Főoldal » Kalendárium

Kalendárium

Bűnbánó Magdolna

2014. július 16, szerda



Jász-Nagykun-Szolnok megyei kalendárium, melyben hónapról hónapra felelevenítjük ünnepi szokásainkat, megemlékezünk fontosabb évfordulóinkról.


Bűnbánó Magdolna
 
Mária Magdolna (júl. 22.) a keresztény legendairodalomban és művészetben, a vallásos néphitben a bűnbánat megszemélyesítője már a középkortól, de még inkább az ellenreformációtól kezdve, mely lelkesen szorgalmazta a hét szentség, köztük különösen a bűnbánat (gyónás) kultuszát. Bűnbánó Magdolna tisztelete azonban a Szentírás félreértésén alapszik. Az a bűnös asszonyszemély, aki könnyeivel öntözte, hajával törölgette és szent olajjal kente meg Jézus lábát (Lk 7,36–50), – a bűnbánó „rossz hírű nő” képe e jelenetből származik – névtelen volt. Csak a hagyomány azonosította vele Magdolnát. János evangélista Bethániai Máriáról, Lázár és Márta húgáról állítja ugyanezt (Jn 11,2), ennek köszönhetően e három nőalak (Mária Magdolna, Bethániai Mária és az ismeretlen nőszemély) a latin egyházban a legutóbbi időkig egybeolvadt (a keleti egyház kezdettől fogva megkülönböztette hármójukat).
Az igazi Mária Magdolna, helyesen: magdalai Mária – a Magdák, Magdolnák nevüket egy halászfaluról kapták, ahonnét Máriánk ered – egy megszállott, beteg asszony volt, akiből Jézus kiűzte az ördögöket, szám szerint hetet (Lk 8,2), s aki ezután Jézus állandó kísérője lett. Ott állott a kereszt alatt is, egyike volt azoknak, akik eltemették a Mestert, és oly kiváltságos volt, hogy kétszeresen is tanúja lehetett a feltámadásnak (Mk 16,1–11; Jn 20,11–18).
 
(Forrás: Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium)


Kálvária /Szolnok, Templom utca (Belvárosi nagytemplom előtt)/
Az 1794-ben emelt kő szoborcsoport a sziklából kiemelkedő keresztre feszített Jézus lábánál térdeplő Mária Magdolnát ábrázolja, mellette különálló talapzatokon Szűz Mária és Szent János evangélista szobra látható. A barokk stílusú szoborcsoportot korábban kovácsoltvas kerítés vette körül, mely ma már nem látható.
 




Szűcs István: Mária Magdolna

Fölöttem boltos templomívek. 
Halvány fény ül az ablakon. 
Hol itt a hívek összegyűltek, 
csönd ásít most a padsoron. 

Elém kitéve pulpitusra 
rizsmányi szűzfehér papír, 
és vár a megtévedt barátra,
hogy szépségedről verset ír. 

A falra festett méla szentek 
kíváncsi szemmel néztenek: 
- Miért maradt még mind üresnek? 
Öreg keze miért remeg? 

Szemed szépségét versbe szedni 
akarta, lám, a vén legény, 
Dehát azt nem lehet leírni, 
hisz az maga a költemény!