a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban lévő Nemes Folkusházy család nemesi címerlevelének restaurálásáról
- NKA 2311/1527 azonosítási számú pályázat -
1. A műtárgy leírása, restaurálás előtti állapota:
A műtárgy leírása:
A Kiss Pál Múzeumban őrzött 69. 57. 1. leltári számú műtárgy egy 46 x 64 cm-es méretű, megsárgult, töredezett, vélelmezetten pergamenszerű-oklevél, a folkusfalvasi Folkusfalvy család címeres levele.
A vonatkozó szakirodalom szerint a folkusfalvi vagy foklusfalvasi Folkusházy család a Felvidékről származik, a XVII. században a török utáni időkben széledt szét az országban. Így kerültek Komárom, Heves, Békés, Pest vármegyékbe és többek között Tiszafüredre is. Az 1840-es években tűnik fel a városban Ns Folkusházy András, aki 1848-ban a nemzetőri összeírásban is szerepel.
A címeres levél felirata a következő: Nemes és Nemzetes folkusfalvásy Folkusházy Pál és Nemes Nemzetes folkusfalvásy Folkusházy Joseph, Nemes és nemzetes folkusfalvásy Folkusházy András, Ns NZ=s F. F. Emanuel Familiának Czímere. 10. December 1798-ik Evben.
A címerlevelet Tariczky Endre feljegyzése szerint 1877-ben vagy 1878-ban adományozta a család egy tagja a Tiszafüred Vidéki Régészeti Egyletnek.
A restaurálás előtti állapotleírás:
A címeres levél 46 x 64 cm-es méretű, megsárgult, töredezett pergamenhez hasonló oklevél, melyen a folkusfalvasi Folkusfalvy család színezett címere és a hozzátartozó szöveg látható. Az oklevél anyaga a hajtogatás következtében, a 3 x 3-as hajtogatás mentén töredezett, szélein és a töredezések mentén hiányos, így ezeken a helyeken pótlásra szorul. A felirat betűi kopottak, a szöveg hiányos, a színek fakultak voltak. A címerlevél foltos, piszkos, szennyezett, helyenként vízfoltos.
Mérete: 46 x 64 cm, vastagsága: 0,5-1,00 mm.
2. A restaurálás mente, a műtárgy restaurálást követő állapota:
A meglehetősen rossz állapotban lévő címerlevél
restaurálását - a pályázati ütemterv szerint - restaurátorkamarai tagsággal
rendelkező könyv- és papírrestaurátor végezte el Budapesten. Az állapotfelmérés
és az első alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a címerlevél anyaga vastag
merített papír, azaz valójában velinpapír, amely elnevezésében is utal arra,
hogy felületének finomságával a megtévesztésig hasonlít a pergamenre. Vízjele a
dokumentum hátlapján is jól kivehetővé vált: J Whatman 1811. Mivel a betűk és
a számok karaktere meglehetősen jellegzetes, feltételezéseink szerint a papír
az ifjabb James Whatmantól, illetve jogutódától 1805-tól önállósodó William
Balston Kentben lévő, Maidstone-ban működő Springfield Mill nevű papírmalmában
készülhetett, minden bizonnyal az évszámnak megfelelő időben. Ez a papíros
Európa szerte kedvelt író-nyomópapír volt, Magyarországon is éppen ebben az
időben kezdett elterjedni. Mindez arra utalhat, hogy ez a nemesi címerlevél az
eredeti dokumentum több mint egy évtizeddel később készült másolata lehet.
A restaurálás első lépéseként a restaurátor az oklevelet portalanította, majd radírszivaccsal leradírozta. Ezt követően a pergő festékrészeket Regnál (polivinil-butiro-acetál) 2%-os etanolos oldatával rögzítette.Ezután a vastag, merev papírt a restaurátor enyhén nedvesítette és fokozatos, enyhe préseléssel, kisimította. A számos helyen fellelhető szakadásokat keresztben szabott japánpapír csíkokkal ragasztotta össze, a hiányokat pedig megfelelő színű és vastagságú japánpapírral egészítette ki. Ragasztóanyagként metil-cellulóz használatára került sor.
