A századforduló táján a Nagykunságban is felmerült a múzeum alapításának gondolata. E gondolat 1906-ra érett meg igazán, amikor A Nagykunsági Hírlap november 17-i számában Györffy István aláírásával megjelent egy felhívás "Alakítsunk Nagykun Múzeumot!" címmel. A jeles karcagi születésű néprajztudós ebben hívta fel a város közvéleményének figyelmét a múlt emlékeinek megőrzésére. Hatására jelentős gyűjtőmunka indult a városban. Györffy a múzeum szervezésében kitűnő partnerre talált Joó András segédlelkész személyében, aki már korábban is foglalkozott a régi tárgyak összegyűjtésével. 1907 április 28-ra összehívták a Múzeum Egyesület alakuló közgyűlését. Ekkorra - nem egészen fél esztendei gyűjtőmunka eredményeként - már több mint 600, többségében néprajzi tárgy jelezte a helyiek lelkesedését. Az alakuló közgyűlés résztvevői megtekinthették a református leányiskola két helyiségében ideiglenesen elhelyezett tárgyakat. A Múzeum Egyesület támogatói között elsősorban Karcag város értelmiségének legjelesebbjeit fedezhetjük fel.

Az egyesület alapszabálya megfogalmazta, hogy az egyesület célja a "Karcagon megindult múzeumi mozgalom erkölcsi és anyagi támogatása. A múzeum iránt a közönség érdeklődésének felkeltése, fejlesztése, a múzeum közművelődési hatásának terjesztése úgy a székhelyen, mint a többi nagykun városban." Az egyesület irányító szerve az elnökből és nyolc tagból álló választmány volt. Ideiglenes elnökként az okiratot Madarász Imre református lelkész és Kónya Sándor főgimnáziumi segédtanár mint ideiglenes jegyző írta alá. Az egyesület működéséhez az anyagi háttér mellett szükség volt az intézménnyé válásra. A tárgygyűjtés kezdeti lendülete megalapozta a gyűjtemény tárgyi anyagát. Joó András 1913-ban elkerült Karcagról, az egész gyűjteményt a korábbi munka folyamán is sokat segítő társra, özvegy Balogh Ferencné Veres Rébék asszonyra bízta. Az I. világháborút ugyan túlélte a gyűjtemény, ám ekkor már az idős Rébék asszony nem tudta gondját viselni. Így 1920-ban Györffy István ismét pártfogásába vette az összegyűjtött anyagot. Levélben fordult Bátky Zsigmondhoz, a Néprajzi Múzeum akkori főigazgatójához, s kezdeményezte a tárgyaknak a múzeumba szállítását, letétként történő elhelyezését és konzerválását. Bátky kérésére Karcag város Tanácsa 1921. március 1-jén a Néprajzi Múzeum képviselőjének, Györffy Istvánnak át is adta azt.

A város értelmiségének múzeum iránt érdeklődő része az elszállítás szükségességét, a konzerválás és gondozás előnyeit nem látta be. Így hamarosan egy tevékeny gimnáziumi tanár, dr. Soós Adorján vette kezébe az ügyet, s amikor a karcagi Kultúrpalota épült, rávette a város vezetőit, kérjék vissza a tárgyakat a Néprajzi Múzeumtól. 1927-ben Soós Adorján Pestre utazott, s az 1171 tárgyból és 154 darab könyvből és iratanyagból álló gyűjteményt hazaszállította Karcagra. 1934-ben Soós Adorján is elkerült Karcagról, s ekkor tanártársa, Szász Béla vette át a múzeum gondozását, amelynek pusztulásáig, 1944-ig vezetője volt.

1940-ben kezdődött meg az állandó hellyel korábban sem rendelkező múzeum vándorlása. Katonák foglalták el a polgári leányiskolát, így az iskolának be kellett költöznie a Kultúrpalotába. A kiszorult múzeumi anyagot átköltöztették a gimnázium melletti polgári olvasókör épületének pincéjébe, ahol már természetesen csupán raktározták az anyagot, kiállításról nem lehetett szó. A gyűjtemény a II. világháború során szinte teljesen elpusztult.

A háborút követően a múzeum újjászervezésének azonban még két alapvető feltétele hiányzott - az alkalmas vezető és a megfelelő épület. Karcag városa az 1950. évi költségvetésében már 20.000 forintot különített el a múzeum céljaira. Már ekkor felmerült, hogy a város közepén álló Bogdi-Papp kúriát - a jelenlegi múzeumi épületet - múzeumi célokra kell hasznosítani. Ez azonban ekkor még nem valósulhatott meg, mert az épületben a kórház sebészeti osztálya működött. A háborút követő gyűjtőmunka eredményeként bekerült anyagnak, a kiállításnak - az új kórház elkészültéig - a Horváth Ferenc utca 7. szám alatti ház emeletén biztosított helyet a város tanácsa. 1950 decemberében került Karcagra Péter László, aki meggyorsította az újjászervezést. Az intézmény az ő tevékenysége idején vette fel Györffy István nevét.

