműves iparáról szóló első adatok a 16. századi török adóösszeírásokból maradtak ránk. Az állattartó jászok azonban nem szívesen foglalkoztak kézművességgel. A Redemptio-t követően számos idegen származású mesterember telepedett le a jászok földjén (Krakovitzer, Valentini, Friedvalszky, Pecsenyánszky, Paszír, Jakkel, Jankovics családok), akik fellendítették a jászok kézműves iparát. A különböző mesterségek képviselői érdekvédelmi szervezetbe, céhekbe tömörültek. A 18. század első céhe a szabóké volt, s Jászberényben alakult meg 1737-ben, majd Jászság-szerte követték példájukat.
A szigorú szabályok szerint működő, az iparosok és a fogyasztók érdekei egyaránt védő céheket I. Ferenc József 1859-es rendelete szüntette meg. Helyettük 1867-ben ipartársulatok, majd 1884-ben ipartestületek jöttek létre (Jászberényben 1885-ben), amelyek a II. világháborút követően ugyancsak megszűntek, s jogkörüket átvette a Kisiparosok Országos Szervezete. 1989-től azonban egymás után születtek ujjá a régi ipartestületek.
Kiállításunk a Jászság egykori és mai jeles mesterségeinek, mestereinek állít emléket.