Kiss Pál Múzeum

Kiss Pál Múzeum

A Hónap Műtárgya
2016

 

Kitüntetések a szocializmus időszakából


A szocializmus időszakából számos egykori kitüntetés került be gyűjteményünkbe. Ezek közül most a tanácsrendszer idején adományozható „Társadalmi munkáért” kitüntető plakett, a kitüntető jelvény és a hozzá tartozó kitűző különböző, arany, ezüst és bronz fokozatának példányait mutatjuk be. Ezek a kitüntetések és hozzájuk tartozó, kitöltetlen igazolások.a tiszafüredi Városi Tanács egykori készletéből kerültek elő.

A kitüntetés történetét tanulmányozva azt tudtuk kideríteni, hogy a kitüntetés alapítása a Szolnok Megyei Tanácshoz köthető. 1967. május 5-én fogadta el a Szolnok Megyei Tanács  ülése a kitüntetést, amely a Megyei Tanács, illetve később egy-egy település helyi tanácsának adományaként került birtokosához. Egészen 1989-1990-ig, a tanácsrendszer fennállásáig érvényben volt a településfejlesztésben végzett tevékenységért. Egyének és munkahelyek, vállalatok, intézmények kapták, évente.

A plakett és a jelvény fő motívuma az olajágat tartó, erőteljes, munkás kéz. Az eredeti értelmezés szerint talán női kéz lehetne, bár ez csak a jelvényeken tűnik egyértelműnek. Az olajág az ókori görögöknél a szeretet, a béke szimbóluma volt, nyílvaánvalónak tűnik ebben az esetben is a párhuzam.  A kompozívió oly módon került megformálásra, hogy az olajág két ága a kompozíció tetején elhelyezett vörös csillagot fogja közre. A plaketten és a jelvényen a fő motívum körül a „Társadalmi munkáért” felirat olvasható.

Hozzánk került összesen 9 darab plakett, amely sötétkék, műbőrborítású papírdobozban volt elhelyezve, sötétkék bársony éremtartó tálcán. Ezek közül két arany, három ezüst és négy bronz fokozatot jelentő plakettet mutatunk be. Mindegyik fokozathoz a plaketthez hasonló, de színezett, mázzal borított, biztosítótűvel rögzíthető jelvény és a fokozatnak megfelelő, tűszerű fémpálcával feltűzhető kitűző is tartozott. Ezek közül az arany fokozatból 13 darabot, az ezüst fokozatból 9-10 darabot, a bronz fokzatból 11-12 darabot állítottunk ki. A nyomdailag készített, kitöltetlen „Igazolvány”-ból 41 darab került elő.

    

Dr. Vadász István, múzeumigazgató




Párttagsági igazolványok az 1940-es évekből


Sorozatunkban az 1940-es évek végéről, illetve az 1950-es évek elejéről származó egykori párttagsági igazolványokat muta­tunk be.

Az 1940-es évek második feléből származó igazolványok egy része egyszerű, színezett kartonlapra nyomtatott dokumen­tum, a későbbi két  igazolvány viszont már könyvformátumú.

Az első két igazolvány a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt tagjai számára készült. Fehér, több kartonlapból álló, géppel összetűzött, a Műegyetemi Nyomdában készült nyomtatványok, amelyeket kézírással töltöttek ki. A párttag a havi tagdíjbefizetéseket bélyeg beragasztásával igazolta. Az egyik igazolvány tulajdonosa Bánréven, a másik párttag Tisza­füreden volt tagja a kisgazdapártnak 1945-től, illetve 1946-tól.

A másik két igazolvány kartonlapból, nyomdai úton készült, valójában csak egy kettéhajtott lap, tehát összesen négy oldal­nyi terjedelmű. Ezek a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagsági igazolványai. Nem teljesen egyformák, hisz az egyik, az 1945-ös az egri nyomdában, a másik, az 1947-es keltezésű Fekete Pál miskolci nyomdájában készült. Az igazolványok fejléce is különböző: a korábbin a párt neve „Magyarországi Szociáldemokrata Párt”, a miskolci kiadványon viszont csak „Szociáldemokrata Párt”-ként van feltüntetve. A második tagsági igazolvány külön érdekessége, hogy 1948 júniusától már az MDP tagsági bélyegei vannak beragasztva, mivel időközben a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesült, így a tagsági igazolvány tulajdonosa az új párt, a Magyar Dolgozók Pártja tagja lett.

A két kisméretű, könyvformátumú tagsági könyv a Magyar Dolgozók Pártjának dokumentuma. Ezek a könyvek 40 vízjeles lapból állnak, vörös fedelűek és szövet borításúak. A  budapes­ti Szikra Nyomdában készültek. Jellemző, hogy a tagdíjbefize­tés 1956 októberében megszakadt, hisz ekkor tört ki a forrada­lom, amikor igen sok párttag ezeket a tagsági könyveket el­égette. Ez a két dokumentum megmenekült, így gyűjtemé­nyünkbe kerülhetett.

 

    

    
 

                                                       Dr. Vadász István, muzeológus

 

Printed Party Membership Cards from the 1940's



In our exhibition we show six party membership cards from the 1940's.
We have got two cards of the Independent Smallhalders, Agararian Workers and Civic Party from 1945 and from 1946, there are two cards of the Social Democtatic Party (in Hungary) from 1945 and 1947 and we have got also two membership cards of the Hungarian Working People's Party. This party was formed by a merger of the Hungarian Communist Party and the Social Democratic Party and it had become the ruling party of the early communist era from 1948-1956 in Hungary.
When the Hungarian revolution started on the 23rd of October, 1956, thousands of communist party-members had burnt their party cards, but these presented membership cards escaped from the flames.

