Főoldal » Kalendárium

Kalendárium

Márton-nap

2012. november 09, péntek



Márton-nap

Jász-Nagykun-Szolnok megyei kalendárium, melyben hónapról hónapra felelevenítjük ünnepi szokásainkat, megemlékezünk fontosabb évfordulóinkról.


Tours-i Szent Márton 316-ban vagy 317-ben született Savariában, a mai Szombathelyen egy jómódú pogány római család gyermekeként. Apja katonai szolgálatai cserébe Itáliában kapott birtokot, így a család ott telepedett le. Márton 12 éves korában lett katekumen, és 15 évesen katonának állt. Galliában teljesített szolgálatot, és 334 telének egyik estéjén, amint a mai Amiens város kapuja felé lovagolt, találkozott egy ruhátlan koldussal. Márton kardjával kettévágta katonai köpenyét, és annak egyik felét a koldusnak adta. Azon éjszakán Márton álmában megjelent Jézus a koldusnak adott köpenydarabot viselve. hamarosan megkeresztelkedett, és elhagyta a katonaságot, és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott. Később hazalátogatott szüleihez, édesanyját keresztény hitre térítette. Ekkor úgy döntött, remeteként elvonul a világ elől, elhatározásában közrejátszott az a tény is, hogy a kereszténységen belül is komoly viták zajlottak azokban az években, sőt magát Mártont is inzultálták az ariánusok.
 
Hamarosan visszatért Hilarius mellé, és a gall falvak lakóinak térítésével foglalkozott. 361-ben megalapította Ligugében az első európai szerzetesi kolostort. 371-ben választják meg Tours püspökének. A legenda szerint Márton tiltakozott püspökké választása ellen, ezért egy libaólban bújt el, ám a ludak elárulták gágogásukkal. A nép atyjaként szerette, az egész ország Márton gyógyításairól, csodatételeiről beszélt. Szigorú, aszketikus életvitele haláláig megmaradt annak ellenére, hogy épp az ő idejében kezdett az egyház gazdasági ereje kialakulni. Megjelentek az egyházi birtokok, fejedelmek és főúri családok hatalmas adományokkal igyekeztek megvetni egy-egy kolostor vagy templom életének alapjait. 397. november 8-án halt meg, három nappal később, november 11-én temették el Tours-ban.
 
Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt, 461-ben rendeli el a tours-i zsinat a Márton tiszteletének szentelt ünnepet. Franciaország egyik védőszentje. Általában fiatal férfiként lóháton ülve ábrázolják, amint félbevág egy köpenyt, vagy átnyújtja a fél köpenyét a koldusnak. A XV. században tűnik fel először ábrázolásain a lúd. Attribútumai: koldus a lábánál, kettévágott köpeny, vagy pénzdarab (alamizsna), pásztorbot, lúd. A katonák, lovasok, csendőrök, koldusok, libatenyésztők, libanevelők, kádárok, kefekötők, molnárok, szállodások stb. védőszentje. Gyermekbajok, orbánc, gennyes betegségek esetén kérik segítségét.
 
Tiszteletét már Szent István királyunk is felkarolta, zászlaira Szent Márton képét festette. álmában, látva a besenyők támadását, így kiáltott fel: "Távozzatok, mert az Úr védelmemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazak legelőjét pusztítsátok."
 
November 11. hagyományosan a téli évnegyed kezdő napja, ilyenkor kóstolták meg az új bort, és a termés is biztonságban volt addigra, így nagy lakomákat tartottak már a rómaiak is. A Márton-napi lúdlakoma első írásos feljegyzése 1171-ből származik, bár ez inkább arra utalhat, hogy ekkor kapták meg a cselédek a járandóságukat, és hozzá egy hízott libát, mert a tél beállta előtt szokás volt a szárnyasokat megtizedelni. Márton-napján a liba mellcsontjából időt jósoltak, és szokás volt libából bőségesen belakni, mert "aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik." A Márton-napi lakoma egyben a karácsony előtti negyvennapos böjtre való felkészülést is jelentette. A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig a hátsó fertályából, egyesek szerint innen ered a püspökfalat kifejezés. A hiedelem úgy tartja, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, az boldog lesz, illetve aki a Márton-napi bortól kótyagos lesz, azt a következő évben elkerüli mind a fej-, mind a gyomorfájás. Aki viszont csak répát eszik, az ágybavizelő lesz. A pásztorok Márton-napján vesszőket adtak azoknak a gazdáknak, akiknek az állatai kijárnak a legelőkre, ez a vessző a Szent Márton vesszeje. E vesszővel suhintották meg az állatokat, hogy azok egészségesek és termékenyek legyenek.