Nyitva tartás
Kiss Pál Múzeum

Nyitva tartás

Kiss Pál Múzeum

A Hónap Műtárgya
2005

1865-ös hímzett férfiing
 

    A múzeum textilgyűjteménye számos olyan darabbal rendelkezik, melyet nem régiónkban készítettek és használtak. Ezek közé tartoznak azok a hímzett férfiingek is, melyek a kis dunántúli faluhoz, Kálmáncsához köthetők.
Egy Amerikából hazatelepült szűcsmester özvegyétől 1970-ben vásároltuk meg az inget a Tiszafüreden hímzett menyasszonyi tüllkendő és a szerb feliratos keménycserép tányér társaságában. Az özvegy a tárgyakat nagyon pontosan tudta adatolni, férje nagy becsben tartotta, még Amerikába is magukkal vitték, hogy hazájukra, illetve elődeikre emlékeztesse őket.
    A kendervászon ingek bő, vállon és madzsettába gondosan behúzott ujjal készültek a hagyományos egyenes szabásvonalat követve. Nyakuk kis gallérban végződik, s az ingek elől, mellvonalig gombokkal záródnak. Vállaikon vállfolt, hónuk alatt négyszögű betoldás, valamint pálha található. A gallér végeit és a gombsor két oldalát szabad rajzú, fehér pamuthímzéses virágok és levelek díszítik.
    A három ing közül kettő hímzett, de ezek ujjait kibontották és konyharuhaként már elhasználták. A harmadik, hímzetlen ing teljes egészében megmaradt. Mindhárom darabot apró öltésekkel, kézzel varrták. A fehér tüllkendőhöz hasonlóan a Somogy megyei Kálmáncsán használták.
Elhalt tuljadonosa az ingeket készítését az 1865-ös évhez kötötte, használója pedig a Kálmáncsán lakó


 

Dr. Füvessy Anikó


Vitézi oklevelek az 1920-as évek
 

    Az 1980-as évek elején került a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum gyűjteményébe a 84. 134. 1. leltári számú vitézi oklevél. A Magyar Királyi Térképészeti Intézetben, Pataki Ferenc grafikája alapján készült, papírra nyomott 54 x 44 cm mérető vitézi oklevél szövege az alábbi: "Én, nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország kormányzója, vitézek főkapitánya emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy a mostan múlt háborúban s az azt követő szomorúan terhes napokban vitézségének és nemzeti érzésének kiváló tanúbizonyságát adó vitéz Szabó István volt tartalékos őrmestert a Vitézi Szék javaslata és a m. kir. Kormány előterjesztésére 1925. évi június hó 21-én az ország törvényes képviselte, egyházi s világi méltóságai jelenlétében annak utána, hogy a vitézi esküt kezembe letette, vitézzé ütöttem és avattam. Kelt Budapesten 1925. évi június hó 21-én. Horthy, Magyarország kormányzója"
    Kiállításra került még egy, magántulajdonban lévő vitézi jelvény is. Ezt a jelvényt egy másik oklevél tulajdonosa viselte. A jelvényeket csaknem eredeti méretben az oklevelek bal felső sarkában is megörökítette a grafikus. A vitézi jelvény egy színes, zománcozott, díszes, 32,8 gramm súlyú, 35 x 56 milliméter méterű ünnepi viseleti tárgy volt. A Vitézi Szék pályázata alapján 1921-ben Szilasi József iparművész tervezte.
    A vitézi jelvény formája pajzs, amely a haza védelmének a jelképe. Tengelyében a kard a meg nem alkuvó harc, a győzelem kivívásának az eszköze. A magyar egységességet a pajzsra helyezett kis címer jelképezi. Rajta Szent Korona, melyet a Vitézi Szék jogforrásnak és legfőbb védnöknek tekintett. Háttérben a Szent Koronát beragyogó Nap termékennyé teszi a pajzson búzakalásszal jelképezett magyar rónát. A kiscímer jobb oldalt övező tölgyfalomb a hazát hősiesen védők elismerését jelzi.
    Magyarországon Horthy Miklós kormányzó (1920-1944) kezdeményezésre miniszterelnöki rendelettel hozták létre a Vitézi Széket, melynek alapítást a vitézi telek törvénybe iktatásával erősített meg. A vitézi címet a világháborúban a hősi magatartás erényének emlékére, a harctereken és a nemzeti mozgalmakban mutatott példaadó helytállásáért, személyes bátorságért, igénylés illetve ajánlás után adományozták. Az igénylőket telekkel is jutalmazhatták. A vitézzé avatás a régi lovagrendek hű másaként felelevenített hagyománnyá vált 1921 és 1944 között.
    A II. világháború után Magyarországon a korábbi időszakhoz kötődő Vitézi Szék működését lehetetlenné tették, tagjait üldözték. A korábbi Vitézi Szék nyugatra került tagjai a rendet továbbra is életben tartották, s ez lehetővé tette, hogy 1962-ben a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága is elismerte a Vitézi Rendet.


