Kunszentmárton és a Tiszazug régészeti és történeti emlékei

Régészet

A városban és környékén az 1800-as évek közepétől folytak régészeti ásatások. Nagy érdeklődést váltottak ki a nagyrévi és tiszainokai leletek, s már az 1860-as években megindultak a helyi feltárások. 1863-ban Tiszazugi Archeológiai Magántársulat alakult Kovách Albert és Széll Farkas vezetésével. A kiállítás - a tárgyakban igen gazdag kunszentmártoni lelőhelyek anyagán kívül - Öcsöd-Kovácshalom, Tiszaug-Kisrétpart, Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszaug-Kéménytető, Pusztaistvánháza ásatások eredményét mutatja be. Időben a neolitikumtól a középkorig terjedő időszakot öleli fel.

Neolitkori kőbalták, pattintott kőeszközök nyitják a kiállítást. A rézkorból edények, csontból készült eszközök, hatalmi jelvények és ékszerek láthatók. A bronzkorban kezdődött meg a többrétegű telepek, az un. tellek kialakulása. Az így keletkezett halmokból kerültek elő a vitrinekben látható bronzbalták, karperecek, ruhatűk, gyűrűk. Hazánk földjén a vaskor második felében jelentek meg a kelta törzsek. Magukkal hozták a fazekaskorong ismeretét, és széles körben elterjesztették a vas használatát.
Öltözetüket - itt is látható - hólyagos karperecek, lábperecek, fibulák egészítették ki. A keleti eredetű lovasnép, az avarok emlékeit főként temetőkből ismerjük. Az előkelő férfiakat rangjuknak megfelelően, veretekkel díszített övvel, teljes fegyverzetben, a nőket finom kivitelű, értékes ékszerekkel temették el. Az avarkor sokszínű leletanyagában tűtartók, orsógombok, bronz karperecek, fülbevalók, bronz övdíszek szerepelnek a kiállításon. Az öcsödi avarkori temető egyik sírjának rekonstrukciója - egy előkelő, vaskarddal, vaskéssel, reflexíjjal eltemetett harcos - egészíti ki a használati tárgyak, ékszerek sorát. A Tiszazug középkori udvarházának feltárásakor találták a múzeumban látható pallost, főzőedényeket, korsókat.

Helytörténet

Az Árpád-korban létrejött település fejlődésének jelentősebb állomásait fotók, dokumentumok, történeti tárgyak s néhány szakmunka ismerteti meg a látogatóval. A területre IV. Béla király uralkodása alatt települtek be a kunok. A 16. században a Radych Bosith család birtokához tartozott. A török korban a falu többször is elnéptelenedett, s csak 1717-től érkeztek ide jász betelepülők. Térképek, régi iratok vallanak ezekről az évekről.
Az iparosok jelentős szerepet töltöttek be a település történetében. Már 1769-ben létrejött az első céh, mely huszonnyolc mestert tartott számon. Mivel Kunszentmárton ekkor még nem tartozott a városi rangú települések közé, ez rendkívüli dolognak számított. A fennmaradt tárgyak, iratok végigkövetik a 19. század mesterembereinek hétköz- és ünnepnapjait. A település a 19. század folyamán kapott vezető szerepet a Tiszazugban, s vált e terület társadalmi, gazdasági, kultúrális életének központjává.