Múzeumok Őszi Fesztiválja
Kiss Pál Múzeum

Múzeumok Őszi Fesztiválja

Kiss Pál Múzeum

A Hónap Műtárgya
2009

Tiszafüredi tányérok a karcagi Kántor – műhelyből
 

    A kiállítás a nemzetközi hírű karcagi Kántor fazekasműhelyben készült; a tiszafüredi fazekas hagyományok emlékét őrző tányérokat mutatja be.
A kiállított négy tányér formája és díszítményeinek kompozíciós rendje egyaránt utal a tiszafüredi stílusra. Mindegyik tányér ujjnyomásos, csipkézett szélű. Alap- és díszítőszíneiben a zöld, a világos-, az okkersárga és a sötétbarna jellemző.
    Két tányér peremén - a Tiszafüreden egykor oly elterjedt - alapszíntől eltérő holdas leöntés vagy holdazás figyelhető meg. A peremen körbefutó csíkozás és pontsor, illetve a hármas, egymást metsző vonalakból álló peremdíszítés azonban ritkább motívumai a térségnek. A tányérok öbleinek díszítései is igen jellegzetesek, ezek a XIX. században írókával készültek. A tányéröböl spirál vagy csigavonalas csíkozása más fazekasközpontokban is igen gyakori volt. A háromtöves vagy hármasvirágú minták a 1850-es években voltak kedvelt minták. A négyosztatú, gránátalmára emlékeztető kompozíció ugyanakkor igen archaikus díszítőelem.
    A tányérok az 1960-as, 1970-es években készülhettek. Jól reprezentálják Kántor Sándor azon törekvését, amely a tiszafüredi fazekas hagyományok megőrzésére és továbbörökítésére irányult.


 

Dr. Vadász István


Lipcsey Imre 1848/49-es kormánybiztos portréja
 

    A tiszafüredi Kiss Pál Múzeumnak helyet adó Lipcsey-kúriát építtető családról, illetve Lipcsey Imre személyéről évtizedeken át kevés szó esett.
Lipcsey Imre családja, a bilkei Lipcsey nemesi família már a XVIII. század elejétől jelen volt a településen. Lipcsey Imre 1811. március 21-én született Lipcsey Ferenc és Pécsy Sára gyermekeként.
   
    Gyermek és ifjúkoráról annyit tudunk, hogy Gábor bátyjával együtt a debreceni kollégiumba került. Eddigi ismereteink szerint 1837. körül kötött házasságot a maklári származású Kövi Jáan Ludovikával. Minden bizonnyal ezt követően építették meg azt a kéttraktusú, földszintes, klasszicista stílusú kúriát Tiszafüreden, amelyben 1953 óta a Kiss Pál Múzeum működik.

    Lipcsey Imre aktívan vett részt Heves és Külső-Szolnok vármegye korabeli közéletében. 1837-ben és 1844-ben vármegyei alügyész, 1845-től pedig főügyész. 1845-ben egyik szervezője lesz a tiszafüredi kórház-és szegényápoló egyletnek.
Igazi politikai pályafutása az 1848-as forradalom kitörését követően kezdődik. Kortársaihoz hasonlóan 1848 májusától ő is nemzetőr lesz. Nemzetőr kapitányként bekerül abba az 50 főt kiállító tiszafüredi nemzetőr egységbe, amely a vármegyei kontingens részeként, 1848 nyarán részt vesz a Bácskában, a határőrvidéki szerb lázadás elleni küzdelemben. 1848 őszén járási tisztségviselőként már a fegyveres önvédelem szervezői között tartják számon.
    1849 márciusától Repeczky Ferenc Heves vármegyei kormánybiztos helyetteseként a magyar fősereg hadianyag és élelmezési ellátásáért felel. Ez az az időszak, amikor a Tiszafüreden hosszabb-rövidebb ideig tartózkodó Kossuth Lajos bizonyíthatóan négy alkalommal is megfordul a Lipcsey-kúriában. 1849. március 4-én és 5-én például itt kerül sor a Dembinsky fővezérsége ellen szervezett tiszafüredi tiszti gyűlés következményeinek tisztázására is.
    A szabadságharc leverését követően rövidesen kibontakozott a megtorlás. Tudjuk, hogy a vármegyei tisztikar vezetői közül az emigrációba vonuló Puky Miklós családjával együtt Tiszafüreden a Lipcsey-kúrián talált menedéket 1849 augusztusának utolsó napjaiban. Az új hatalom kiépítésére, illetve a kiterjedt letartóztatásokra ezt követően került sor.