Györffy halálának 12. évfordulóján, 1951. október 4-én megnyílhatott a nagykunsági népéletet két teremben bemutató állandó néprajzi kiállítás. A pásztorélet, a földművelés, a viselet, a konyha eszközei mellett a közönség megtekinthette néhány kismesterség eszközeit, tárgyait is.

Péter Lászlót 1952. márciusában a "háromföld tudósa", Szűcs Sándor követte az igazgatói székben. Az akkor már országosan ismert néprajzkutató Györffy István tanítványa volt. Tízéves igazgatói tevékenysége során nemcsak a tárgyi gyűjtemény fejlesztésére volt gondja. "Múzeumi szakkörében nemcsak olyanok nőttek fel, akik egész életükben megőrzik majd a múlt, a néprajz iránti érdeklődésüket, hanem olyanok is, akik egész életükre a tudomány szolgálatában állottak, vagy kívánnak állni." - írta Szűcs Sándorról Balassa Iván, 1973-ban.

A karcagi múzeum nyugállományba vonult igazgatóját 1964-ben a frissen végzett Bellon Tibor követte aki három évtizeden át állt az intézmény élén. A harminc év során a korábban megkezdett munka beérett. A múzeum 1968-ban - a kórház új épületének megépülését követően - végre átköltözhetett a Bogdi-Papp kúriába. Ez lehetővé tette, hogy a korábban megkezdett tárgygyűjtés folytatásaként szebbnél szebb bútorok, s más tárgyak kerüljenek a múzeumba.

1973-ban az új épületben megnyílhatott az új állandó kiállítás, a "Nagykunsági krónika", amely a régió népéletének keresztmetszetét adja. "A krónikás hűségével, a gazdag anyag alapján ad képet a Nagykunságról. Krónikáshűséggel mutatja be az ármentesítések előtti Kunságot." 1973-ban az új épületben megnyílhatott az új állandó kiállítás, a "Nagykunsági krónika", amely a régió népéletének keresztmetszetét adja. A karcagi múzeum munkáját is nagyban segítettte, hogy a hatvanas években Szolnok megyében egy fiatal, egyetemet nemrég végzett kutatócsapat kezdte meg tevékenységét, amely nagy célokat tűzött ki maga elé. A megvalósult nagy tervek közül elég itt csak a Szolnok megye Néprajzi Atlaszára, illetve a későbbiek közül a Szolnok Megye Népművészetére utalnunk.

Emellett azonban természetszerűen a helyi kutatás, gyűjtés is folytatódott, amelyből a legfontosabb a tárgygyűjtés volt. A harminc esztendő során a tárgyi anyag mellett jelentősen gyarapodott a könyvtári állomány és az adattár - ma ötezernél több könyv, kiadvány, s közel háromezer adattári tétel egészíti ki a gyűjteményt.

A múzeum a hatvanas-hetvenes években vált igazán alkalmassá időszaki kiállítások rendezésére. Ezek elsődleges célja az volt, hogy a helyi értékeket, főképpen a Nagykunság értékeit mutassa be. Emellett azonban szép számmal rendezett más tájak, vidékek múzeumainak anyagaiból is kiállítást. Saját anyagából - elsősorban a Nagykunság népművészetét bemutató tárgyaiból - rangos vándorkiállítást állított össze, amelyet az ország szinte valamennyi nagyobb településének múzeumában bemutattak.

1984-ben, Györffy István születésének 100. évfordulója alkalmából a múzeumban a második állandó kiállítás is megnyílt, amely a névadónak állít emléket, aki a magyar néprajztudományban legalább olyan fontos munkát végzett, mint a kortárs Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzene felgyűjtésében, megmentésében. Szintén a nyolcvanas évek elején nyitotta meg kapuit a két tájház, amelyek közül az egyik a Kossuth-díjas karcagi fazekasmester, Kántor Sándor munkásságának állít emléket, a másikban pedig a Nagykunság lakáskultúrájával ismerkedhet meg a látogató. Az elmúlt tíz esztendő folyamán a helyi kutatások mellett a karcagi múzeumban keleti kutatások is indultak. Ennek során néprajzos munkatársunk, Ökrösné Bartha Júlia jelentős orientalisztikai archívumot hozott létre, amelynek jó részét törökországi és kazakisztáni kutatásainak, gyűjtéseinek anyaga alkotja. Szintén a nyolcvanas évek elején nyitotta meg kapuit a két tájház, amelyek közül az egyik a Kossuth-díjas karcagi fazekasmester, Kántor Sándor munkásságát mutatja be, a másikban pedig a Nagykunság lakáskultúrájával ismerkedhet meg a látogató.

dr. Nagy Molnár Miklós múzeumigazgató