 

 

Dr. Vadász István


Ünnepi fonott kosárkák a XIX.
 

    Az ártéri fűzesek vesszőjét kerítések, kocsikasok, halászvarsák, tapogatók, kasok, valamint kosarak fonására a Tiszamente lakossága már régóta használta. Alapanyaga hántolatlan vessző volt. A hántolt vessző finomabb és tetszetősebb munkák készítését tette lehetővé. A háziipari tevékenység felkarolásával a 19. század végétől kosárfonó tanfolyamok keretében sajátították el a falvak lakói hántolt vesszőből készült piacképes munkák (fonott bútorok, igényesebb kosarak) készítését.
    Ugyancsak tanfolyamokon tanulhatták a fiatalok a művészibb szalmafonást is. A bemutatott női kaskák vesszőből vagy szalmából készültek, a polgári tarsolyok, retikülök paraszti megfelelői voltak. A módosabb parasztasszonyok, iparos feleségek a vasárnapi misén, illetve ünnep- és piacnapokon hordták. Ebben tartották az erszényüket, a zsebkendőjüket és az imakönyvüket. Az 1940-es években már csak az idős asszonyok használták, rövid divatja leáldozott.


 

Dr Füvessy Anikó

Cserei Mihály kéziratos Históriái
 

    A bőrkötéses vastag kézírásos könyv 1992-ben került a Kiss Pál Múzeum gyűjteményébe egy Erdélyből áttelepült tanárnő hagyatékaként. A könyv 25 x 38 cm-es lapokból áll, terjedelme 628 oldal. Gerincén arany nyomtatott betűkkel a cím: "M. Cserei Historiája 1661től 1711.gyig". Belső oldalán díszbetűkkel latin címe, az utolsó lapon a kézirat másolójának feljegyzése: "Le írta Kolosvárt 1846ba Nagy Görgényi Csiszár Samu msk".
    Nagyajtai Cserei Mihály Históriája mind saját korában, mind később sokat forgatott dokumentum volt, melyből 300 kéziratban másolt példány maradt fenn. Szerzője előkelő székely család tagja, aki 1668-tól 1756-ig élt. Kalandos életutat járt be. 1686-tól Teleki Mihály titkára, majd Tököli Imre híve. 1691-ben I. Lipótnak esküdött hűséget, s később sem csatlakozott a Rákóczi-szabadságharchoz. 1707-1710 között csíki főkirálybíró, később tartományi biztos, majd brassószéki albiztos. A közélettől 1713-ban vonult vissza nagyajtai birtokára, s eztán már csak irodalommal, történelemmel foglalkozott.
    Históriáját 1709-ben kezdte írni, melyben a 17. századi erdélyi eseményeket a szatmári békekötés évéig követte nyomon. Stílusa szemléletes, élvezetes. Maga is tisztában van azzal, hogy nem szabályos történetírást készít. Históriájában családi események mellett római, szicíliai rendkívüli történéseket is lejegyezett.
Átmásolt munkája jelzi, hogy a könyvnyomtatás elterjedése után még hosszú ideig a nyomtatott vagy kézzel lejegyzett írások terjesztésében a házi másolatoknak milyen nagy jelentősége volt.