 

By Vadász, István


A szigony


Kiállításunk az egyik legrégebbi halászati eszközt, a szigonyt mutatja be. Mintegy 100 eszten­dővel ezelőttig igen elterjedt szerszám volt, mivel tavasszal, amikor a halak még nem voltak elég fürgék, illetve ősszel, elvermelés előtt igen hatékony eszköz volt. Sekélyebb és mélyebb vízben egyaránt használhatták: sekély vízben állva, mély vízben pedig ladikból.  Mivel igen nagy kárt lehetett vele okozni a halállományban, a szigony használatát a XIX-XX. század for­dulójától tilalmazták, bár még egy ideig sokan használták.
A kiállított három szigonyból két darab háromágú, egy pedig kétágú. Mindegyik szigonyt Ti­szaörvényről szerezte be a múzeum, kettőt 1959-ben egyet pedig 1970-ben. Egy ott élő ismert halász használta. A kovácsoltvas szigonyok készítője ismeretlen, helyi, tehát tiszaörvényi vagy tiszafüredi kovácsmester lehetett, valamikor az 1800-as évek legvégén. A múzeumba be­került anyag szerint vidékünkön a háromágú szigony mellett a kétágú szigony is előfordult. Ezt a szigonyváltozatot a néprajzi szakirodalom a legrégibb típusú szigonyféleségek között tartja számon. Ezek a villaszerűen elágazó, ágaik végén horogszerűen visszahajló vaseszkö­zök köpűszerűen kiképzett résszel voltak a hosszú, 120-140 centiméternyi nyélhez rögzíthe­tők. A kiállított szigonyok közös jellemzője, hogy az úgynevezett szúrószigonyok típusába tartoznak, amely azt jelenti, hogy mindegyik águk egyenlő hosszú volt.
A legnagyobb szigony leltári száma 59. 10. 1. Hosszú, gondosan kialakított szerszám. Az ágak hossza 30 centiméter, a három ág szélessége 13,5 centiméter, a kovácsoltvas végén lévő köpű átmérője pedig 4 centiméter. A gondosan megmunkált köpű nyakán „BI” szignó látható, ami vagy a kovácsmesterre vagy a szigony tulajdonosára utalhat.
A másik háromágú szigony, a 70. 57. 1. leltári számot viselő eszköz kisebb. Ágai 20 centimé­teresek, a három ág 13 centiméternyi széles villát formál. A köpű átmérője 4,5 centiméter. A harmadik szigony kétágú. Ágai 25,2 centiméteresek, szélessége 8,5 centiméter. A 3 centimé­ternyi átmérőjű hengerszerű nyílásba lehetett beilleszteni a szigonyra szerelhető fanyelet.
Ezekkel a szigonyokkal döfték le a halakat, amely igen kíméletlen halfogási módszer volt. Részben azért, mert a szakállszerűen visszahajló szigonnyal fogott halnak alig volt esélye a menekülésre, illetve részben azért, mert az esetleg elmenekülő hal a súlyos sebzést nem igen élte túl. Nem véletlen, hogy az eszközt betiltották. Érdekesség ugyanakkor, hogy a szigony – három és négyágú változatban – 1954-ben bekerült Tiszafüred legújabb kori címerébe.

 

Dr. Vadász István

         
  


The harpoon


In our exhibition we show three harpoons used in fishing in River Tisza more then 100 years ago. These were used both is shallow water and both in deep water during when the water was cold. This was a spear-like instrument with a long shaft in order to harvest or catch fishes. Harpoons with 2, 3 or more branches were spread all over along River Tisza but our show we have got two three-branched harpoons and a two-branched harpoon. These instruments wre made by local blacksmith at the and of 19th century and these were used in Tiszaörvény (a vilkage next to Tiszafüred) till the middle of 20th century.

 



Alumínium ételhordók a tiszafüredi ALU-gyárból


Ebben a hónapban olyan alumínium ételhordókat mutatunk, amelyek Tiszafüred történeté­nek egy meghatározott korszakát jelképezik. 1968-1971 között ugyanis településünkön két jelentős ipari üzem létesült: az Alumíniumárugyár 1. számú gyáregysége és a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregysége.

A három bemutatott ételhordó mindegyike Tiszafüreden készült. Két mini étel­hordó és egy négy részes, nagyobb alumínium ételhordó szerepel a tárlaton. Ezek az ételhordók az úgyne­vezett könnyűedények csoportjába tartoznak, amely azt jelenti, hogy az edények falának vastagsága a 0,6 millimétert nem haladja meg. Az edényformát alumíniumlemezből, mély­húzással képezték ki, majd az edény felületét többféle módon kezelték. Az edények oldalán olyan alumínium­füleket alakítottak ki, amelyekbe sínszerűen lehetett becsúsztatni egy olyan, fe­kete, zománcfestékkel mázolt acél edényfogót, amely az egymásra rakott edé­nyeket is megtartja, de egyben a hordozást is lehetővé tette.

