A Jász-Kun Kerületek egykori székvárosában, Jászberényben 1873-ban - az országban elsők között - vetődött fel a múzeumalapítás gondolata. Az ügy legfőbb szorgalmazója Sipos Orbán helyettes polgármester volt, aki szívügyének tartotta, hogy a jász történelmi emlékek méltó helyre kerüljenek, s az utókor számára fennmaradjanak. A jászok múzeumát, amelyet megalapításakor a városháza egyik udvari épületében helyeztek el 1874. december 26-án adták át a nagyközönségnek. Az egyre gyarapodó gyűjteményt a későbbiekben még többször átköltöztették /Jászkürt Fogadó, Kerületi Székház, Városháza), mígnem 1931-ben végre állandó helyet találtak a múzeum számára, a városháza üresen álló lóistállójában. A múzeum azóta is az 1842-ben épült, klasszicista stílusú, dór oszlopos, műemlék-épületben működik, s kitartóan gyűjti és őrzi a jász múlt írásos és tárgyi dokumentumait.
Az elmúlt 125 évben az intézmény tevékenységét számos kiváló igazgató munkássága fémjelzi. A múzeum első őre Ozoróczky János volt, a századforduló időszakában pedig Hild Viktor jeles régiségkutató gondozta és gyarapította a gyűjteményt. Banner János régészprofesszor neve a Jász Múzeum történetének fontos időszakát jelöli. 1913-tól, közel hét esztendőn keresztül állt a múzeum élén. Működése nyomán élénk pezsgés indult meg az intézmény életében. A múzeum gyűjtőkörét a néprajz területére is kiterjesztette, s megalapozta a gyűjtemények korszerű nyilvántartási rendjét. 1926-ban a város megbízásából Réz Kálmán nyugalmazott plébánost bízta meg a város a gyűjtemény gondozásával, aki mintegy 20 éven keresztül, lelkes ügybuzgalmával igen sokat tett az intézmény népszerűsítése érdekében. Körülötte kibontakozott egy helytörténeti kutatócsoport /Blénessy János, Porteleky József, dr. Németh Ferenc, Komáromy József/, kiknek munkássága jelentős korszakot nyitott a jászsági helytörténeti és régészeti kutatások terén.
1950-től jelentős változás következett be az intézmény életében, állami kezelésbe került, s mint a megyei múzeumi szervezet egyik tagmúzeuma működött tovább. Ebben az új helyzetben elsőként Komáromy József vezette a múzeumot, majd őt Csalog József régész követte. Ebben az időszakban főként a régészeti, míg Erdész Sándor és Halmos István munkássága idején elsősorban a néprajzi gyűjtemény gyarapodott. 1958-ban Tóth János néprajzkutató került az intézmény élére, aki 36 éven keresztül írányította a jászok múzeumát. Működése idején figyelemre méltóan gyarapodott a helytörténeti, néprajzi, természettudományi és ipartörténeti gyűjtemény, s komoly épületszárnnyal és raktárhelyiséggel bővült a múzeum épülete. Beindította az azóta közkedveltté vált "Jászsági Füzetek" című sorozatot és összefogta a múzeum köré csoportosult helytörténeti kutatógárdát.
Az 1994-es igazgatóváltás újabb jelentős fordulatot hozott a múzeum életében. Komoly épület felújítások és szakmai eredmények fémjelzik az eltelt időszakot. Az 1994 decemberében létrehozott Jász Múzeumért Alapítvány segítségével jelentősen fellendült a könyvkiadás , s útjára indult a Jászság népművészete című új kiadványsorozat is. A múzeum 1994-ben indította be közkedvelt honismereti lapját, a Redemptiót, amely eljut az ország legtávolabbi vidékeire is. A Jász Múzeumért Alapítvány, valamint pályázatok és magánadományok révén lehetőség nyílott az új állandó kiállítás megvalósítására is. Az Élet a jászok földjén címet viselő régészeti, történeti és néprajzi kiállítás 1998. március 5-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Ugyanakkor egy kisebb állandó kiállítás az 1848/49-es szabadságharc gyermekhőseinek állít emléket.
A Jász Múzeum meghatározó szerepet játszik Jászberény és a Jászság kulturális életében. Szakmai támogatást nyújt a honismereti szakkörök, helytörténeti gyűjtemények és tájházak munkájához. Együttműködik a régió kulturális, oktatási intézményeivel, baráti köreivel, nyugdíjas klubjaival. Megalakulása óta a Jász Múzeum ad helyet a jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesületnek, amelynek tagsága mindenkor komoly segítséget nyújt az intézmény munkájához. A múzeum állandó és időszaki kiállításait évente mintegy huszonötezer látogató tekinti meg, s igen közkedveltek és nagysikerűek a különböző rendezvények is ( előadások, pódiumestek, népzenei és komolyzenei hangversenyek ).
A százhuszonöt éves fennállását ünneplő Jász Múzeum eddigi szakmai és közművelődési tevékenységéért 1999-ben elnyerte az Év Múzeuma címet.