 

 

Dr. Vadász István


XVIII. sz. könyvritkaságok
 

    Az első könyv leltári száma 71.20.1. Ez lényegében véve két munka egybekötve. Az első rész címe: A' Magyar Krónikának
A - Mellyet Elsőben meg-irt, s' kibocsátott nemzetes Pettho Gergely 373. esztendőtul fogva 1626. esztendeig. Nyomtatott Bécsben 1660. esztendőben. Iratott, és szép Toldalékokkal szaporíttatott Spangar Andras jesuita által. Nyomtattatott Cassán az Academiai betőkkel P jesuitáknál 1734. (316 oldal).
    A második rész címe: Rövid Magyar Krónika sok rendbéli fő Históriás Könyvekből nagy szorgalmatossággal egybe szedettetet és irattatot Petthő Gergelytűl. Cassán az Akademiai Betűkkel Frauenheim Henrik János által nyomatott M. DCC. XXIX. (1729) (209 oldal). A könyv hátlapján belül ceruzával felírva: "Váczi Károly Tiszafüred. Magyarok viselt dolgai, 1724". A lapok mérte: 16,5 x 20 cm. A kötet vastagsága: Külső élnél: 40 mm - kötésnél 39 mm, borítófedél (első-hátsó): 3-3 mm.

    A második könyv szintén könyvritkaság, leltári száma 71. 17. 1. Címe: Ősmanografia, az az a' Török Birodalom' Természeti, erköltsi, egy-házi, polgári, 's hadi állapottyának, és a' Magyar Királyok ellen viselt nevezetesebb hadakozásainak summás leírása. A címlap szerinti alkotója Decsy Sámuel, filosof, és medic. Doct. és az od. Frankfurti kir. Tudós társaságnak tagja. Harmadik rész Bétsben. Nyomtattatott Nemes Kurzbeck Jósef Ts. K. Könyv-nyomtató és Könyv-áros betűivel. MDCCLXXXIX. (1789) - (Terjedelme: 772 oldal + mutató tábla). Fekete tussal írva a belső előzéklapon a következőt olvashatjuk: "Est Josephi Péczely Anno Dominis 1804 Est Josephi Péczely es 1853 1826. A belső címlapon fekete tintával "135". - ez régi tiszafüredi régészeti egyleti gyarapodási sorszám. Lila bélyegzőnyomatot is találunk a könyben: "Balogh István adománya a t. füredi ev. ref. Iskolának".
Pergamenkötés, díszes, aranyozott gerinccel, a bőrkötés széle kopott, szakadozott. A könyv lapjai sárgák, igen vékonyak, vízpecsétesek, penészesek. A belső előzék kiszakadt, az utolsó oldalon lévő térképet kiszakították. Ez a könyv Detsi Sámuel méltán híres ősmanográfiai munkájának harmadik része.

    A harmadik kiállított kötet leltári száma 71. 19. 1. Címe: A tudákosságnak első, második, harmadik és negyedik könyve, "melyet közhaszonra írt Dugonics András Kegyes Oskolabeli Szerzetes pap. Második megbővített Kiadás. Pozsonyban és Pesten Füskúti Landere Mihály' betűivel és kölcségével. 1798." Fatáblás, levált papírkötésű könyv, borítója sérült, sarkai töredezettek. Fekete tintával a belső borítóoldalon beírás: "Lossonczy Dánielé - Fehér Vincze". Belső címlapján pecsét: Tisza Füredi Múzeum és Közkönyvtár.


 


 

 

