Nyúzó fazekasok élet- és munkakörülményei

Helyszin: Tiszafüred, Malom út 14


     Kedves Látogatók!

2019. április 1-től megjelent új saját honpalunk!

Naprakész programokról ott tájékozodhat:



kisspalmuzeum.hu






A két Nyúzó a füredi fazekasság jeles képviselője volt. Az idősebb Gáspár (Gáspár I.) hagyományos kézműves családból származott. Apja Nyúzó József csizmadia volt, anyját Orosz Máriának hívták. Az ő esetében a hagyománytól való eltérést a füredi fazekasság XIX. század közepi felvirágzása magyarázza. Tehetsége korán megmutatkozott, feliratos munkái 16-17 éves korától maradtak fenn. Az 1839-ben született fiatalt 1856-ban, tehát már 16-17 évesen úrasztali edény készítésével bízták meg. Később vásározó fazekas lett, saját fogattal járta a környező településeket, a konjunktúra éveit jól kihasználta. 1890-ben felhagyott mesterségével, kiköltözött a szőlőbe és már csak földműveléssel foglalkozott. Szépen formázott miskakancsói, borosedényei, virág- és madárdíszes tálasedényei és butellái múzeumaink megbecsült darabjai. Bóbitáján tulipán-díszítést viselő, madarat ábrázoló, gyakran feliratot is tartalmazó butellái igen jellegzetesek. Több fazekas is nála tanult inasként, vagy dolgozott segédként (pl. Pap Sándor, Bozsó Lajos). Egyetlen fiát viszont más mester, Katona Mihály fazekas keze alá adta inasnak.
     Ifjabb Nyúzó Gáspár, azaz Gáspár II. 1864-ben született. A korszak legismertebb fazekasánál, keresztapjánál, Katona Mihálynál tanulta a fazekasságot, de segédként már apja mellett dolgozott. 1888-ban kötött házasságot Kovács Idával, majd 1890 után a házat és a műhelyt is átvette az apjától. Ez az időszak azonban Tiszafüreden már a fazekasság hanyatlásának kezdete. A harmonikus díszítmények és színek felbomlottak. Egyre kevesebb díszedényt készítettek az edényesek. A fiatalabb Gáspár szemnek tetszetős, de gyorsan kialakítható új motívumokkal kísérletezett. Készítményeinek művészi színvonala apjáét nem közelítette meg. Virágcsokrai új divatot követnek, elhajló szárú, kettősvirág formájúak. Butellafeliratai olykor igen vaskosak, nem olyan mértéktartóak, mint apjának feliratai. Ő is vásározott, de a paraszti háztartások már kevés cserépedényt igényeltek. Áruk rövid idő alatt egyharmadára csökkent, ezért 1910-ben műhelyét bezárta, majd sörgyári munkásként dolgozott élete végéig, 1922-ig. Az 1910-es évek végétől már csak időnként ült a korong mellé.
     A házba a pitvaron keresztül léphetünk be. A pitvar konyhaként szolgáló része korábban szabadkéményes volt, de a szabadkéményt még a XX. század elején, 1919 előtt megszüntették. A pitvar bejárati ajtajától balra van az almárium, a jobb oldalon pedig a korsólóca áll. A hátsó falon asztal, két oldalán szék, mellette a házi készítésű polc, a stelázsi. Az asztal felett, a kemence nyílásainál a XIX. század végén készült füredi cseréptányérok, tálak sorakoznak. Ezek XIX. századi tiszafüredi fazekasok termékei. A korsólóca Kiss Julianna hozománya volt. Készítési ideje 1861-re tehető. Az 1830 körüli későbarokk almárium viszont idősebb Nyúzó Gáspár édesanyjának, Orosz Máriának a hozományaként került a családhoz.

 

     
 

     A pitvarból jobbra, az utca felé nyílt a szoba, két ablaka az utcára, egy pedig az udvarra nézett. Mindkét, szobaként is használt helyiségben az átlagosnál nagyobb méretű szögletes sifonkemence volt. Ezeket a cserépedények szárításakor is használták és a pitvar felől, a kulinaajtón át fűtötték. Ezeknek a sifonkemencéknek fontos szerepe volt a téli időszakban, hisz a fazekasok ilyenkor nem tudták nagyobb mennyiségben a szabadban szárítani a kikorongozott termékeiket, így a téli időszakban alig tudtak bevételhez jutni. Az utcai szobában még ma is áll a kemence, melynek ajtó melletti oldalán kis, beépített tűzhely található. A szobai kemence sutjában az ifjabb Nyúzó Gáspárné 1890-ben készült mosósulyokja látható. A kemence mellett, a hátsó falon van a háromfiókos komód (vagy kaszli). A tetején vásáron szerzett üveg- és porcelántárgyak vannak, az apróbb fazekas edényeket viszont ifjabb Nyúzó Gáspár készítette. A kaszli után, a hátsó fal utca felőli sarkában egy ágy, fölötte a falon családi fotók. Ezzel az ággyal mintegy átellenben, a szoba ajtó melletti sarkában volt a másik ágy. Az utcára néző ablakok között faragott tükör, alatta karoslóca, a lóca előtt asztal. Az asztal melletti ágynál két, eltérő magasságú támlásszék. A magasabb a családfőnek készült. Az utcai szoba egyajtós szekrénye a fiatalabb fazekas feleségének hozományaként került a háztartásba, 1888-ban. A többi berendezési tárgy a fiatalabb fazekas lányának, Millinghoffer Pálné Nyúzó Ilonának volt a használati tárgya.
 

    
 

     A pitvarból balra nyílott az udvari szoba, amelyet műhelyként is használtak. Ennek csak egyetlen ablaka volt, mely az udvar felől adta a fényt. A műhely hátsó falán egy kis elhúzható ablak volt. Ezen át adogatták ki az égetésre félkész, vagy a raktározásra szánt kész edényeket.
     A műhely korábbi sifonkemencéjét 1930 körül lebontották.
A műhely berendezése rekonstrukció, mely az udvar felőli egyik sarokban került kialakításra. A sarokban a fazekaskorong, fazekas szerszámokkal, mellette gyúrópad. Fölöttük deszkasor, melyen az edények száradnak. A műhely hátsó falán karoslóca, előtte asztal, székekkel. Az asztalon díszítésre előkészített edények, a díszítésre használt írókákkal. A helyiség másik sarkában egyszerű ágy, előtte kislóca. Az ágy sarkánál a tulipántos láda. Ez igen jeles darab, jellegzetes tiszafüredi stílusú asztalosmunka. Sötét alapszínű, két körmezőbe festett gránátalmás bútordarab. Kiss Julianna hozományához tartozott, készítési ideje 1862-re tehető. Ugyancsak a műhelyben látható a kék-fekete márványozású, 1856-ban készült falitéka is. A láda mellett egyajtós kisszekrény, tetején ifjabb Nyúzó Gáspár 1905-ben készített lisztesbödönje látható.

 

    
 

     A fazekaskorongot és a mellette lévő fazekas szerszámokat az 1886-1953 között élt Katona János használta. A polcon száradó, egyszer égetett edényeket Szűcs Imre, a Népművészet Mestere még kezdő fazekasként adományozta a tájház berendezéséhez. Az asztalon lévő írókák egyike 1887-ben készült. Az egyik, itt dolgozó fazekas segéd, Bozsó Lajos használta.