A jászberényi kripta restaurált leletei

2007 februárjában került sor a jászberényi Nagyboldogasszony r.k. templom alatti kripta 45 jeltelen kriptafülkéjének feltárására, amely során 146 darab 18. század végéről és a 19. század elejéről származó leletanyag került napvilágra. A napvilágra került festett és szögekkel kivert koporsók, imakönyvek, olvasók, lábbelik és viseleti darabok helytörténeti és kultúrtörténeti jelentősége igen figyelemre méltó, gazdag információval szolgál a korabeli viseletre, temetkezési szokásokra és életmódra vonatkozóan.

A kriptaleletek konzerválási és restaurálási munkálatait három szakaszra osztva terveztük megvalósítani, amely az NKA Múzeumi Szakmai Kollégium támogatásának köszönhetően 2008 januárjában meg is kezdődhetett. A Kollégium által számunkra megítélt 5.000.000.- forintból a következő ruhadarabok konzerválása és restaurálására történt meg:

1. ifj. Kállay István posztókalapja (1794)

A fiatalember a város egyik köztiszteletben álló családjának a gyermeke. Édesapja nemzetes Kállay István szenátor, édesanyja nemes Molnár Anna.  Ifj. Kállay István 1794-ben, 18 éves korában villámcsapás által halt meg. Jómódú családja a főtemplom alatti kriptában helyezte örök nyugalomra. A fiatalembert - a kor szokásának megfelelően - vőlegényként temették el, ezt mutatta a fejére helyezett rozmaring koszorú és a kezében lévő rozmaringág is. A feje mellé tették ruházatának egyik fontos tartozékát, a széles karimájúposztókalapját,amely az. ún. „tót kalap”-ként ismert formát mutatja.

A kalap konzerválására és restaurálására Lakiné dr. Tóth Ilona restaurátor-művészt  (Budapest) kértük fel, aki a munkát becsülettel el is végezte.A kalap állapota a kezelések során meglehetősen törékennyé vált, de a szakszerű alátámasztással mégis sikerült az utókornak megmenteni.

ifj. Kállay István posztókalapja 1794-ből	ifj. Kállay István posztókalapja a restaurálás után

2. Kiss Istvánné Mizsey Klára főkötője (1803)

Mizsey Klára 1778. november 11-én született Jászberényben Mizsey János és Bozsó Erzsébet gyermekeként. 1794. november 4-én, 16 éves korában ment férjhez Kiss Pálhoz. Esküvőjükre 1794. november 4-én került sor a Nagyboldogasszony templomban, ahol Muhari István és Nagy András voltak a násznagyok. Három év múlva, 1797. február 10-én született meg első gyermekük,Katalin, majd 1800. szeptember 11-én Ferenc és 1802. december 7-én Erzsébet. Mindhárom gyermek keresztanyja a sógornője, Kiss Istvánné Velkei Anna volt. Ezt követően a mindössze 24 éves fiatalasszony 1803. október 27-én,valószínűleg betegség következtében visszaadta lelkét a teremtőnek.

Fekete Bakacsinnal bevont koporsójából sok értékes lelet került elő, többek között egy szép főkötő is, amit Lakiné dr. Tóth Ilona restaurátor vett kezelésbe. A főkötő igen rossz állapotban volt, de a restaurátor asszony munkája nyomán hamarosan megmutatkozott a főkötő igazi szépsége. Mizsey Klára főkötője már több elemében (alapforma, alapanyag,fémszálas csipkedíszítés, kerepély) is hasonlít a későbbi kerepélyes főkötőhöz. Az eltérés elsősorban  a szabásában mutatkozik, és abban, hogy a fémszálas csipke még nem borítja be az egész főkötőt, csupán egy tenyérnyi széles sávban húzódik az elején. A főkötő hajhoz való rögzítésére azonban már ennél is egy francia kapocs szolgált a fejtető közepén.A további eltérés a tarkóhoz erősített selyem masni formájában és nagyságában van, de ennek ellenére mégis hasonlatosságot mutat a még 20. században is  használt jász főkötőtípussal.

Mizsey Klára főkötője 1803-ból restaurálás előtt	Mizsey Klára főkötőjének csipkedíszítése
Mizsey Klára főkötője restaurálás után	Mizsey Klára főkötője kerepéllyel

3. Molnár Anna fátyolos főkötője (1799)

Molnár Anna 1733. május 25-én született, férje nemzetes Kállay István szenátor volt. 1799. február 5-én halt meg, életének 67. esztendejében. Fia volt az az ifj. Kállay István, akinek 18 éves korában villámcsapás oltotta ki az életét.

Molnár Anna koporsójából számos értékes viseleti darab került napvilágra, közülük is különösen figyelemre méltó az a fátyolos főkötő, amelyet az elején egy tenyérnyi széles sávban vert csipke borított. A finom mívű fátyol a főkötő hátsó részéről elindulva szinte szemfedélszerűen beborította a teljes testet, csupán a has tájékon összekulcsolt kezet hagyta szabadon.

A csipkés főkötő konzerválását és restaurálását Lakiné dr. Tóth Ilona restaurátor-művész (Budapest) végezte. Bár a főkötő meglehetősen rossz állapotban maradt fenn, a restaurátor asszonynak mégis sikerült e becses darabot megtisztítani, kipótolni és az utókor számára megmenteni. A restaurált főkötő jól reprezentálja a redemptus jász asszonyok ruhatárának gazdagságát.

Molnár Anna főkötője 1799-ből restaurálás előtt	Molnár Anna főkötője restaurálás után
Molnár Anna főkötőjének vert csipkés díszítése	Vert csipke részlete Molnár Anna főkötőjéről

4. Dósa Józsefné Fehér Erzsébet halóruhája (1864)

Fehér Erzsébet(született 1786-ban Szajolban) makfalvi Dósa József jászkapitány második felesége, korának köztiszteletben álló nagyasszonya. A sors hosszú életet engedélyezett számára, 78 éves korában hunyt el, s a  Nagyboldogasszony templom alatti kriptában helyezték nyugalomra a férje és annak első felesége (Csomortányi Mária) mellé. A feltárás során előkerült koporsója önmagában is kuriózumnak számít, hiszen félgömb alakú, fehér porcelán szögekkel verték ki. A koporsóból előkerült egy rendkívülérdekes, rafinált szabású és díszítésű, empire stílusú selyem taft, ún. halóruha ruha, amelyben Fehér Erzsébetet eltemették. A halóruhának vagy halotti ruhának  kétféle változatát ismerjük.

Az egyik egy olyan ruhadarab, amelyet az asszonyok még életükben elkészíttettek, azzal a céllal, hogy majdan abban temessék el őket. Ezen ruhák eleje mívesen megvarrott és díszített volt, a hátulja azonban csak egyszerű, köpenyszerűen nyitott. A halotti ruha másik típusa voltaképpen egy ünneplő öltözet volt, amelyet a tulajdonosa még életében kijelölt, hogy halálakor azt adják rá és abban temessék el. Ilyen halóruha volt Fehér Erzsébeté is, amely eredetileg sötétzöld színű lehetett, azenyészet azonban feketére oxidálta.

A konzerválás és restaurálás során teljes mértékben kibontakozott a ruha egykori szépsége. Különösen izgalmas a ruha szabása, öltéstechnikája, díszítése és kiváltképp az ujjak kiképzése. Jól mutatja tulajdonosa módos, redemptus voltát.

A ruha konzerválását és restaurálását Bakó Ádámné restaurátor-művész végezte (Felsőzsolca), aki nagy szakértelemmel mentette meg a ruhát a tudomány számára. A munkálatok során elkészül a ruha méretarányos szabásrajza is, amely lehetővé teszi majd a halóruha rekonstrukciójának elkészítését.

Dósa Józsefné taftruhája nem a jász népviselet hagyományos öltözete, hanem a városi polgárasszony nyugati (elsősorban francia) divatot követő ünneplő öltözéke. Ennek az a legfőbb magyarázata, hogy Fehér Erzsébet nem jász származású volt, s bár jászkapitány felesége volt, mégsem  viselte a jászok jellegzetes paraszt-polgári viseletét.Ennek ellenére rendkívül értékes lelet, és nagyon sok információval szolgál a 19. századi Jászberény polgári életmódjáról.

Dósa Józsefné Fehér Erzsébet halóruhája 1864-ből restaurálás előtt	Dósa Józsefné ruhájának ráncolt dereka
Dósa Józsefné halóruhája eredeti szépségében	Dósa Józsefné taft ruhája restaurálás után

5. Bartsik József posztó nadrágja (19. század eleje)

A 15-ös sírból előkerült zsinóros posztó nadrág gazdáját először nem tudtuk beazonosítani, mert szögekkel kivert koporsójának fedele olvashatatlan volt. Az előkerült gazdag leletanyag (zsinóros posztónadrág és dolmány, olvasó kereszttel, a feje alatt ürömfű-csokor) révén arra következtethettünk, hogy módos emberről van szó. Később, a halotti anyakönyv bejegyzései alapján úgy tűnt, hogy nemes Bartsik József Jászkun kerületi főügyész, nádori táblabíró koporsóját tártuk fel. A mellette lévő 16-os sírban felesége, Nagy Győri Julianna koporsója feküdt, tehát valószínűleg feltevésünk helytálló lehet.

Az előkerült posztóöltözetből ez alkalommal csak a zsinóros posztónadrág tisztítására és konzerválására került sor. A munkát Lakiné dr. Tóth Ilona restaurátor-művész (Budapest) végezte. A „régészeti” színű posztónadrág a 19. századi jász férfi öltözetének egyik jellegzetes darabja. Eleje a comb tájékán gazdagon zsinórozott, s különlegessége, hogy ún. ellenzővel záródik a derékhoz. A nadrág restaurálására a munka második fázisában kerül majd sor.

Bartsik János posztónadrágja a konzerválás előtt	Bartsik János posztónadrágjának szabásmintája