    Jelenlegi ismereteink szerint a szabadságharc alatti politikai szereplőkkel szemben a megtorlás elsősorban elrettentő volt. Eszerint a vármegyei politikai elit tagjainak többsége ellen az eljárást 1851 végére beszüntették: több volt kormánybiztos, illetve vármegyei tisztségviselő néhány hónapos vizsgálati fogsággal, hivatalvesztéssel felelt 1848/49-es tetteiért. Közöttük találjuk Lipcsey Imrét, aki ellen a pesti haditörvényszéken a lázadás elősegítése tárgyában elrendelt vizsgálatot az 1851. szeptember 10-i rendelet szerint beszüntették.
    A kiépülő új rend ellen fellépőkkel szemben azonban lényegesen szigorúbb volt a hatalom, hisz az országban 1850 és 1854 között egymást érték a különböző titkos és nyílt szervezkedések. Ekkor Lipcsey Imre is gyanúba kerül. 1852 őszén népfelkelés szervezésében való részvétel, felségárulással vádolt személy rejtegetése miatt keresik, mivel „szökésben van”. 1854 elején, a Madách-per kapcsán elrendelik az addig „feddhetetlen” Lipcsey Imre egyszerű rendőri felügyelet alá helyezését „az utóbbi idők forradalmi megmozdulásaiban való részvétel gyanúja, és politikai célokat követő éjszakai utazásai miatt.”
Az önkényuralom enyhülését követően, 1860-ban újra nyíltan politizálni kezd. Később, első felesége emlékére, adománnyal segítette a tiszafüredi református templom felújítását, a református elemi iskola bővítését.
    1868. július 4-én, 57 évesen hunyt el neje Jáan Ludovika, akit Makláron temettek el. Házasságukból gyermek nem született. 1872-ben a 61 esztendős Lipcsey Imre újra házasságot kötött. Bottlik István monori vállalkozó Lídia nevű, 21 éves lányát vette feleségül. Hét gyermekük született.
    Bilkei Lipcsey Imre 1882. január 29-én, 71 évesen elhunyt el. Első felesége mellé, Makláron temették el.
A nagyközönség számára a Kiss Pál Múzeum kiállítótermében egy 1860-as években készült portré idézi fel az emlékét.


 


 

Dr. Vadász István


Nagykunsági juhászbunda a múzeum gyűjteményéből
 

A Nagykunságban bundának nevezték azt a palástszerű, bokáig érő ruhadarabot, amely a hosszúszőrű magyar juh szőrös bőréből készült.
A kiállításon látható bundát egy karcagi juhász viselte. A bunda valamikor az 1960-as évek végén készült, 5 juhbőrből van összevarrva. Ez egy aránylag egyszerűbb darab, hisz hétköznapi viseleteként használták. Igényesebb munka, mivel jól látható, hogy a juh bőröket – színük szerint: világosabb és sötétebb árnyalatban - gondosan összeválogatták.
A bőrök közül egy a vállbőr volt. Ezt kissé karcsúsított téglalap alakra szabták, a nyaknak megfelelően kivették a közepét. Ehhez toldták az elejbőrt, a vállnál kerekített két oldalbőrt és a hátbőrt. A zsákszerűen összevarrt bőröket elöl végig hasították, az alját pedig egyenesre vágták és körülszegték. Nyaka köré sötétebb báránybőrből ún. kacagánygallért varrtak.
A bunda valószínűleg nomád állattenyésztő korunk óta kísér bennünket. Bél Mátyás már 1737-ben említést tesz a nagykunságiak „nyers bőrből szabott felettébb szőrös ruhaneműjéről”. Ez a darab egy tiszaörsi állatorvos, Dr. Harka Ödön adományaként került a múzeum gyűjteményébe.


