Főoldal » Kalendárium

Kalendárium

Száz éve került elő a Szolnok-strázsahalmi tarsolylemez

2012. július 12, csütörtök



Száz éve került elő a Szolnok-strázsahalmi tarsolylemez

Jász-Nagykun-Szolnok megyei kalendárium, melyben hónapról hónapra felelevenítjük ünnepi szokásainkat, megemlékezünk fontosabb évfordulóinkról.



Száz éve került elő a Szolnok-strázsahalmi tarsolylemez

 
Az 1912. évben Szolnoktól északra a Zagyva folyó gátjait erősítették meg. Az új gát nyomvonalába esett a Strázsahalom nevezetű domb, ami azért volt kedvező az építőknek, mert csupán megfelelő formátumra kellett igazítani a már helyben lévő földet. A földmunkák közben gazdag honfoglalás kori (X. századi) leletek kerültek elő, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum 1912 júniusában megvásárolt. A tárgyakat − mint az a leltárkönyvből kiderül −, Vaszkó Imre kubikus adta el, s a leleteket Fettich Nándor közölte nagy összefoglaló munkájában (A honfoglaló magyarság fémművessége.  Die Metallkunst der landnehmenden Ungarn. Arch. Hung. XXI. 1937. 81. T. LXI-LXIV.).
A leltárkönyvben a legszebb tárgy természetesen az aranyozott ezüst tarsolylemez. De mellette további tárgyak is előkerültek, úgymint, ezüst és bronz övveretek, ezüst szíjvég, horgony alakú ezüst csizmaveret, ezüst lemezből préselt rombusz alakú ingnyakveret, levél alakú ezüstlemezkék, valamint egy arab dirhem (Naszr ibn Ahmed szamanida emir 920-921-ben vert érme), néhány vastárgy töredéke, egy nyitott végű töredékes hajkarika, végül, de nem utolsó sorban egy koponya töredéke is.
Az már a vásárlás pillanatában látszott, vagy legalábbis látszania kellett volna, hogy esetünkben több sír keveredett leleteiről van szó. Ennek ellenére Fettich Nándor még csupán egy magányos sírról szól. Az 1996-ban megjelent nagy Millecentenáriumi katalógusban Fodor István már azt állapítja meg „hogy a Strázsahalmon nem magányos férfisír került elő, hanem egy ismeretlen sírszámú honfoglalás kori temető legalább három sírját semmisítették meg.” (A honfoglaló magyarság 282. Bp. 1996.)
Még ugyanebben az évben egy véletlen folytán azután bizonyosságot szereztünk a leletkörülményekről. Birtokunkba került az adományozó egy levele, melyet Győrffy Lajosnak, a túrkevei múzeum Igazgatójának írt. Ebből kiderül, hogy az adományozó nem Vaszkó Imre, hanem Vaszkó Lajos. Vaszkó Lajos a túrkevei tarsolylemez kapcsán emlékezik vissza a Strázsahalomban talált tárgyak előkerülési állapotára. Világosan leírja, hogy a tarsolylemezzel került elő az ezüst dirhem és ahogy a találó fogalmaz, „Kizárólag az ezüst darabok képezik, a bronzdíszek nem”. (Madaras: Jászkunság XLII. évf. 1. szám 11.). A többi leletet a Zagyva áradáskor mosta ki.
Fodor Istvánnak tehát teljesen igaza van akkor, amikor egy ismeretlen sírszámú temetőt feltételez a Strázsahalmon.
Mi is a jelentősége a leletnek?
Jász-Nagykun-Szolnok megyében három tarsolylemez is előkerült. A már említetteken kívül Túrkevén egy vasból készült darab is ismert, ám ez feltehetőleg későbbi, hiszen egy templom körüli temetőből került elő.
Ha az egész közép-Tisza vidéket vesszük vizsgálat alá, akkor viszont kibontakozik a tarsolylemezeknek egy olyan zárt köre, melyekre a palmetták központi szerkesztése mellett, az un ékkőberakás, vagy annak jól érzékelhető imitációi jellemzők. Ennek a csoportnak (talán egyik honfoglaló törzsünkről beszélhetünk) az egyik legszebb lelete a strázsahalmi tarsolylemez. Igaz nem a legkiemelkedőbb –, mert az a kétpói fejedelmi sír –, de mindenképpen a gazdag nemzetségfők közé sorolható. Kár, hogy nem lehet a kérdést újabb hitelesítő ásatással eldönteni, hiszen ma a Strázsahalom a Zagyva gátjának részeként Szolnok és környéke árvízvédelmének egyik fontos eleme.
 
Dr. Madaras László
régész