Javítás után az oklevelet ismét enyhén préselni kellett. A festett részek hiányait és kopásait temperával történő finom retusálással kellett kiegészíteni, illetve javítani.
Végül a restaurált oklevélnek savmentes kartonból paszpartut készítettünk.
Dr. Vadász István Lente Zsuzsanna
múzeumigazgató okleveles textilrestaurátor művész, könyv- és papírrestaurátor
RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ
a
tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban lévő Nemes
Folkusházy család nemesi címerleveléről
Kora: 1798.
Mérete: 46 x 64 cm.
Anyaga: vastag merített papír
A papír vízjele: J Whatman 1811
Leltári száma: 69. 57. 1.
Az oklevelet portalanítottam, majd radírszivaccsal leradíroztam. A pergő festékrészeket Regnál (polivinil-butiro-acetál) 2%-os Etanolos oldatával rögzítem.A vastag merev papírt enyhén nedvesítettem és fokozatos, enyhe préseléssel, kisimítottam. A szakadásokat keresztben szabott japánpapír csíkokkal összeragasztottam,a hiányokat megfelelő színű és vastagságú japánpapírral kiegészítem. Ragasztóanyag: metil-cellulóz. Javítás után ismét enyhén préseltem az oklevelet.
A festett részek hiányait és kopásaitfinoman retusáltam temperával.
A restaurált oklevélnek savmentes kartonból paszpartut készítettem.
Budapest, 2008. december 15.
Lente Zsuzsanna
okl. textilrestaurátor művész, könyv-és papírrestaurátor
Magyar Restaurátorkamarai tagsági szám: T-4-219
Szakmai beszámoló
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága tagmúzeumában, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum történeti-dokumentációs gyűjteményrészében elhelyezett Folkusházy nemesi címerlevél restaurálásáról.
(NKA, múzeumi kollégium, 2311/1527 azonosító szám)
1. A pályázat célja:
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Szervezet tagmúzeumaként működő tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban tucatnyi, hazai vonatkozásban is kuriózumnak számító XVIII. századi könyv és egyéb ősnyomtatvány, régi kézirat található. Mindezt már az Országos Széchenyi Könyvtár 1970-es években végzett, majd 2006-ban megismételt tájékozódó felmérése is regisztrálta. A műtárgyak közül kiemelkedő jelentőségű a folkusfalvi Folkusházy család nemesi címerlevele, mely az 1798-ban szerzett nemesi cím bizonyítékaként a gyűjteményben egyedüli.
A címerlevél Tariczky Endre egyletalapító plébános bejegyzése szerint közvetlenül az alapítást követően, 1877/78 körül került a gyűjteménybe. Azaz a pályázat segítségével restaurált műkincs az egylet alapítóinak és első tisztségviselőinek, Tariczky Endrének és Milesz Bélának a gyűjteménygyarapító munkásságához köthető. Az állagvédelmi pályázat tárgykörébe sorolt emlék igen rossz állapotban volt. Pusztulásának megállítása felmérhetetlen erkölcsi és kultúrtörténeti felelősséget jelent. A restaurálással így nem pusztán a tiszafüredi régi egyleti gyűjtemény egyik becses darabja újult meg meg, hanem egy olyan műkincs restaurálására is sor került, amely - a címerlevél alapját képező velinpapír révén is - mind hazai, mind pedig nemzetközi mércével mérve is fontos kultúrtörténeti értéket képvisel.
2. A munkavégzés ütemezése, a restaurálás menete:
A pályázathoz kapcsolódóan a szakképzett könyv- és papírrestaurátor részletesen kidolgozott terve tételesen leírta a teendőket, melyek a tisztítástól kezdve az alapanyagul szolgáló, pergamenszerű papíranyag tisztításán, javításán, pótlásán át a festék retusálásig, az anyag kiegészítéséig, pótlásáig tartalmazta a tennivalókat. A műtárgyak szakszerű javítását, állagvédelmi munkáit nagy gyakorlattal rendelkező, országos gyűjtő- és hatáskörű közkönyvtári restaurátorként is jegyzett okleveles könyv- és papírrestaurátor végezte, 2008 júniusa és decembere között Budapesten.
