Főoldal » Kalendárium

Kalendárium

SZEPTEMBER 1. – A PEST–SZOLNOK VASÚTVONAL MEGNYITÁSA – 1847

2014. augusztus 29, péntek



Jász-Nagykun-Szolnok megyei kalendárium, melyben hónapról hónapra felelevenítjük ünnepi szokásainkat, megemlékezünk fontosabb évfordulóinkról.



A Pest–Szolnok vasút terve már 1826-ban felmerült, ám ekkor még oszlopokon vezetett, sínen guruló lóvasút építésére gondoltak. Az elképzelést a gyakorlatban is kipróbálták, ám az egy év múlva megépített Pest–Kőbánya lebegő vasút a gyakorlatban nem vált be. A Pest–Szolnok pályaszakasz kiépítését a Magyar Középponti Vasúttársaság végezte. A földmunkálatok már 1844-ben megindultak, majd 1847. szeptember 1-jén a vasútvonalat ünnepélyesen átadták a forgalomnak.
 
1847. szeptember 1-jén reggel negyed 9-kor indult el Pestről a vonat, melynek 16 kocsijában közel hétszázan utaztak. A vonat fél 12-kor futott be Szolnokra. A 99 kilométer utat 3 óra 15 perc alatt tették meg. A szerelvényt az „István” nevű mozdony vontatta, melyet a megnyitóra virágokkal díszítettek fel. Pár száz méterrel előttük a „Haza” nevű lokomotív haladt, hogy a pályán előforduló akadályokat eltávolítsa. Szolnokon a vendégeknek pompás ebédet adtak. 
 
A régi indóház még ma is áll Szolnokon. Az egyemeletes épület, ma Magyarország legrégebbi állomása, ahol a 19. században neves történelmi személyek is megfordultak. A közeli faraktárral és az ún. „vízházzal” eredeti, az 1800-as évek közepén létesített vasúti épületegyüttes szinte egyedülálló hazánkban. Meghatározó, központi része az emeletes, klasszicista stílusban épült indóház.
A felvételi épülettől délre fekvő díszes, klasszicista stílusú faraktár, a vasút megnyitását követő évben készült el, a délnyugatra álló, kicsiny emeletes épület az ún. „vízház”. Feladata volt a mozdonyok vízzel való ellátása, illetve a víz tárolása. Az épület téglalap elrendezésű, emeletes középrésszel, kétoldalt földszintes szárnyakkal. A miniatűr víztorony három részből állt, a földszint alatti kútból, a földszinti szivattyúból és az emeleti víztartályból.
                                                                                             
(Forrás: Szolnok könyve 2010.)