Dr. Vadász István


A nagyiváni Öltöztetős Madonna
 

    A Mária szobrok öltöztetésének kultusza a késő középkori előzmények után a barokk korban teljesedett ki. A katolikus közösségek népi ájtatosságában játszott és játszik ma is szerepet. Öltöztetése közösségi rítus, mely a Rózsafüzér Társulatokhoz kötődik. Ezek a társulatok a Tiszafüred környéki katolikus közösségekben még az 1950-es években is működtek, s a rendszerváltozás után újraéledtek. Falvanként eltérő mélységű és gyakoriságú ájtatosságot végeztek. Szobájuk berendezésében is nagyobb szerepet kaptak a mély vallásosságukra utaló tárgyak. Ezek egyik ritka darabja volt az 1998-ban a múzeum néprajzi gyűjteményébe került nagyiváni öltöztetős madonna, melyet Lourdesi Madonnának neveztek.
A fából csípőig kifaragott és festett szobor háromlábú favázon áll, melyet ruházata tökéletesen elrejt. Karja mozgatható, ebben tartja a fehér ingbe öltöztetett kis Jézus. Ruházata nylon, kettős fodrokkal díszített. Fején tüllfátyol és mirtuszkoszorú. Gazdag ruhatárából még három öltözet maradt meg, melyek bordó selyemből, fehér hernyóselyemből, illetve pamutmadérából készültek. Almazöld, rózsaszín, halványkék, fekete és lila ruhái is voltak, melyeket az egyházi liturgiának megfelelően cseréltek.
    A madonna a Fő utca egyik módos asszonyának tulajdona volt, a tisztaszobában, az ún. Máriasarokban állt virágokkal, gyertyákkal díszített kisasztalon. Ruházatát, ill. az asztal terítőit a sublót egyik fiókjában tartották. Nemcsak a házi ájtatosságokban játszott kiemelt szerepet, hanem a körmenetekben, a helyi és a szentkúti, egri, máriapócsi búcsúkon is. Fehérre festett, üvegajtós szekrényében szállították, mely esőtől, portól is védte. Tulajdonosának halála után még kétszer cserélt gazdát. Utolsó helyén már csak őrizték, ruháit nem cserélték, közös ájtatosságot nem tartottak mellette.


 

Dr. Füvessy Anikó


Lipcsey-címeres tányérok a XX. század első feléből
 

    A tiszafüredi Kiss Pál Múzeum történeti tárgyi-dokumentációs gyűjteményében őrzünk egy  nagyalakú, címeres tányért, melyet az egyik tiszafüredi földbirtokos család címere díszít.
Az adatközlés szerint a Lipcsey címer tányért díszítésül használták, nem étkezéhez való tálaláskor. Mérete: 395 mm x 395 mm, talpátmérője: 200 mm, magassága 50 mm, a tál mélysége 32 mm, tehát roppant nagy, lapos felületű.
Fajansz (fehér, sárgás színű) készítmény, talán Bélapátfalván, Hollóházán (vagy a Felvidék más részén) gyárthatták. Fenékbélyegzőnként C 40 bejegyzés olvasható.
    A tányér közepére rajzolt címer minden bizonnyal kézzel festett, nem igazán igényes munka. Heraldikai szempontból a mázak nem megfelelőek. Sem a vörös, sem pedig az azúr nem felel meg a heraldikai árnyalatnak, emellett mindkét színmező foltos is. A fémek közül az ezüst kivitelezése sikeresebb, az arany viszont egyáltalán nem az. A címerképek mázazása, kivitelezése amatőr munkára vall, sőt a fenyők mázazása tekintetében hamis is. A sisak megfogalmazása csaknem felismerhetetlenre sikeredett, a sisaktakaró mázazása kevésbé áttekinthető.
    A címer leírását a korabeli szakirodalom alapján az alábbiakban adhatjuk meg. A szecessziós hatású, csücskös talpú, negyedelt pajzson a pajzs viselője szerinti jobboldali felső, vörös mezőben háromleveles arany korona, a baloldali felső, azúr (kék) mezőben ezüst, könyökben hajlított, vértezett kardot tartó kar. A jobb alsó, azúrkék mezőben felül jobbra, alul balra úszó két ezüsthal, a bal alsó címermezőben két arany fenyő található. A rostélyos sisakon háromlevelű ezüst korona, melyre sisakdíszként támaszkodik az ezüst, könyökben hajlított, vértezett, kardot tartó kar. A nyitott vörös, ezüst, arany sisakhoz a háromlevelű arany sisakkorona kapcsolja a jobboldalt azúr, baloldalt vörös sisaktakarót, mely hátul arany, illetve ezüst.
    A másik, kiállítási célra kölcsönkapott, kb. az 1930-as években készült kisebb tányér egy másik címerábrázolást tartalmaz. Itt a jobb alsó mezőben a halak elhelyezkedése, illetve a bal alsó mezőben a fenyőfák kivitelezése jelentősen eltér az előzőtől. A sisakdísz itt egy növekvő, vállán átvetett boton halat tartó alak, a sisaktakaró mázazása pedig a fenti címer fordítottja.
A Bereg vármegyei bilkei Lipcsey család az 1600-as években került Tiszafüredre és Pusztakócsra. Lipcsey Mihály volt az, aki a Pankotay családba beházasodott: Pankotay Józsa György leányát, Erzsébetet vette feleségül. Ő azonban még Bilkén lakott, fia Gábor pedig Barabáson s csak unokái, György és Imre telepedtek meg véglegesen Tiszafüreden.
Itt, valamint Egerben és másutt élt ez a kiterjedt család. A Heves vármegyében született családtagok közül Lipcsey Imre 1848-49-ben hevesi vármegyei magyar kormánybiztos helyettes is volt. A XIX. század második felétől a családból számos vármegyei és járási tisztségviselő, egyéb tisztviselő, illetve katonatiszt, hírlapíró, gazdálkodó került ki.