A Jász Múzeum gyűjteményei közül a néprajzi a leggazdagabb és a legtekintélyesebb. A 125 éve folyamatosan gyarapodó anyag egy részét állandó kiállításon szemlélhetik meg a látogatók, míg másik része raktárak polcain várja, hogy közönség elé kerüljön. A hatalmas tárgy együttesnek szép számmal vannak olyan darabjai, amelyek formai szempontból vagy díszítés tekintetében kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Ilyen többek között a múzeum méhlakás gyűjteménye, amelynek legszebb és legrégibb darabja egy 1770-ből, Jászapátiból származó, egy fából kialakított méhköpü, de nagy formagazdagságot mutatnak a szalmából és gyékényből fonott méhlakások is. A különösen szép tárgyak sorába tartozik az a XVIII. század elejéről való, szép faragású kézimalom, amelyet a Jászságban "lélekszárító malomnak" neveznek, valamint az 1875-ből való, házi készítésű, hatalmas méretű, robosztus, középorsós szőlőprés, népies nevén "sutú".
Néprajzi gyűjteményünk jelentős hányadát képezi az egykori vízi élet, a szilaj és istállózó állattartás, a földművelés, a gabonafeldolgozás és a paraszti háztartás eszközanyaga. A kenderfeldolgozás munkaeszközei közül szépségükkel, míves faragásukkal kiemelkednek a gazdagon díszített, ún. csörgős guzsalyok, a tároló eszközök közül pedig a rendkívül változatos formájú, szalmából vagy gyékényből fonott termény- és tojástartó "kupulykák", "tobozok". A régi vallási élet emlékei között különös szépséggel bírnak a XVIII. századi ún. paraszt-madonnák.
Játékgyűjteményünk, amelynek első darabjai még az 1910-es évekből származnak, jelentősen gyarapodott az 1988-ban rendezett játékkiállítás alkalmával. Viselet-gyűjteményünkben különösen figyelemre méltóak a jász női viselet darabjai / vállkendők, főkötők, pruszlikok, nyárikák, kecelék, hímzett ködmönök / valamint a gazdagon hímzett férfi subák, de igen jelentősek a változatos formájú, finom kelméjű, szép hímzésű fehérneműk is / ágyhuzatok, terítők, pendelyek, ágykabátok, babaholmik, stb./.
A ruhák tárolására való alkalmatosságok közül említést érdemelnek a festett, tulilpános ládák, sublótok és a faragott "fennállók", "sifonyok". A bútor-gyűjteményünk legszebb együttese az a XIX. század derekáról, Jászapátiból származó festett szobabútor, amely 1896-ban is szerepelt Pesten a millenniumi országos néprajzi kiállításon. A kismesterségek közül pedig különösen a szűcsök, csizmadiák és a kovácsok eszközanyaga számottevő.
Helytörténeti gyűjteményünkben kiemelt helyet foglal el az ország egyik legrégebbi történelmi ereklyéje, a legendás Jászkürt vagy más néven Lehel kürtje. A X-XI. századból, Bizáncból származó kürthöz fűződik egyik legszebb hősi mondánk, a Lehel monda. A kürt minden korban a jászok összetartozását szimbolizálta. Az egykori jász kapitányok gyakran viselték hatalmi jelvényként, de jeles ünnepeken ebből ittak egymás egészségére is. A kürt ma is a jászok legféltettebb kincse, amelyet csak igen jeles alkalmakkor vesznek ki szentélyéből, s szólaltatják meg a közönség nagy örömére.
A helytörténeti gyűjteményünk törzsanyagát a régi polgári élet használati tárgyai és az egykori Jász-Kun Kerület tárgyi emlékei képezik. Közülük különösen figyelemre méltó a jászkunok 1799- ben készült, egyedülálló zárszerkezettel bíró, kovácsoltvas, ún. privilegiális ládája. Igen jelentős a jászsági művészek / Déryné Széppataki Róza színésznő, Palotásy János, Beleznay Antal, Tarnay Alajos, Riszner Jószef dalköltők, Székely Mihály operaénekes / hagyatéka is.
Régészeti gyűjteményünk alapjait még a múzeum megalapításakor rakták le, amely a későbbiekben főként bronzkori, szarmata, és avar anyaggal gazdagodott. A gyűjtemény napjainkban már nem gyarapodik.
Gyűjteményeink sorában sajátos helyet foglal el a rendkívül gazdag éremanyag, amelynek gyarapodása esetleges. A képzőművészeti gyűjteményből igen figyelemreméltóak a jászsági festők /Vágó Pál, Polgár Géza, Gecse Árpád, Sáros András, Benke László, Makkay József/ alkotásai mellett Than Mór monumentális portréi.
A legújabb, de egyben igen gazdag a lepkegyűjteményünk, amely jelenleg 27.000 darabot számlál és számtalan ritka fajt tartalmaz.