Főoldal » Kalendárium

Kalendárium

PÜNKÖSD

2014. május 13, kedd



 PÜNKÖSD

Jász-Nagykun-Szolnok megyei kalendárium, melyben hónapról hónapra felelevenítjük ünnepi szokásainkat, megemlékezünk fontosabb évfordulóinkról.


         Mozgó ünnep. Az egyház a húsvét változó dátumához igazodva hét héttel húsvét után rendelte el pünkösd vasárnapjának ünneplését. Neve a görög pentekosztosz szóból ered, ami ötvenediket, azaz a húsvéttól számított ötvenedik napot jelenti. (Idén június 8-ára esik.)
Az ország majd minden táján zöldbe borult ezen a napon a falu. A kapukat, kerítéseket lombok díszítették.
         A legutóbbi időkig a Nyugat-Dunántúlon maradt fenn a pünkösdi királynéjárás – a pünkösdölés – szokása. Nagyobbacska lányok a legkisebbet pünkösdi királynénak választották, feje fölé selyemkendőből sátrat tartottak, és pünkösdi rózsaszirmot szórva házról házra jártak. Ahol szívesen fogadták őket, a kis királynőt magasba dobták, és ezt kiáltották: Ekkora legyen a kentek kendere! Ahová csak betértek, elénekeltek, cserébekaptak diót, cukrot, apró pénzt; meg is telt a kosárkájuk mire az utca végére 
értek.
      A Jászságban a pünkösdi királynéjárás sajátos változata alakult ki. A résztvevő 8-12 éves gyerekek maguk közül kiválasztottak egy szebb kislányt, akit menyasszonynak neveztek. Választottak még vőlegényt, vőfélyt (Jászdózsán lobogós), kosarast, valamint koszorúspárokat illetve koszorúslányokat. A csoport a lakodalmi menethez hasonlóan felállt: elől haladt a vőfély, kezében felszalagozott verebélyi - mátraverebélyi búcsújáróhelyről származó- botot tartott, utána karonfogva a menyasszony és vőlegény, őket követték a koszorúspárok vagy koszorúslányok, a sort a kosaras zárta be, akinek, az adománygyűjtés volt a feladata. Így haladtak pünkösd első napján délután utcáról utcára köszönteni. 
 
          A pünkösdölő gyerekek beköszöntek a házakhoz és megkérdezték, hogy szabad-e mimimamát járni? (a pünkösdi ének kezdő sorának összevonásából) Ha szívesen fogadták őket, körbeálltak és előadták köszöntő éneküket. A szokás fontos mozzanata volt az ének közbeni körtánc, a résztvevők körbetáncolták a menyasszonyt, vőlegényt vagy pedig ének végeztével ki-ki sergett a párjával. 
 
"Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
Idejön a kisasszony kis gombos szoknyába,
Nála látok piros almát dugja kebelébe…”
 
/Forrás: Gulyás Éva Pünkösdölés a Jászságban című tanulmánya, Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv 1978./
 
          Régen az ország nagy részén pünkösdkor állították a májusfát is. A fiúk csoportosan mentek az erdőbe a fákért, s majd minden lányos ház elé leástak egyet. Volt olyan vidék, ahol a legény csak a neki tetsző lány kapujába állított májusfát. Díszítették aztán pántlikákkal, pereccel, kulacs borral vagy csak maga a lombos fa volt a dísz.
Saját szépségükre is gondoltak a lányok pünkösdkor. Szokás volt harmatról mosakodni. Harmatos füvön húzták végig a kezüket, majd arcukat simogatták vele, hogy megszépüljenek, ne legyenek szeplősek.
       A legények versenyeket rendeztek, mulattak. Próbára tették erejüket. Megnézték ki a legerősebb, legügyesebb. Bikát hajszoltak, lovon versenyeztek. Akinek a legjobban sikerült, az lett a pünkösdi király. Királysága általában egy napig tartott – ezért mondja a szólás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság!” Ez az egynapos uralom azt jelentette, hogy ingyen ihatott a kocsmában, sőt ő rendezte az aznapi táncot, ő volt aznap a legénybíró. A mulatságban királyi jelvényt is kapott, papírkoronát vagy virágkoszorút.