Tabán 24. – Foglalkoztató füzet
a szolnoki Tabáni Tájházhoz

Összeállította: Kaposvári Gyöngyi–Pató Mária–Péterné Mocsáry Magdolna.
Fotó: Kozma Károly. Arculatterv: Tóth Lajos.
Szolnok, 2007. (A Damjanich János Múzeum múzeumpedagógiai füzetei 1.)
Ár: 1200 Ft

Gyermekkorom nem is olyan távoli idejének kedvenc olvasmányai közé tartoztak azok a mesekönyvek, amelyek nemcsak történeteikkel kápráztattak el, hanem látványukkal is. Amikor kézbe vettem és kinyitottam ezeket a könyveket, a szereplők egyszerre megelevenedtek. A királykisasszony aranyos tükör előtt fésülködött, a bibircsókos öreg boszorkány betekintett az ablakon, a lovasok éppen valakinek a megmentésére indultak. A mesék örök életre a lelkembe vésődtek.
Amikor a Tabán 24. – Tabáni Tájház foglalkoztató csomagot kinyitottam, újra gyerekké váltam, és izgalommal indultam el, hogy bejárjam a szolnoki Tabánt. Útra indultam. Végig sétáltam a Ponty utcán, majd befordultam a Háló utcába szűk menetébe, míg végül kacskaringókon át a Zagyva partjára érkeztem. Láttam a sikerüknek örülő halászokat, terhüktől megszabadulni akaró munkásokat, reménykedő napszámosokat.
Nem voltam egyedül, Ponty Panka és Harcsa Peti vidám lélekkel kísértek, türelmesen válaszolgattak kérdéseimre. Elmondták a városrész történetét, az itt élők mindennapjait. Ők is érdeklődtek, ki vagyok, hol születtem, honnan jöttem. Sokat meséltek nekem egy házról, ami egykor Kovács Sándor halászé volt. Amikor megkértem őket, hogy nekem is mutassák meg ezt a házat, csillogó szemmel megfogták a kezemet, és gyorsuló lépésekkel pár perc alatt odaértünk. Az udvar növényei festő után kiáltottak.
Beléptünk a házba, és kísérőim lelkesen, vidáman magyarázni kezdtek a kétosztatú házról, a bútorokról, a halászatról. Mutattak nekem szakajtót, sulyokfát, és amikor a mikrohullámú sütőt kerestem, jót nevettek. Amikor délre fordult az idő, finom halászlét főztek, miközben szorgalmasan jegyzetelték az én tuti halászlé receptemet. Javasoltam, tegyenek bele tésztát. Majd nálatok – mondták. Mikor jöttök? – kérdeztem.
Ebéd után még sokat beszélgettünk. Szóba kerültek híres festők, akik gyakran választották a Tabánt képeik tárgyának. El is kísértek még a Damjanich János Múzeumba is, ahol eredetiben csodálhattam meg a festményeket. Útközben feladtuk a közösen készített képeslapokat, mindenféle ágból apró játékokat készítettünk. Hamar véget ért a nap, el kellett búcsúznunk, de megígértem, hogy újra eljövök.

A szolnoki Damjanich János Múzeum foglalkoztató csomagja méltán érdemelte ki az Oktatási és Kulturális Minisztérium Múzeumok Mindenkinek Programja Nívódíját a Legjobb múzeumpedagógiai kiadvány kategóriában. A mappa tapintása, felépítése, tartalma, esztétikus kivitele mind érdemessé tette arra, hogy ezt a díjat elnyerje. Nem hirtelen összeállított csomagról van szó, hanem végiggondolt, az érdeklődést végig fenntartó, észrevétlenül és kedvesen tanító kiadványról (benne összehajtogatható papírmakett).
A szerkesztők munkáját dicsérik az ötletek egész sora, nemcsak a múzeumi feldolgozást, hanem az iskolai tanítást és az otthoni tanulást is segítő feladatok. A kivitelezés magas minősége olyan léc, amit csak hasonló kiváló munkával lehet túlszárnyalni, de ha elérjük, az is nagy teljesítmény.
A foglalkoztató füzet mérföldkő a múzeumpedagógiában. Ki is nyitom újra. Gyermekkorom nem is olyan távoli idejének emlékére.

Takács Zoltán Bálint
Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár