"Ne féljen, eljön az idő, s Mezőtúron is lesz múzeum!" Ezeket a szavakat Móricz Zsigmond mondta és írta le 1940-ben Badár Balázs fazekas mesternél tett látogatása után. Bizony 43 évet kellett várni ahhoz, hogy megnyíljon a Túri Fazekas Múzeum.
Mezőtúr a Tiszántúl egyik legnagyobb lélekszámú, határterületű városa jelentőségét már a középkorban is annak köszönhette, hogy a Budáról Erdélybe vezető kereskedelmi útvonalon feküdt, és itt "bérelhettek" kalauzokat az utazók, a kereskedők - de a törökök is -, akik a Sárréten átvezették őket és Nagyváradig kísérték.

Nevezetes gimnáziumát előbb alapították a túri protestáns magyarok, mint a híres debreceni református kollégiumot. Az 1530-ban alapított iskola a magyar reformáció plebejus szárnyának, a szó szoros értelmében vett magyar igehírdetőknek köszönheti létét, nem pedig valamelyik, hirtelen a reformációhoz csatlakozó patrónus főúrnak. 1551 és 1553 között a Fráter György elől menekülő Szegedi Kis István is másfél évig rektora volt az iskolának. Könyvtára már a múlt században országos hírű volt.

A gimnáziumban valóságos kis múzeum jött létre. A múzeuma is, a könyvtára is mindig rendelkezésére állt a város érdeklődő lakosságának. Ez a kis gyűjtemény pótolta a múzeumot, egyben feleslegessé is tette ilyen intézmény létrehozását. A város jelentőségét mutatja az is, hogy a reformáció kezdetén, amikor még az új hit szervezeti keretei nem alakultak ki, Túr volt az első hivatalosnak tekinthető protestáns egyházi szervezet központja. A debreceni superintendencia valójában a Túri Tractus helyébe lépett, s nem kisebb ember hódítása kellett hozzá, mint Méliusz Juhász Péteré. A város egyháza ezt követően is jelentős maradt. Nem véletlen, hogy itt egész kis múzeumra való egyházi kegytárgy - közöttük a fazekasság történetét is reprezentáló úrasztali edények - maradtak fenn, s jelentős a régi könyvekből álló könyvtár és irattár is. Az előbbi már egyesült a Szegedi Kis István Református Gimnázium híres könyvtárával. Amíg a református egyház a város életében komoly súlyt képviselt, az egyház gyűjteményei is feleslegessé tették külön múzeum létrehozását.

A XX. századra azonban már mindez kevésnek bizonyult. A mezőtúri parasztság, kubikosság, iparosság létrehozta ugyan a maga művelődési intézményeit, az úgynevezett köröket, társulatokat, 1867-1951 között összesen 92 különböző egyesületről és körről tudunk, s ezek javarésze könyvtárral rendelkezett, napilapokat járatott, ez mégsem pótolta a múzeumot. Az országban másutt is szerveztek múzeumokat, amelyekbe beolvasztották az iskolai és magán gyűjteményeket. Ezek is a közművelődést szolgálják, erősítik a közösségi tudatot. Mezőtúron is felmerült az önálló múzeum alapításának gondolata, s ezt az igényt Móricz Zsigmond külön is megfogalmazta. A múzeum alapítását a város nagy múltja, néprajzi sajátosságai - a virágzó kisipar, a híres vásárok, a kiterjedt tanyavilág, a pásztorélet - csakúgy indokolták, mint a Badár Balázs által híressé tett, világhírre felemelt mezőtúri fazekasság.

Móricz Zsigmond gondolata, a híres fazekasság, az állandóan növekvő közművelődési igények, az országos hírű gimnázium által kinevelt lelkes és igényes elhivatott emberek egész sora, az új szemléletű városvezetés kellett hozzá, hogy több évtizedes előkészítő munka eredményeként végül is létre jöhessen a mezőtúri múzeum.
Szórványos kísérletek és gyűjtőmunka után 1962-ben a Művelődési Ház támogatásával Kozák Lajos órásmester, a régiségek iránt mindig érdeklődő volt túri diák megszervezte a Múzeumbarátok Egyesületét. Ez az egyesület jelentős tárgyi anyagot, dokumentumokat - főként pedig kerámiát - gyűjtött össze. Ebből az anyagból a szolnoki Damjanich Múzeum két munkatársa - Csalog Zsolt és Pócs Éva - kis kiállítást készített a Művelődési Ház udvarán álló kis parasztház két helyiségében. E szakszerű és gazdag anyagú kiállítás évekig szolgálta a közművelődést, serkentette az újabb anyaggyűjtést. Az egyesület azonban megszünt, és az anyag és kiállítás szinte gazdátlan maradt. Ismét a Művelődési Ház keretén belül alakult szakkör Varga Lajos gimnáziumi tanár szervező munkája nyomán. A szakkör már nemcsak tárgyakat gyűjtött, hanem a kismesterségek műszókincsét, technikáját, a régi vásárok emlékeit megnetofon szalagon is megörökítették. Molnár Sándorné és dr. Füstös Jenő szorgalmazta, hogy ez az összegyűjtött anyag végre méltó kiállításon kaphasson helyet. 1967-ben állandó jellegű kiállítást készítettek a Damjanich János Múzeum munkatársainak segítségével. E kiállítás régészeti, néprajzi, töréneti és ipartörténeti anyagot mutatott be, végig kísérve a város 600 éves történetét. A kiállítás évekig szolgálta a város közművelődését, s felvillantotta, hogy immár a múzeum alapításához elegendő anyag áll a rendelkezésre. Tudatos múzeumépítés kezdődött el. A Művelődési Ház költségvetésében tárgyvásárlási pénzt különítettek el gyűjtemény gyarapításra, s ugyanakkor sikerült megyei támogatással megvásárolni Badár Erzsébettől, a Népművészet Mesterétől a régi Badár-házat, s a Badár-gyűjtemény legjelesebb darabjait.