A kétrészes ételhordó edényeinek 12 cm az átmérője. Az edények fala 6,80 cm magas, a fal felső vége peremezett. Az edény két oldalán egy-egy 0,70 cm széles fül van, amely a perem alatt egy 6,00 cm hosszú, 1,50 cm-nyire kiáll az edény falának síkjából. A füleket alumíni­umszegecsekkel erősítették fel a falra. A felső edény formája annyiban különbözik az alsó edényétől, hogy a felső edény aljá­nak fala körben, 0,80 cm magasan mintegy 0,8 cm-nyire összeszűkül, azért, hogy a felső edény beleilleszthető legyen az alsó edény szájnyílásába. A felső edényre egy több lépcsőben formázott, kúpos, nyílászáró fedő került, amelynek alsó része a felső edénybe illik és az edény anyagából formázott peremmel tapad a nyílásra. A fedő magassága 3,50 cm, a szájnyílás átmérője 11, 60 cm, a fedő formázott peremének át­mérője pedig 12,50 cm, amely azt jelenti, hogy a fedő 0,25 cm-nyi szélességben szinte ráül az ételhordó felső edényének peremezett részére.

Az ételhordó edényeket az oldalfülekbe akasztható, majd azokat sínszerűen összehúzó és fe­lül egy elfordítható leszorító tartja egyben. Ez az acéllemezből formált fogó egyben az étel­hordó szállítását is lehetővé teszi. Ennek a fémfogó­nak a magassága 18,00 cm. Az egész szerelvény összeállítva 22,50 cm magas. Az egyik kétrészes ételhordó edényeinek falán, a felső perem alatti „12” géppel beütött jel az edény átmérőjére utal. A másik kétrészes ételhordó átmérője 14 cm.

A négyrészes változat annyiban különbözik, hogy eleve négy ételhordó edény­ből áll, illetve az edények átmérője 14 cm. Ennek megfelelően szélesebb és ma­gasabb is a két részes étel­hordótól. Az edények oldalán, a felső perem alatti, géppel beütött „14” jel is jelzi ezt a mé­retet.

Az egyik kétrészes ételhordó különösen nevezetes, hisz ez az ételhordó azon edények egyi­ke, amely elsők között került le a tiszafüredi gyár futószalagjáról. Ezt jelzi a felső edény ol­dalán lévő, gépi beütéssel készült felirat: „1970. VIII. 18. Tiszafüred”. Az edény másik ol­dalán a perem alatt a „12” jel látható. A ti­szafüredi gyárat ugyanis ekkor avatták fel, ünne­pélyes keretek között, amely 1970. augusztus 18-án, 13.00 órakor kezdődött.

A Szolnok megyei Néplap 1970. augusztus 19-i száma a „Gyára van Tiszafüred­nek!” című írásban az alábbiakról tudósít.
„…A virágos utakon emberek sora­koznak. Kis emelvényen néhány közvetlen szót, üdvözlést mond a kohó- és gép­ipari miniszter megbízottja. Aztán a hatalmas szárnyasajtót kinyitják, s a vendé­gek végigjárják a csarnokot. — Csuda egy dolog ez — mondja egy idős parasztember. Ott bemegy az alumíniumlemez, a sor végén meg ki­jön az ételhordó. De milyen formás!
Tiszafüred nagyközség első gyárát, az Alumíniumgyár legfiatalabb üzemét au­gusztus 18-án avatták fel. A gyáravatóra eljött mindenki, akinek fontos a megye ipari fejlesztése. Ott volt Csáki István az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a megyei bizottság első titkára, Fo­dor Mihály, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, a megye párt-, tanácsi veze­tői.
Az építők határidő előtt adták át az új gyárat. Ezért köszöntötték őket a fürediek is, s a mi­nisztérium képviselője.”

Az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregysége a rendszerváltozást követően, az 1990-es évek közepén megszűnt. Az itt bemutatott tárgyak az egykorvolt üzemre emlékeztetnek.

Dr. Vadász István, muzeológus


        

  

 

  Aluminium Dinner-Cans from Tiszafüred


We show three aluminium dinner-cans which were made in Tiszafüred in the 1970’s. That time a plant of Budapest Aluminiumárugyár was settled in Tiszafüred and this was the
„con­quest of industry” in the settlement.
There are two-piece and four-piece dinner-cans in the show-case. The diameter of the smaller can is 12 cm and the diameter of the bigger dishes is 14 cm.

One of the two piece dinner-cans was very famous as it was the first product of the Tiszafüred plant. It was on the 18th of August, in 1970, when the first „mini” dinner-can left the conveyor belt. The insciprion of the dish, printed in the side of the dinner-can „1970 VIII 18 Tiszafüred”.

By Vadász, István



Elemi népiskolai palatáblák Tiszafüred környékéről


Sorozatunk újabb részeként 2 db elemi népiskolai palatáblát mutatunk be. Ezeket az oktatástörténeti emlékeket az 1930-as és az 1940-es években használták két Tiszafüredhez közeli településen, Po­roszlón és Tiszaszőlősön.

A palatáblát az elemi népiskolákban használták a XIX. század elejétől az 1940-es évekig. Olyan író­tábla volt, mint az iskolai tábla, csak lényegesen kisebb méretű. Abban is különbözött, hogy a nagy táblával ellentétben ez a kisméretű tábla – amint a neve is jelzi - a természetben bányászott agyag­palából készült. A gyerekek általában házivászonból szőtt tarisznyában hordták. Tartozott hozzá még egy ceruzaszerű vékony szürke rúd, a palavessző, amellyel a táblára írtak és egy igazi, tengeri szivacsból készült szivacsdarab, amellyel az írást le lehetett törölni a tábláról. Mivel ez az íróesz­köz-készlet könnyen széttört, nagyon kellett rá vigyázniuk a korabeli gyerekeknek.

A bemutatott két palatábla közül az egyik teljesen ép, a kisebb viszont töredezett. Mindkettő ke­ményfa keretbe van beépítve, mely védte a palatáblát. A tábla egyik oldala vonalas, a másik pedig kockás. A vonalazott oldalra az írást, a kockás oldalra a számolást gyakorolták a gyereket. A na­gyobb palatábla mérete 20,5 x 13, a kisebbé 18 x 11 centiméter.  A táblát 18 milliméter széles, leke­rekített sarkú, gyalult, keményfából készült keret szegélyezi. A nagyobb tábla keretének négy sarkát még egy kicsiny szöggel is megerősítették. A keret egyik rövidebb oldalán egy fúrott lyuk található: ebbe fűzték a spárgát, amelyre a szivacs (vagy spongya) volt felerősítve.

Mindkét palatábla gyári készítmény: vélhetően külön megrendelésre jutott hozzá a tábla 6-8 éves használója az iskolai táblához. A két palatábla annyiban is különbözik egymástól, hogy a nagyobb palatábla keretének felső részébe bevésték: „Poroszlói ref. iskola”. Ezt tehát a poroszló református elemi népiskolában használták. A kisebb tábla a tiszaszőlősi református elemi népiskolában volt használatos.
A két eszköz jelzi, hogy a palatábla az elemi népiskolák első osztályaiban még az 1940-es évekig használati eszköz volt, hisz egykori tulajdonosuk 1932-ben, illetve 1934-ben született.

Dr. Vadász István, muzeológus


School Slates from the 1930's and 1940's


In our exhibition we display two school slates which were used in elementary schools in the 1930's and in the 1940's. The school slate was used for writing and for drawing during the first forms of elementary schools when pupils were 6 or 7 years old. The writing slate was made of a metamorfic rock created by the recrystallization of the minerals in shale from clay. The slate material was set in a wooden frame, and writing was done with the using of a slate pencil, which was also a piece of slate.

The size of our bigger slate is 20,5 cm x 13 cm, the  smaller is 18 cm x 11 cm. There is an inscription on the bigger one: „Poroszlói ref. iskola”. It means that the elementary school of the reformed (protestant) church in Poroszló. According to this inscription this slate was used in Poroszló (a village next to Tiszafüred). The other writing  slate was used in Tiszaszőlős (anoher village near Tiszafüred). As the former owners of the slates were born in 1932 and in 1934, we estimated that these writing tools were used at the end of the 1930's.




         





Tiszafüredi butellák


Ebben a hónapban három tiszafüredi butellát mutatunk be. Ezek az italtartó edények a XIX. század utolsó harmadában készültek. Ez az időszak a tiszafüredi mázas kerámia fénykorára, illetve hanyatlásának kezdetére esett. Mindez a termékek készítésének és díszítésének alapján is jól nyomon követhető.
Mindhárom butella jellemzője a viszonylag kisebb méret, illetve a jellegzetes mandu­la formájú megjelenés. A 81.52.1. leltári számú butella ólommázas, alapszíne világos­sárga, előlapjára egyetlen, két levélből kinövő, nagyalakú tulipán került. Az elnagyolt kivitelezésű virág csészelevelei vörösek, melyeket sötétbarna körvonal szegélyez. A tulipán közepe zöld, csúcsán öt sötétbarna bibével. A butella hátoldalán karcolt felirat olvasható: „Veres István Számára Készült ez az Bútykos Márczius 28-dikán”. Nyaka zöld, két oldalán sötétbarna írókázott hullámvonal fut. A butella talpán egy karcolt szám olvasható: 1878. Készítőjének neve nem ismert.
A 87.95.1. és a 2002.11.1. leltári számú butella formája az előzőtől laposabb. Az első butella alapszíne fehér, szájnyílása vörös. Mindkét lapján háromágú, leveles ágak vé­géből kinövő, sötétbarna zárólevelű, vörös csészelevelű, sötétbarnával kontúrozott zöld közepű tulipán, melynek vége három-három sötétbarna bibében végződik. Az írókával készült kompozíció eléggé elnagyolt kivitelezésű, szabad rajzolatú, melyet mindkét lapon sötétbarna pontsor keretez. A butella két oldalán sötétbarna, írókázott hullámvonal fut. Az adatolás szerint Katona Lajos (1851-1910) tiszafüredi fazekas munkája, 1890-ből.
A harmadik, 2002.11.1. leltári számú butella fehér alapszínű, ólommázas, zöld száj­nyílású. A fő díszítés elhajló, tyúklábmintás kitöltésű, dúsleveles száron elhelyezett kék-vörös csészelevelű kettősvirág. A másik oldalon jellegzetes évszám (1894) alatt felirat: ”Készült ezen bútykos a Nyúzó Gáspár műhelyében a B Kovács István számá­ra aki ellopja szakadjon el a monya”. Mind a virágozott, mind a feliratos lapot vörös-sötétbarna pontsor keretez. A feliratból és a kivitelezés sajátosságaiból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy ez a butella ifjú Nyúzó Gáspár (1864-1922) műhelyében készült, aki 1880-tól 1912-ig tevékenykedett fazekasként.


 

   

   

    

 

Dr. Vadász István


Mamutfogak a régi egyleti gyűjteményből


Ebben a hónapban két megkövesedett mamutfogat mutatunk be, me­lyek 10 db-os mamutfog-gyűjteményünk legrégibb darabjai.
Az 52. 892. 1. és az 52. 893. 1. leltári számú fogak csaknem teljesen ép darabok. A tárgyak közül az első darab 1881-ben került a régi egyleti gyűjteménybe. Ruttkay Kálmán, a Közép-tiszai Ármentesítő Társulat Tiszaroffon lakó okleveles mérnöke adományozta az egyletnek. A ma­mutfog az ármentesítési munkák során Tiszaderzsen került elő.
Leg­nagyobb hossz-kiterjedés 25, szélessége 16 cm, magassága pedig 9 cm. A másik darab csaknem pontosan ugyanilyen (23x13,5x11,5 cm). Az 52. 892. 1. leltári számmal ellátott mamutfogon még ma is megvan egy felragasztott papírdarab, amelyre Tariczky Endre (1818-1912), a Ti­szafüred-vidéki Régészeti Egylet akkori alelnöke, későbbi elnöke írta rá az adományozás tényét, illetve a műtárgy az évi gyarapodási szá­mát (42.).

Az emlékanyag alapján is látható, hogy nagyon érdekes a mamut foga­zata. Ez a pleisztocénban, a több tízezer évvel ezelőtt élt hatalmas em­lős felnőtt, kifejlett egyede naponta legalább 300-350 kg növényi táplá­lékot kellett, hogy elrágcsáljon. A 3,5 méter hosszú és hátmagasságát tekintve 2,9 méternyi állat ugyanis 2,75-3 tonnányi (2750-3000 kg) le­hetett. A rágás elősegítése miatt az állat fogazata - a mai lovakéhoz ha­sonló - többszörösen összehajtott, ráncos felületű volt. A mamutfogak egyébként elárulják az állat életkorát és fajtáját is.
Az állatnak egy­szerre négy, alul és felül 2-2, cipődoboz formájú, a rágási funkcióhoz alkalmazkodó foga volt. Az évek folyamán a fogak kopni kezdtek és darabokra töredeztek. A kopott fogak mögött, mind­két állkapocsban, a koponyában új fogak alakultak ki. Ezek lassan fej­lődve, fokozatosan kinyomták a régi fogsorozatot, így egy futószalag előrehaladására emlékeztetően az új fogak a régiek helyébe kerültek. Az elefánthoz hasonlóan, a mamut is 6 fogsorozatot növesztett élete so­rán. Az utolsó három sorozat már erősebb volt, mint a korábbiak, hisz ötéves korára a mamut már a harmadik készlet fogazatra is szert tett. A záp (vagy őrlő-)fog negyedik készlete 13 éves korára, az ötödik kész­lete 27 éves korára fejlődött ki. Az utolsó fogazatkészlet akkor fejlő­dött ki, amikor a mamut megközelítőleg 43 éves lehetett. Ennek meg­felelően, ha a mamut utolsó fogkészlete is kihullott, az állat elpusztult, mivel elvesztette a táplálkozási képességét. Az átlagos élettartama a mamutnak ennek megfelelően 60-80 év volt
.

 

       


Dr. Vadász István



Teeth of Woolly Mammoth from our Old Collection

 


We display two mammoth teeth from our old collection with the register number of 52. 892. 1 and of 52. 893. 1. The first was collected and given to our institution in 1881 by Mr. Ruttkay, Kálmán who was an important figure of water-engineering of River Tisza of those times.

The woolly mammoth was a huge mammal during pleistocene. Adult mammoth had to chewed 300-350 kg of vegetation daily, that is why the mammoth teeth were very interesting with their functional, shoe-box sized, and with their surface. As the woolly mammoth was a grasslands grazer it grew six sets of teeth over a lifetime. They had four teeth. Over the years, these molars began to wear and break apart. Behind the worn teeth, in both the jaw and skull, new teeth formed. The new teeth gradually pushed out the old set. Similar to a forward moving conveyor belt, the new teeth moved into position. Eventually, when the mammoth's last set of teeth worn away, the mammoth died through reduced ability to feed. Average life expectancy of the average mammoth was 60 to 80 years.


 

Translated by Vadász, István


A rendszerváltás plakátjai



Múzeumunk a jelenkor történelmével kapcsolatosan is sok dokumentumot őriz. Ezek közül most az 1989-1990-ben bekövetkezett rendszerváltás emlékei közül mutatunk be három, különböző plakátot. Mindhárom az 1990 tavaszán megtar­tott országgyűlési képviselői választás plakátja volt. Ezek közül kettő (az MDF és a FIDESZ plakátja) mind megjelenésében, mind mondanivalójában, tartal­mában erőteljes üzenet, a harmadik viszont (az MSZP plakátja)  eléggé semle­ges. Az első kettő a múlttal való leszámolást, gyökeres szakítást jelzi, a harma­dik viszont a korábbiakkal való szembenállást kevésbé teszi hangsúlyossá.

Az akkori Magyar Demokrata Fórum egyik ismert plakátja, a „Jöjjön el te or­szágod”  idézésével nemcsak a demokratikus rendszer eljövetelének kívánságát fogalmazza meg, hanem hivatkozik a megszólítottak vallásosságára is. Ráadá­sul ezt a fotón egy gyermek mondja, aki egyben egyfajta ártatlanságot, s főleg a jövőt szimbolizálja. Ez egyben a békés, megrázkódtatás nélküli átmenet eljöve­telét is ígéri. Ez fontos eleme volt az akkoriban magát „nyugodt erőként” is hir­dető MDF üzeneteinek.

A múlttal való gyökeres szakítást sugallja a másik, a FIDESZ, a Fiatal Demok­raták Szövetsége „Tessék választani” feliratú plakátja is. Erőteljesen utal ugyan a régi rendszerre, ezt azonban inkább humoros formában teszi, mintegy fel­ajánlva a választás lehetőségét. A megjelenített cselekvések között, formai ha­sonlóság van, ám igen nagy ellentétben is állnak egymással. A magyar kultúrá­ban idegen köszöntésmód („a baráti csók”) a szocialista-kommunista rendszer idegenségét, a két idegen vezető, Brezsnyev és Honecker egyben a személyi ha­talom elsődlegességét is megjeleníti. Ezzel szemben van az alsó képen a két is­meretlen fiatal, aki egészen más megfontolásból teszik ugyanazt. Nem kétséges, hogy a jövő szempontjából melyikre esik a választás.

Az előző kettővel szemben a harmadik plakát formai és tartalmi szempontból is eléggé általánosra sikeredett. A „Szocialistákkal a holnapért” az MSZP, a Ma­gyar Szocialista Párt plakátja volt az 1990-es országgyűlési képviselői választá­son. A párt plakátjain nem jelentek meg igazán erőteljes szimbólumok, üzene­tek. Ez nem véletlen, hisz MSZP – a korábbi rendszer egyetlen pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt részbeni utódaként - nehéz helyzetben volt. Az MSZMP politikájával való szembenállást nem is sikerült teljes mértékben kommunikálni a társadalom felé, melyre éppen ez a plakát az egyik legjobb példa. Az esetlege­sen és szórtan elhelyezett felirat, a levegőben „repülő” csecsemő látványa ön­magáért beszél.

A három plakát csak töredéke annak a sokféle, színes nyomtatvány-tömegnek, amellyel 26 évvel ezelőtt megteltek az utcák oszlopai, az épületek falai, hirdet­ve a változások eljövetelét.

 




 

    



 



Dr. Vadász István, muzeológus


 

Wall-Presses of Political Changes in Hungary in 1990

In our new exhibition we display three wall-presses from our collection, connected to the political system changes, which was happened in spring of 1990 in Hungary.

Two of them refer to radical, energic political changes, but the third is rather indifferent or neutral one. The wall-press titled ”Your kingdom come” - in Hungarian: „Jöjjön el a te országod” - is a citation of praying from Bible. This symbolizes the coming of new world. It was the wall-press of MDF (Hungarian demcratic Forum), which won the first free parliamentary election after the end of the communism in Hungary.

The second document is the wall-press of FIDESZ (Federation of Young Democrats) titled „Choose, Please” with two photos of couples kissing  (communist leaders: Brezhnev/Honecker – a „socialist fraternal kiss” - or a young couple kissing). One can draw a clear distinction between the two photos/or political systems.

The third is for the Hungarian Socialist Party. The wall-press titled „With the socialists for the future” is a banal document. It does not mean radical changes between comunism and democracy. These three documents are only a taste of those wall-presses and political advertisements stick up the walls all over the streets in sping of 1990, during general election, which was the most important development of political changes.

By Vadász, István


 


Tiszaszőlős földkönyve a XIX. század második feléből

 

Sorozatunk ebben a hónapban a jobbágyfelszabadítás folyamatának egyik do­kumentumát mutatja be Tiszaszőlősről.

A 69.116.1. leltári számot viselő nagyalakú, puhafedelű füzet 1886-ból szárma­zik. Borítója meglehetősen szakadozott, ám az 56 oldalnyi sárgult lapo­kon jól olvashatóak a bejegyzések. Ez „Tisza-Szőllős község határá­ban fek­vő úrbéri birtokok rendezés utáni állapotát feltüntető Földkönyv”-e. Tehát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után, a parasztság sorsát, a ké­sőbb kibontakozó szabad paraszti gazdálkodást alapvetően be­folyásoló úr­bérrendezés helyi doku­mentumát mutatjuk most be.

Ebből látható, hogy az 1850-1860-as években országszerte végrehajtott úrbér­rendezéssel történt szántó-, legelőelkülönítés, a tagosítás folya­mata itt 1864-ben kezdődött és 1886-ban fejeződött be. A belső borítón fel is tüntették a szerkesz­tők, hogy a füzet „.a tiszaszőllősi határban fekvő összes volt urbéri birtokot, rendezett és tagosítva kiosztott állapotban mu­tató föld­könyv, nindenekben az 1864ik évi Ápril 11én a földes uri közbir­tokosság és a volt úrbéresek között lét­re jött egyezség pontjainak megfele­lően készítte­tett”.

