Főoldal » Kalendárium

Kalendárium

A Nagy Háború emlékezete — 68-as emlékek Szolnokon

2014. szeptember 26, péntek



Jász-Nagykun-Szolnok megyei kalendárium, melyben hónapról hónapra felelevenítjük ünnepi szokásainkat, megemlékezünk fontosabb évfordulóinkról.


A Nagy Háború emlékezete
 
68-as emlékek Szolnokon
 
          Szolnok történetében a katonai intézményeknek mindig nagy szerepe volt. Az Árpád-kori ispánsági vár pusztulása után az 1550-től felépült új várban a XVIII. század végéig Habsburg, török, császári, kuruc, majd végül császári-királyi helyőrség állomásozott, sokáig jelentősebb, az utolsó évtizedekben viszont már csak jelképes létszámban. II. József uralkodásától a vár katonai jelentőségét végleg elvesztette, és az 1870-es években szinte teljesen elpusztult.
         Az 1851 után megyeszékhelyi szerepkörre aspiráló város katonai szerepköre 1860-tól vált ismét jelentősebbé, amikor a birodalmi haderő bővítése során a meglévő 62 gyalogezredéhez 18 újat hoztak létre. Ezen belül a 68-as gyalogezredet a 33., 37. és a 46. régi ezredek III. zászlóaljaiból alakították meg. Az új regiment zászlóaljai kezdetben Prágában és Eszéken, míg a 15. és a 16. gyalogszázadok az új hadkiegészítő kerület székhelyén, Szolnokon települtek. Utóbb az újonnan megszervezett 4. zászlóalj is a Tisza mellé került.
         A katonaság elhelyezése évtizedekig gondot okozott, mivel a laktanyák építése csak ekkoriban kezdődött meg. A tisztikart elsőnek a Magyar Király szállodában (a mai Múzeum épülete) szándékoztak elhelyezni, míg a legénységet előbb magánházaknál, majd 1862-től egy katonaságnak átadott városi házban. 1873-ban a csendőrlaktanyát vásárolta meg a hadsereg a helyőrség számára, de a legénység zöme továbbra is magánházaknál került elszállásolásra, főképp a régi vár területén. 1874-ben már felmerült egy állandó laktanya felépítésének terve, amihez a hadsereg a várostól egy telek kijelölését kérte, ám a tisztikar és a legénység elhelyezését tartósan még nem sikerült megoldani.
         Szolnok ez alatt megyeszékhely lett, számos középfokú igazgatási, megyei hivatalnak adott helyet, és így a hadsereggel való kapcsolatot is rendezni kellett. Számos lehetőség után a katonaság 1891-ben az Abonyi úti (ma József Attila úti) építési telket választotta ki a 68-as laktanya felépítésére, mivel a régi vár helyén felajánlott helyet már szűknek találták. Az építkezést 1893. július 31-én kezdték el, és a munkák több mint egy évig tartottak. Végül 1894 októberében adták át a létesítményt. Hivatalosan november 4-én avatták fel, és ma is áll.
         Az ezred történetének szolnoki emléke a 68. gyalogezred emlékoszlopa is, amit 1872 nyarán avattak fel a város főterén, a városházával és a Magyar Király Szállóval szemben. Eredetileg az 1866-os osztrák–porosz háborúban elesett 68-asok emlékére szánták, de hamarosan rákerült a Bosznia-Hercegovina 1878/1879-es okkupációjakor elesett számos 68-as neve is. Az 1930-as években a szoborra az első világháborút idéző szöveg is került, noha a Monarchia és a névadó alakulat ekkorra már megszűnt. Mindössze néhány szó emlékeztet a magyar bakák hősiességére, a szerb, orosz és olasz fronton vívott harcokra. Kevesek számára ismert, hogy a 68-asok rendben tértek haza, és 1919-ben a csehek és románok elleni harcokban is részt vettek.
          A 68-as emlékmű közel száz év után, 1960-ban került ki a főtérről az Eötvös térre, a trianoni emlékmű és az országzászló egykori helyére. Felújítására 1998-ban került sor, a Szolnok Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány kezdeményezésére. Bár többször is felmerült a főtérre való visszahelyezés lehetősége, az Eötvös tér környékének jelentősége ma már annyira megnövekedett Szolnok életében, hogy valószínűleg az új helyén fog maradni.
 
 
dr. Bagi Gábor
történész