Az állapotfelmérés és az első alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a címerlevél anyaga vastag merített papír, azaz valójában velinpapír, amely elnevezésében is utal arra, hogy felületének finomságával a megtévesztésig hasonlít a pergamenre. Vízjele a dokumentum hátlapján is jól kivehetővé vált: J Whatman 1811. Mivel a betűk és a számok karaktere meglehetősen jellegzetes, feltételezéseink szerint a papír az ifjabb James Whatmantól, illetve jogutódától 1805-tól önállósodó William Balston Kentben lévő, Maidstone-ban működő Springfield Mill nevű papírmalmában készülhetett, minden bizonnyal az évszámnak megfelelő időben. Ez a papíros Európa szerte kedvelt író-nyomópapír volt, Magyarországon is éppen ebben az időben kezdett elterjedni. Mindez arra utalhat, hogy ez a nemesi címerlevél az eredeti dokumentum több mint egy évtizeddel később készült másolata lehet.
A restaurálás első lépéseként a restaurátor az oklevelet portalanította, majd radírszivaccsal leradírozta. Ezt követően a pergő festékrészeket Regnál (polivinil-butiro-acetál) 2%-os etanolos oldatával rögzítette.Ezután a vastag, merev papírt a restaurátor enyhén nedvesítette és fokozatos, enyhe préseléssel, kisimította. A számos helyen fellelhető szakadásokat keresztben szabott japánpapír csíkokkal ragasztotta össze, a hiányokat pedig megfelelő színű és vastagságú japánpapírral egészítette ki. Ragasztóanyagként metil-cellulóz használatára került sor. Javítás után az oklevelet ismét enyhén préselni kellett. A festett részek hiányait és kopásait temperával történő finom retusálással kellett kiegészíteni, illetve javítani. Végül a restaurált oklevélnek savmentes kartonból paszpartut készítettünk
A címerlevélnek 2008. decemberben, Tiszafüredre történő visszaszállítása után az új állapotnak megfelelő nyilvántartási dokumentálást elvégeztük.
Ezt követően a címerlevelet időszaki kiállításon mutatjuk be, 2010-ben. A restaurálás ismertetését és képi dokumentációját a http://www.djm.hu/palyaz/nka_tfured.html webhelyen helyeztük el.
3. A költségvetésben szereplő kiadások részletezése
A. Kiadások:
Személyi jellegű kiadások:
Lente Zsuzsa rest. felhasználói szerződés: munkadíj + szerzői díj:118.000,-Ft
Összesen személyi jellegű kifizetések:118.000,-Ft
Összes kiadás:118.000,-Ft
B. Bevételek:
Saját forrás, egyéb forrás:0,-Ft
Ebből NKA jelen pályázata alapján igényelt, vissza nem térítendő támogatás:118.000,-Ft
4. Eredmények:
A nemesi címerlevél restaurálása nem pusztán a tiszafüredi régi egyleti gyűjtemény megújítását és a 131 évvel ezelőtti helybeli öntevékeny, önzetlen gyűjtőmunka elismerését jelentette. A restaurálási pályázat által érintett címerlevél - részben a vélhetően nem hamis, azaz eredeti, Angliából származó velinpapír miatt is - számottevő kultúrtörténeti értéket képvisel. Műgyűjtő és kultúrtörténeti közegben végzett internetes tájékozódásunk szerint ugyani ebben az időszakban, azaz az 1800-as évek első évtizedeiben ez a pergamenhez megtévesztően hasonló papír egészen ritkaságszámba ment hazánkban. A címerlevél állagmegóvás tehát igen fontos eredmény lett.
Szolnok, 2008. december 28.
Dr. Vadász István
múzeumigazgató, pályázati megbízott
|
|
|
|
|
|