 


 

Dr. Vadász István


Fakulacsok a múzeum gyűjteményéből
 

    A fakulacs korong alakú, két oldalán domború falú, kivájt üregű, kívül esztergált vagy faragott díszítésű edény. Általában 5-8 literes, bort vagy pálinkát tartottak benne. A kulacskészítő mesterember, a csutorás az italtartó üreget a kulacs oldalán vágott nyíláson át kotróvas segítségével esztergálta ki.  Ha az üreg elkészült, szájnyílást vágott rá, majd az oldalnyílást pontosan illeszkedő fakoronggal elzárta. Végül, hogy a folyadékot jól tartsa, viasszal vagy gyantával öntötte ki. Ezután következett a nyak, a négy apró láb és a kupak kifaragása, esztergálása. Legvégül az oldalak díszítése és a bőrszíjak elkészítése következett.
    A kulacs díszei közül a legszebb az oldallapon elhelyezett kulacsrózsa volt. A sziromszerű díszítésen gyakran szerepel a megrendelő monogramja, a készítés évszáma.
Mindhárom kiállított kulacs rózsáján a szirom cakkozott szélű. Ezt a rózsát általában hat vagy nyolc vékony, díszes keresztszíj köti a kulacs oldalán körbefutó oldalszíjhoz. Ehhez az oldalszíjhoz a kulacs nyakának két oldalán kapcsolódik a vállszíj, melynek segítségével a kulacsot felakaszthatták.
    A három kiállított kulacs közül kettőnek a kulacsrózsája monogram és dátum nélküli. Ez a két kulacsrózsa többrétegű bőrrátétes díszítésű. A rátéteket szegecsek erősítik egymásra. A harmadik kulacs egyik oldalán az 1885-ös évszám, a másikon az LK monogram látható. A monogramos kulacsrózsára cérnavékonyságú bőrrel varrták fel a számokat és a betűket.
A kulacsok tiszafüredi és tiszaörsi családoktól kerültek a múzeum gyűjteményébe.


 

Dr. Vadász István, múzeumigazgató


Naprendszerünk hírnöke: a bazalt
 

    Múzeumunk gyűjteményében több helyről származó bazalt is található. Ez a kőzet a leggyakoribb kiömléses kőzetfajta. A vulkáni láva gyors lehűlésével keletkezik. A gyors lehűlés miatt kevés kristályt találunk benne. A kristályok egyébként is annyira kicsik, hogy még nagyítóval is nehezen láthatóak.
    A bazalt finomszemcsés, sötét színű vulkáni kőzet. Kőzetalkotó ásványai: olivin (zöldes), piroxének és plagioklászok. Szilicium-dioxid (SiO2) tartalma alacsony (50%).
A bazalt az egyik leggyakoribb kőzettípus a Naprendszerben. Ma már a Holdról, a Marsról és a kisbolygókról származó bazaltokat is ismerünk. Ennek oka az, hogy a Föld-típusú bolygókat alkotó ősi anyagforrásban hasonló ásványtársulások fordulnak elő.
    Hólyagos bazalt akkor keletkezik, ha a gáztartalmú láva a felszínre ömlik és a lávában lévő gáz a kisebb nyomás miatt kiszabadul a lávából, a lehűlő láva pedig a gázüregek formáját megőrizve merevedik meg a felszínen. A kiállított oszlopos elválású és hólyagüreges bazaltdarabok a Celldömölk melletti Ság-hegyről kerültek gyűjteményünkbe.
A bazaltot már régóta használják utak burkolására. Kockaformára faragott darabjai a macskakövek.