1978-ban, Mezőtúr várossá válásának 600. évfordulóján a Néprajzi Múzeum rangos kiállítással tisztelgett a város fazekassága előtt. A kiállítás nemcsak Mezőtúron, Szolnokon is bemutatásra került. E kiállítás is közrejátszott abban, hogy a ma is híres mesterséget állandó jellegű, új kiállításon mutassák be. A Városi Tanács a zsinagóga melletti régi iskola három termét bocsátotta a Művelődési Ház rendelkezésére. A szolnoki Damjanich Múzeum anyagával is kiegészítve 1979. októberében megnyílt az új kiállítás, amely a fazekas ipar városi történetét a kezdetektől napjainkig mutatja be. A kiállítás rendezése közben vált nyilvánvalóvá, hogy a város lakossága is, de különösen a kiállításban érdekelt mesterek mennyire fontosnak tekintik egy ilyen bemutató, és egy majdani múzeum létrejöttét. Az Anyagipari Szövetkezet és a még dolgozó önálló kisiparos fazekas mesterek tárgyakat, dokumentumokat ajándékoztak a gyűjteménynek és ezek bemutatásra kerültek a kiállításon is. A kiállítás katalógusa - bár nagy példányszámban jelent meg - szinte azonnal elfogyott.

Végre 1983. október 7-én megnyílt a Túri Fazekas Múzeum, amely csaknem ötezer beleltározott tárggyal rendelkezik. Ezeknek értékesebb darabjai egy állandó kiállítás keretében tekinthetők meg. Közöttük olyan ritkaságnak számító tárgyak, mint az 1820-ban készült rátétes feketekerámia gyertyamártó, az 1834-ből származó zöldmázas céhkancsók, a Móricz-étkészlet 1905-ből, amelyet id. Badár Balázs készített.

Bár nem tartozik szervezetileg a múzeumhoz, de tematikailag szerves része a mezőtúri fazekasság történetét reprezentáló emékhelyeknek a Badár-család volt házában rendezett és a Badár-család tagjai által készített fazekasipari termékek állandó kiállítása.
A Badár-ház 5400 Mezőtúr, Sugár út 28. szám alatt található. A kiállítás állandóan megtekinthető. Az épület kulcsa a Sugár út másik oldalán lakó Szarka Jánosnétól (Sugár út 19.) elkérhető.

Mezőtúr és környéke nevezetességei közé tartozik még a MEZŐTÚR - PERES, és az itt található Körösvölgyi Természetvédelmi Bemutatóház is, amely múzeumi kiállítóhelyként működik. A Körös folyó 28 kilométer hosszú peresi holtágnak torkolatánál az 1902-ben épült gőzzel hajtott szivattyútelep ad otthont a természetvédelmi bemutatónak. A kiállítóteremben a Körösök élővilágát szemléltetik preparált állatok, növények, rajzok és fényképek segítségével. A szivattyúteremben a régi berendezés látható.

A kiállítóhely címe:

5400 Mezőtúr, Peresi gátőrház
Telefon: (56)350-113

A múzeumnak nincs meghatározott myitvatartási ideje, bejelentésre lehet megtekinteni.

Eljött az idő: múzeum lett Mezőtúron is, úgy, ahogy azt Móricz Zsigmond megjósolta. A város és vezetése immár nemcsak egy céh-ládának, de egy több épületet megába foglaló, értékes és nevezetes gyűjteménynek ad helyet és otthont, hírdetve a mezőtúri fazekasok - akik voltak és vannak - ízlésének és kezük munkájának "remekeit". És nagy-nagy reménységgel tekintenek az elkövetkező idők "mesterei" felé.