A füzet első részében, az 1. oldal és a 36. oldal között a korábban telkes gazdák­nak nevezett csoport tagjait sorolják fel, név szerint. Az egyes gaz­dák egykori belső és külső telki állományát mind a belterületen, mind a pedig a külső telki állományban birtoktagonként és elhelyezkedés szerint adja meg a felmérés. A belsőség mérete pontos, térképi ábrázolásra utaló megjelölése mellett az „úrbé­ri osztályozott holdakban” megadott szántó és rét területe is felkerült. Külön értéke a földkönyvnek, hogy minden gazdá­nál a szántó egy-egy birtoktagjának és a rétnek a földrajzi elhelyezkedése is rögzítésre került. Ezt mutatja a a szán­tókat tartalmazó Felsőföld, illetve a Nagynyilasrét, a Kisnyilasrét és az Árme­der elnevezésű réti birtokrészek felsorolása, megnevezés is. Megtudjuk, hogy összesen 128 telkes gazda jutott az úrbérrendezés során különböző méretű, a korábbi, úrbéres jobbágyi telki állomány méretéből következően is eltérő földterülethez. Ily módon a legnagyobb paraszti birtokok 40 katasztrális hold fölöttiek (Zohány András, F. Gőz Sándor, idősb Mészáros István tulajdonai). Sőt néhány esetben a birtoktestek összterülete meghaladta a 90 katasztrális holdat is (Oláh Sándor 91, Szép György 98). A legkisebbek pedig 2 katasztrális hold alattiak (Tóth György) vagy 3 katasztrális hold körüliek (Tóth Lajos, Tóth Bálint), de a 7-8 katasztrális holdnyi birtok is gyakori.

A kivételesek (Református egyház és iskola, továbbá a község) földjeinek felso­rolását követően az úrbéres zsellérek ingatlanállományát tünteti fel a földkönyv a 41-52. oldal között. Megtudhatjuk, hogy 353 egykori házas zsel­lér lett belterü­leti ingatlanjának tulajdonosa. Jellemzőek az igen ki­csiny olykor 100 négyszög­öl alatti vagy 100-130 négyszögölnyi beltelkek (például K. Mészáros Sándor, Fótos Ferenc, Brül Ábrahám, Soós Bálint, Lövei Mik­lós, Német György eseté­ben). Ám az is előfordul, hogy a volt há­zas zsellérek közül valaki 709 négyszög­ölnyi beltelekhez jutott (Vida And­rás).

A füzet legvégén még a legelők nagyságát, elhelyezkedését is feltüntetik, majd összegzik a füzet tartalmát. Nagyon fontosak az utolsó írott lapon ol­vasható so­rok, melyek nyomán kiderül, hogy a felmérést Ruttkay Kálmán okleveles mér­nök zárta le 1886. április 30-án. Fontosnak tartották, hogy a dokumentumra rá­vezessék: „...próbamérések után…helyesnek találtat­ván…Tisza-Szőllősön No­vember 13án 1886.”… Szuhágyi János ki­rályi törvényszéki bíró és Szabó Imre kiküldött mérnök által.

 



   

Dr. Vadász István, muzeológus
 



Land Property Records of Tisza-Szőllős in the Second Half of the 19th Century

 

This monthly exhibition presents the document of the "abolition of serfdom" or "emancipation from serfdom" from Tiszaszőlős (Tisza-Szőllős), a small village near Tiszafüred.

This booklet describes the property condition (the number, the parts and the size of the property, the name of the owner) of the peasanrty before and after the abolution of serfdom. Due to the revolution and war of independence in 1848-1849 in the terrritory of Hungarian Kingdom - which was the part of the Austrian (Habsburg) Empire - the serfdom was abolished. But it was a long-lasted procedure when the peasantry came into possession of land and began a new life as smallholders or middle peasants.

This booklet also describes the social smaller categories of the peasantry. In the first part of the document serfs with serf-plots of Tiszaszőllős are listed. We can see that the former serf-plots consisted of two parts: an inner and an outer portion. The inner portion („beltelek”) contained the serf”s residence. The outer plots („külső telek”) were in a different location from the inner, residence plots and they consisted of the plough land and the meadow. Both the inner and the outer plots varied in size. The largest properties were 90 to 92 cadastral holds. The second part of the booklet contains the properties of cotters. As a result of the earlier feudal system cotters had only inner portion which was 80-100 acre in size.

The land register of Tisza-Szőllős was compiled on the 30th of April, 1886 and supervised on the 13th of November, 1886.

 

By Vadász, István


 


Békekölcsön jegyzési ív 1952-ből

 

A Hónap Műtárgya sorozat ez évi első tárlataként egy kopott, fakult, halványkék fedelű, nyomdai füzetet mutatunk be. Ebbe az Állami Nyomdában készült, tábláza­tos formában előnyomtatott füzetbe jegyezték be Tiszafüreden a harmadik békeköl­csön készpénzjegyzéseit. A füzetben hatvanöt nyomdailag előnyomtatott oldal ta­lálható. Egy-egy oldalon 15 készpénzjegyző nevét tudták kézírással feltüntetni. Az adott készpénzjegyző neve előtt feltüntették a jegyzési lap sorszámát, illetve az ille­tő pontos lakcímét, foglalkozását és a jegyzett összeget, forintban. A készpénzjegy­ző neve mellett mód nyílott arra is, hogy a jegyzett összeget 4 részletben fizesse be a békekölcsön jegyzője, sőt azt is fel lehetett tüntetni, hogy a jegyzett összegre tör­ténő részletbefizetések mikor történtek meg. Legvégül az összes befizetést, illetve a kötvénykiszolgáltatás napját tüntethették fel.