 

Dr. Vadász István muzeológus


XIX. Századi dunántúli főkötők
 

    A múzeum textilgyűjteményében számos dunántúli magyar és nemzetiségi darab, köztük főkötők is találhatók. Több darabjuk viszonylag pontosan adatolt, mint pl. az 1870 körüli lengyeltóti subrikás és fehér-sárga hímzésű, illetve a 19. század utolsó negyedéhez köthető fekete alapon fehér, aprólékos pamuthímzéssel díszített sárközi parittyás főkötő.
    Ugyancsak a 19. század végén készült a pamutalapra fekete és aranyszállal hímzett drávaszögi főkötő is. A baranyai sokác darabok már gyári szőtteseket is felhasználtak, melyet gazdag selyemrojtozással díszítettek.
A főkötők mellett egy fehérhímzéssel ékesített menyasszonyi tüllkendőt is bemutatnak, melyet 1865-ben a Somogy megyei Kálmáncsán viseltek.


 

Dr. Füvessy Anikó


Ásvány -és kőzetcsodák
 

    Az utóbbi évek gyűjtései és ajándékozásai révén a Kiss Pál Múzeum geológiai gyűjteménye egyre érdekesebb anyagokkal gyarapszik.
Ezek közül két németországi és négy hazai ásvány- és kőzet (kövület) emléket mutatunk be.
Korb Csaba, Tiszafüredre települő német állampolgár adományaként került a gyűjteménybe egy különleges formájú, méz-sárga színű kalcit tömb. Hegyes, tű alakú kristályaival is jól igazolja, hogy nincs még egy olyan másik ásvány, amelynek kristályalakjai ennyire változatosak lennének. A kalcit kristályos formában megjelenő mészkő, szénsavas mész. A szabálytalan tömegű, tűszerű, oszlopos megjelenésű kristályokból álló tömb magassága 160 mm, hossza és szélessége pedig 150-150 mm. Származási helye a Sváb-Alpok területe. A Sváb-Alpok kinézetre, szerkezetre, magasságra hasonlít a Bükk-hegységre (mészkőhegység egy nagy fennsíkkal, sok víznyelővel és barlanggal. Az üledékes kőzetek a földtörténeti középidőből, a triász időszakból (213-248 millió év) származnak.
    Ugyancsak erről a területről származik egy kisméretű kövület-maradvány, egy ammonitesz (kőbél). Találó magyar neve: csigaházas polip. A puhatestű mélytengeri ragadozó (a mai polipok őse) a csigaház legelső, legnagyobb kanyarulatában lakott. A 30 x 50 x 20 mm-es méretű lelet a jura időszak (144-213 millió év) emléke.
Két Tiszafüred-örvényi lakos, Kocsis Judit Csilla és Márton Ferenc az utóbbi években közel 50 db-nyi ásvány- és kőzetanyaggal ajándékozta meg intézményünket. Gyűjteményükből három darab nagyobb méretű kalcit tömb és egy kisebb kalcedon-jáspis rög kerül bemutatásra.
    A két nagyobb kalcit szépen fejlett kristályaival szemet gyönyörködtető. A nagy, vaskos kalcitkristályokat tartalmazó tömbök mérete 100 és 260 mm között váltakozik. Mindhárom az Eger melletti Berva-bányából került elő, ahol egyébként útépítéshez fejtenek mészkövet. A földtörténeti középidő triász időszakának (felső triász: kb. 213 millió év) emlékei.
A jáspis-kalcedon tömb a sziliciumdioxid vasoxidtól barnára vagy vörösre festett és a szennyezésektől többé-kevésbé átlátszatlan mikrokristályos változata. Ez a 85 x 120 x 170 mm-es rög Jobbágyi bányájából került elő, a negyedidőszaki neogén kor miocénbeli (15-20 millió év) vulkanizmusának emléke.