 

Dr. Vadász István

 


Feliratos, 1885-ös butella a tiszafüredi Bodó-műhelyből
 

    Fehér alapmázas butella, melynek talpa és szájnyílása barna. Elő- és hátlapja lapított, felső része ovális. Előlapján 3 ágú virágtő képezi a fő díszítő kompozíciót. Zöld levelek között barna és zöld színű, körzővel szerkesztett, 5 szirmú virág a vezérmotívum. A középső virág minden szirma és a két szélső virág közepe kettős vonalú, a vonalak között barna pöttyök. Elő- és hátlapjának szélén ugyanilyen barna pöttyök láthatók. Oldalain előkarcolt barna és zöld színű, hullámvonalas minta fut végig. Az előlap máza égetéskor kissé megfolyt.
    Hátlapján az alábbi karcolt évszám és felirat olvasható: „1885dik Évben készült / Tisza Füreden a / Nagy Feretz számára üres butykos az én nevem ha pálinka nintsen benem de ha pálinka van benem / pálinkás butykos a / nevem a ki iszik belőle váljon egésségére rere kívánom”
    A butella dr. Füvessy Anikó etnográfus szíves közlése szerint Tiszafüreden, Bodó Mihály fazekasmester műhelyében készült. Ám a díszítés és a betűírás Balla György munkájára utal, aki az 1880-as évek elejétől közel két évtizedik volt segéd a mester műhelyében. A butella vásárlását az NKA pályázata tette lehetővé.


 


 

Dr. Vadász István


Bozsik-váza az 1920-as évekből
 

    Múzeumunk a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati támogatásával 2008-ban egy kecses, iparművészeti alkotással gazdagodott. A fenékbélyegzőn a „Bozsik Kunszentmárton” felirat olvasható. Ez alapján nyilvánvaló, hogy a váza Bozsik Kálmán (1872-1954) kunszentmártoni fazekas munkája. Az adatközlés szerint feltehetően az 1920-as években készült.
Bozsik Kálmán 1872-ben született. A fazekasmesterség alapjait Mezőtúron, Badár Balázs műhelyében sajátította el, majd Ungváron tanult. 1895-ben hazatért Kunszentmártonba és önálló műhelyt nyitott. Elsősorban díszkerámiát készített, munkássága során mezőtúri mestere stílusát fejlesztette tovább. Badár és Bozsik 1900-ban még közösen vett részt a párizsi világkiállításon, ám Bozsik hamarosan önálló, csak reá jellemző díszítményvilágot alkotott. Tárgyai a parasztpolgári lakáskultúra fontos alakítóivá váltak.

    A kiállításunkon szereplő váza kissé kopott, a talpnál helyenként sérült, a szája rövid, hírtelen szűkölő. Ezen a részen későbbi vágásnyomok láthatók, tehát a váza nyakát – feltehetően egy sérülés miatt – körülbelül 10-12 cm-rel lerövidítették.
A vázán Bozsik Kálmán leggyakrabban használt virágmotívumai közül a tulipán, a szegfű, a gránátalma található, sötétbarna-bordós árnyalatban. A szirmok szív alakúak. A virágok szirmai és a kiágazó, karéjos levelek ugyanolyan színűek, így a formák változatossága eredményezi a jellegzetes, szecessziós hatású díszítményvilágot.
Az eladó Debrecenben élő szülei az 1920-as évektől használták ezt a dísztárgyat lakásukban. A váza a kényszerű csonkítás ellenére is szép, jellegzetes terméke az egykor nemzetközi hírű fazekasműhelynek.


 

Dr. Vadász István


Háry-kancsó Szűcs Imre tiszafüredi fazekasmester műhelyéből
 

    Kiállításunkon két, égetett cserépből készült boroskancsó szerepel. Ezek a Háry-kancsók, melyek Szűcs Imre tiszafüredi fazekasmester korai munkái. Szűcs Imre Kántor Sándor karcagi fazekasmesternél tanulta a szakmát, és már mestere is megformázta Háry Jánost, Garay János költő legendás obsitosát, Kodály Zoltán ismert daljátékának főszereplőjét. Kántor így kívánt emléket állítani a szekszárdi obsitosnak, aki egyébként fazekas volt, mielőtt huszárnak szegődött. Kántor Sándor Háry Jánosa azonban zöldmázas kancsó volt, ahol a huszár alakja igencsak hasasra formálódott.
    A műhelyét Tiszafüreden felépítő Szűcs Imrét is megérintette a téma, így már az 1970-es évek elejétől készített Háry-kancsókat. A Háry-kancsó jellegzetessége, hogy mind formáját, mind mázazását tekintve eltér a miskakancsótól. A Háry-kancsó hasa kerekebb, csákója, a kancsó kiöntőnyílása, és szája más kiképzésű. A csákó, a dolmány és az egész huszáralak színe vörös. Mint ahogyan a mesebeli huszárok öltözete is vörös vagy piros volt.
   