A békekölcsön 1949 és 1955 között bevezetett sajátos megtakarítási forma volt Ma­gyarországon. Valójában az volt a célja, hogy a szocializmus építésének megsegíté­sére, az I. ötéves terv (1950–54) költségeinek részbeni fedezésére a lakosság köl­csönt folyósítson az államnak. A „munkások és dolgozó parasztok állama” ugyanis elvárta minden dolgozó állampolgártól, hogy évente körülbelül az egyhavi fizetésé­nek megfelelő összegért békekölcsönt jegyezzen, ezáltal segítse az államot a „béké­ért folyó küzdelemben”. A békekölcsönért nem járt kamat, hanem sorsoláson húz­ták ki a nyerteseket, akik kisebb vagy nagyobb nyereményben részesültek, esetleg a kötvény névértékét kapták vissza. A lakosság körében igen népszerűtlen volt a bé­kekölcsön, mert a lejegyzett összegek a jövedelmekhez képest nagyok voltak, és a nyeremények ritkák, a visszafizetésre csak sokára került sor. A békekölcsön, bár egy megtakarítási forma volt, a kötelező jellege miatt egyfajta bújtatott adóként, sőt „népnevelő” eszközként is működött.

Ez egyértelműen kiderül a tiszafüredi dokumentumból is. A kézírással, töltőtollal kitöltött lapokon 28 oldalon át sorolják fel Tiszafüred egykori békekölcsön jegyző­it. Ez a harmadik békekölcsön volt, amelyet 1952 októberének első napjaitól kezd­tek jegyezni a településen.

A jegyzési ív alapján is jól látható, milyen módon tettek különbséget az egykori dolgozó „rétegek” között. Elsőként a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, a me­zőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok („tszcs”) tagjait sorolják fel a lapokon. Ők voltak „legmegbízhatóbbak” és egyben a „legtapintatosabb” bánásmódban ré­szesültek, hisz a legkevesebb összegeket kellett fizetniük (nyilvánvalóan azért is, mert igen alacsony jövedelemmel rendelkeztek).

Hat termelőszövetkezeti csoportból (a III. típusú Harcos, az Úttörő, a Zöldmező, a Hámán Kató és a kócsi Petőfi Tszcs-ből, valamint az I. típusú Gerő Ernő Tszcs-ből összesen 175 jegyzés történt, szinte kivétel nélkül 100-200 Ft-nyi összegben. A tsz elnököknek ugyanakkor élen kellett járniuk a felajánlásban: ők 500 és 800 Ft-ot je­gyeztek.

A második csoport az egyéni dolgozóparasztok rétege, vagyis azok a parasztok, akik még egyénileg saját földjeiken gazdálkodtak. Ők 294 jegyzést tettek. Ők azok, akik a kommunista rendszer mellé álltak, vagy legalábbis nem álltak annak útjába. A füredi dolgozó parasztok többsége is 100 Ft-ot jegyzett, ám ebben a csoportban már nem volt ritka a 300, 400, 500 sőt 800 Ft-os vállalás sem.

A parasztságon belül a kulákság helyzete volt a legkritikusabb, hisz őket a kommu­nista hatalom egyértelműen az ellenség táborába sorolta. Ennek megfelelően is ke­zelte őket például a békekölcsön jegyzésekor is. Az 1952 végén kelt nyilvántartás 40 tiszafüredi kulák nevét tartalmazza. Közülük 4-4 fő 2000, illetve 1500 Ft-ot, 19 fő pedig 1000-1400 Ft közötti összeget jegyzett, de a többiek is legalább 500 Ft-nyi vállalást tettek.

Az egyéb foglalkozásúak rétegét 148 bejegyzés képviseli. Ezek között kisiparosok, alkalmi munkások, kiskereskedők, háztartásbeliek, ügyvédek, sőt általános iskolai, gimnáziumi osztályközösségek is vannak. Ezen rendkívül vegyes csoport tagjai többnyire 100 és 400 Ft közötti összeget jegyeztek, bár az ügyvédek 500, egyes ke­reskedők pedig akár 1500 Ft-ot is „felajánlottak”.

Összesen 657 jegyzés szerepel a listán, ám ez a szám több személyt jelent, hisz egyes tsz-csoportok vagy iskolai osztályközösségek közösen tették meg jegyzései­ket. Esetükben azonban nem ismert a jegyzésben résztvevők pontos száma és sze­mélye. A lista ugyanakkor nem fedi le a helyi társadalom teljes egészét. A névsor­ban nem találjuk például a háziipari szövetkezet vagy a gépállomás dolgozóit, nin­csenek felsorolva a tanácsi és párt-apparátusok alkalmazottai, továbbá a három álta­lános iskola és a gimnázium dolgozói. Ennek ellenére az 1952-es harmadik béke­kölcsönjegyzés füzete rendkívül értékes dokumentuma annak az 1952-es esztendő­nek, amely a Rákosi-féle diktatórikus rendszer egyik legsötétebb éve lehetett az ak­kori időszakban.

A dokumentum mellé 2 emléklapot is kiállítottunk. Ezek az egy évvel korábbi, 1951-es második békekölcsönnel kapcsolatban készültek. Arról tudósítanak, hogy Darabos Dezső és Darabos Dezsőné (egyébként tiszaörvényi lakosok) 400, illetve 300 Ft-ot jegyeztek. És ezzel ”személyes példamutatásával bebizonyította, hogy hű. odaadó, kemény harcosa drága hazánknak, a béke ügyének”. Az emléklapokat a Szolnok megyei Békevédelmi Bizottság adta ki, amely azt bizonyítja, hogy a kora­beli propaganda minden alkalmat megragadott a ”virágzó, boldog, szocialista Ma­gyarország”-ról alkotott kép sulykolására.

 

   

   

Dr. Vadász István, muzeológus