 

Dr. Vadász István


Pergamen- és papírkötésű énekes és imakönyvek a XVIII. századból
 

    A tiszafüredi múzeum régi, egyleti gyűjteményéből került elő az a három, XVIII. századi énekes és imakönyv, amely kultúrtörténeti kuriózumnak számít.
Az első két kötet leltári száma 82. 266. 1. és 82. 266. 2. Vagyis ugyanazon mű első és második kötetéről van szó.
A mű címleírása: „Az Ó testamentomi Ekklésiának históriája, a’ Sz. Írás Szerént. Írattatott a’ Delssti Ekklésiának Prédikátora Majzonnet Lajos által, fordíttatott Petzeli Jósef R. Komáromi prédikátor által, Komáromban Wéber Péter betűivel, 1791.” Az első kötet hiányos (560 oldal), a második viszont teljes, 592 oldal terjedelmű.
    A Pergamenkötés sérült, a lapok szélei és sarkok erősen kopottak, maga a borítólap széle rétegesen felpödrődött, így a könyvek restaurálásra szorulnak. A könyv lapjai sárgultak, de viszonylag épek, kevés helyen vízfoltosak.
Ebben a két könyvben is értékes bejegyzések találhatók a könyv használatáról A fekete tintával készült bejegyzésből megtudhatjuk, hogy „Vátzy Péter vette 1845-dik májusba”, és hogy „Aranyi József sajátja”.
    A harmadik kötet leltári száma 71. 23. 1. Címe: Keresztyéni Tanítások és Imádságok” 23 részben, 848 oldalnyi terjedelemben jelent meg. Sajnos a könyv szövegének eleje és a legvége hiányzik. Ez a könyv egy 1785-ben Makón írott munka második, Debrecenben, 1790. augusztus 22-én készült változatának kiadása. Összeállítója Szikszai György (1738-1803) makói, majd debreceni református lelkész. A jelen kötet tehát a második kiadás, mely az egyszerű olvasók számára is érthetően megírt prédikációk, énekek gyűjteménye. A református közösségekben „A Szikszai”, amely máig mintegy 50 kiadásban látott napvilágot.
    Ennek a könyvnek a belső borítóján is értékes információk vannak. Fekete tustintával a következőket jegyezték le. "Kalóz Sándoré 1841. Aug.6. György fiam született 1841dik Év Április hó 17dik Szombati Napon délután 3 Órakor Bika hava Rudolf hal jegy - Bé óltódott 1842.Máj. 7kén M hólt 847-be Juliánna Leányom született 1843 Esztben Februárius Hónap 2án Csütörtöki Nap éjjeli 11 és 12 órái között Halak Havában hal jegy Planéta Vénus. Bé óltódott Április 28án 843 ba Mária és Erzsébet születtek Mártius 21én 1845ik Évben éppen N Péntek virradóján, Tavasz kezdetén. A hóld a fő uralkodó Planéta. Bé óltódtak 846ba Június 3án Sándor fijám Született 1849dik Év szeptember hó 1 őjén Szombati nap éjeli 11 és 12 órái közt Vízöntő jegy Planéta nap (?) Be óltódott 1850be Május 24én m hólt 854be febr 6án"


 

Dr. Vadász István

 

Feltöltötte: Mattyasovszky Péterné