   A magas, felül szétálló piros csákó bal oldalán, elején rátétes zsinórozás és sújtás tekereg.  A kancsó kiöntő nyílása a csákórózsán található. A piros dolmány a kisebb kancsón három, a nagyobb kancsón négysoros zsinórozású. A vízszintes zsinórozás között három, illetve négy gombból álló, zöldmázas, vízszintes gombsor húzódik. Kétoldalt függőleges, rátétes zsinórozás zárja a sújtást. A huszár derekáig érő dolmány két oldalát jobbra elhajló, írókás, hármasvirág díszíti. A klasszikus ihletésű virágkompozíció szárát négy zöld levél között pontokból vagy vonalakból álló motívum alkotja. A szárak végén három, ötszirmú, világos és sötétbarna gránátalma nyílik. A virágok középen bibeszerű díszítményben végződnek. Ugyanilyen bibe került a két felső levél fölé is, mely az elhajló ágat szimmetrikusabbá teszi.
    A kancsóalak fejrésze világos színű, részleteiben gondosan kimunkált. A sötétbarna haj, a pajesz, a szemöldök és a huszáros bajusz a mesebeli hőst mintázza. Háry János kedélyes alakját az arcpír, a orr és a száj aprólékos megformálása ugyancsak elevenné teszi.
    Az arcrész kivételével az egész kancsó máza piros vagy vörös, így a színezés eleve egyedivé teszi a Háry-kancsót. A piros/vagy vörös és a világos alapszín együttes alkalmazása és a sávszerű mázazás ugyanakkor igen munkaigényessé tette a mázazást. Erre égetéskor különösen érzékenyen reagált az anyag. A két máz együttes használatát jelzi a kancsó füle, mely a mázba mártás miatt felül, a nyak magasságáig világos, alul pedig piros. Szűcs Imre ezzel is magyarázza, hogy a kísérlettel, idővel felhagyott. Így a Szűcs-féle Háry-kancsók fellelhető példányai még inkább különleges, egyedi darabok. A kisebb kancsó 1972-ben, a nagyobb pedig 1977-ben készült.
    Elmondhatjuk tehát, hogy Szűcs Imre Háry-kancsói a fazekas-hagyományok iránt elkötelezett kortárs fazekasmester újítókedvének, kreativitásának korai, igen becses emlékei.


 


 

Dr. Vadász István


Bélyeges téglák a múzeum gyűjteményéből II.
 

    Az elmúlt évi bemutatóhoz hasonlóan most is 6 falazótéglát állítottunk ki a tiszafüredi múzeum gyűjteményébe került bélyeges téglák közül. Ezek legfeltűnőbb vonása, hogy felületükön betűk és egyéb jelek láthatók, melyek a tulajdonos azonosításra, az elszámolás segédleteként vagy minőségjelként szolgáltak.
    A téglabélyeg kivitelezése önmagában is sokat mondó. Az eddigi kutatások szerint a csat, a szív, a hold, a csillag, a kereszt, a szigony, a pont jel használata akár 16-17. századi gyártásra is utalhat. A 17. és a 18. században évszám és monogram alkotta a téglabélyeget, a 18. század közepétől csak évszám, később csak monogram jelöli az egyes darabokat.
Technika-történeti adat, hogy a tégla-bélyegek a 19. századig a kézi és a gépi gyártású üzemekben is domborúak voltak. A fa téglaforma aljába vésett negatívot kitöltő agyag rajzolta ki a mintát. A kiállított hat téglából öt ebbe a csoportba sorolható. AZ "MC", az "AI", az "BI" monogrammal, továbbá a kulcs és a kereszt jellel bélyegzett tégla tartozik ide. A 19. században jelentek meg a forma aljára szögezett fémbélyegzők, amelyek az agyagba benyomódva adták a jelet. Ilyen az "SJ" jelű tégla.
A téglák hossza, szélessége, magassága is változó. Többségüknél 30 cm, 15 cm és 6 cm. Ettől kissé eltér az SJ jelű tégla mérete, ahol a hossz 29 cm, a szélesség 14 cm, a magasság pedig 6,5 cm. A "BI" jelűnél a tégla hossza 28 cm, szélessége 14 cm, magassága pedig 6 cm.
    A készítés helyéről, illetve a téglaégetők tulajdonosairól eddig még hiányosak az ismereteink. A jelek azonosítása tehát még további feladatot jelent. A bélyeges téglák előkerülése ugyanakkor igen hasznos helytörténeti adalékkal szolgál egy-egy település történelmének tanulmányozásához.


 

Dr. Vadász István


Régi bankjegyek: a Pengő
 

     Kiállításunkon 136 db bankjegyet, különböző címletű pengőt szerepeltetünk. Ismeretes, hogy a pengőt a korábbi korona rohamos elértéktelenedése miatt kellett bevezetni, az 1925. évi XXXV. törvénycikk alapján. 1946. augusztus 1-jéig, a forint megjelenéséig volt Magyarország fizetőeszköze.
    Az átállást egy átszámítási táblázat is segítette, mely szerint 1 pengő 12.500 papírkoronával volt egyenlő. Az első pengő elnevezésű érméket, bankjegyeket a következő évben, 1926-ban nyomtatták. Ebből az első sorozatból nincs bankjegyünk.
A kiállított bankjegyek közül a legrégibb egy második sorozatbeli, előoldalán Kossuth Lajost, hátoldalán a Magyar Nemzeti Bank épületét ábrázoló 20 pengős. Ezt 1930. január 2-án nyomtatták és 1943. október 31-ig volt forgalomban. Az előoldalán Mátyás királyt, a hátoldalán a budai várat ábrázoló 45 db 100 pengős bankjegyet 1930. július 1-jén nyomtatták. Ez egészen 1946 május elejéig volt forgalomban. Szintén a második sorozat részeként adták ki az előoldalán Petőfi Sándort, hátoldalán hortobágyi terelési jelenetet ábrázoló 50 pengőst (5 db), 1932. október 1-jén.
    A következő sorozatot a háború előtti sorozat bankjegyei alkotják. Ilyen a 4 db 5 pengős, melynek előoldalán egy nő modell, hátoldalán Tinódi Lantos Sebestyén szobra látható. Ezt a címletet 1939. október 25-én nyomtatták. A 10 pengősön elől egy női modell, valamint a Madonna és a gyermek Jézus, a hátoldalon Stróbl Alajos Szent István szobra látható. Ezeket a bankjegyeket 1936. december 22-én nyomtatták. Ugyancsak ebben a sorozatban jelent meg az előoldalán női modellt, hátoldalán palóc menyecskét és édesapját megjelenítő 20 pengős (40 db). Ez 1941. január 15-én készült.
    A pengő története a második világháború után is folytatódott még egy rövid ideig. Jelenleg ebből az időszakból, az úgynevezett inflációs sorozatból egyetlen 100 pengős bankjegyet mutatunk be, melyet 1945. április 5-én nyomtattak. Ennek előoldalán Mátyás király, a hátoldalán a budai vár látképe található, ám ez a bankjegy már megjelenésében is eltér a korábbi, második sorozatbeli százpengőstől.
    A most kiállított bankjegyek összesen 7080 pengőt tesznek ki. Ez az összeg egy jobban fizetett állami alkalmazott (bíró, ügyész, egyetemi tanár) évi átlagkeresetének felelt meg az 1930-as években, egy nagyobb városban.


 

Dr. Vadász István




Feltöltötte: Mattyasovszky Péterné