Főoldal » Pályázatok

A szolnoki Millennium Önképző, Dal- és Zeneegylet zászlajának restauráltatása, zászlótartó szekrény készíttetése

Damjanich János Múzeum



Szakmai beszámoló NKA-pályázat megvalósításáról

Szakmai beszámoló
NKA-pályázat megvalósításáról
 
A szolnoki Millennium Önképző, Dal- és Zeneegylet zászlajának restauráltatása, zászlótartó szekrény készíttetése
 
 
Nyilvántartási szám: NKA 2311/2005
 
1. A pályázat célja
2010-ben a MÁV Gépészet Járműjavító Férfikara a Damjanich Múzeum történeti gyűjteményének adományozta 113 éves, muzeális értékű zászlaját, mely eredetileg a jogelőd MÁV Millennium Önképző-, Dal- és Zene-egylet számára készült 1896-ban.
 
A zászló leírása
Leltári száma: 2010.350.1.
A kétrétegû, vörös brokátselyem zászló enyhén lapított téglalap formájú, hosszabbik oldalain fémszálas rojtozással, külsõ, rövidebbik oldalán zsinórozással. Karikákkal, kisebb kapcsokkal lehetett a rúdra erõsíteni. Mindkét oldalán gazdag rátétes hímzés látható – a formákat kartonból vágták ki, fémszálas fonallal borították be laposöltéshez hasonlóan, s ezt varrással erõsítették a selyem alaphoz.
a. Elõoldal. Középen, nagy cser- és babérkoszorúban vers:
Ezer évnek dicsõsége,
Edzzen elmét, szívet, kart;
Dalfohászunk égig szálljon:
„Isten áldd meg a magyart!”
A négy sarokban: kisebb cser- és babérkoszorúkban sárga selyem rátétes címerpajzs. A rúdhoz közeli két pajzsban különbözõ szakmákat jelképezõ szerszámok rátétekkel, hímzéssel, a két külsõ pajzs üres.
b. Hátoldal. Középen cser- és babérkoszorúban: lant és szárnyaskerék. Fölötte felirat: „MILLENNIUM” Önképzõ-, Dal- és Zene-egylet. 1896.
A négy sarok az elõoldalhoz hasonló: kisebb cser- és babérkoszorúkban sárga selyem rátétes címerpajzs. A rúdhoz közeli két pajzsban különbözõ szakmákat jelképezõ szerszámok rátétekkel, hímzéssel, a két külsõ pajzs itt is üres.
Kor: 1897
A keletkezés/készítés helye: Budapest
Készítõ/alkotó: Oberbauer A. utóda, budapesti cég
Használat helye: Szolnok
Használat ideje: 1897-2010
Anyag: selyem, fémszálas hímzés karton betéttel, fémszálas rojtok
Technika: varrott, fémszálas rátétes hímzéssel
Méretek, terjedelem: 150 x 115 cm
 
Szennyezett anyaga és sérült díszítményei miatt a zászló restaurálásra szorult. Emellett szükségessé vált a gyûjteményben lévõ, már rendbe hozott zászlóink elhelyezésére, illetve a zászlógyûjtemény többi darabjának befogadására és biztonságos, fektetett tárolására alkalmas zászlótartó szekrény beállítása is.
 
 
2. A pályázat megvalósítása
A zászló állapotfelmérését, majd restaurálását Lakiné dr. Tóth Ilona textilrestaurátor-mûvész végezte.
 
A restaurálandó zászló állapota
A zászlómezõ vörös selyme szennyezett, fémszálas rojtozata több helyen hiányos volt, fõként a zászló alsó részén. A fémszálas rátétes hímzés erõsen sérült, több helyen felszakadt, a szálak lógtak, szakadozottak, hiányosak voltak. A fémszálas hímzést kiemelõ kartonpapír forma több helyen megtörött, hiányos. Mind a zászló elõ-, mind a hátoldalán a széleknél, a sarkaknál szakadások voltak a zászlómezõn. Kisebb hiányok, illetve házilagos javítások jól láthatók (kb. 3 x 12 cm-es világosabb vászondarab javítás).
 
A restaurálás munkafolyamata
A restaurálás elsõ lépéseként megtörtént a zászlómezõ széleirõl a rojtok lebontása, a felfüggesztésre használt karikák és a zászlómezõ rúdtól távollevõ szélérõl a pamutzsinór eltávolítása. Ezután következett a kétlapos zászlómezõ szétbontása. A selyem tisztítása vizes közegben ionmentes detergens felhasználásával történt. (Itt külön nehézséget jelentett a fémszálas hímzések kartonpapír alátétjeinek épségben tartása is.) A zászlómezõn látható sötét foltok eltávolítása már nem volt lehetséges, azokat csak halványítani lehetett.
A zászlómezõ állapota csak most mutatkozott meg igazán. A selyem erõsen meggyengült, a hímzés megerõsítésére szánt vászon szétesõben volt, aminek az lett a következménye, hogy a hímzõszálak feloszlottak.
A zászló restaurálásakor figyelembe kellett venni azt, hogy a selyemanyag és a pamutvászon a fémszálas hímzéssel össze van dolgozva, s a restauráláskor ez nem szedhetõ szét. Olyan megoldást kellett tehát választani, amely egyaránt megmenti a selyemanyagot és a hímzést.
A meggyengült és szakadozott helyekre az alátámasztó selyem applikálása után annak selyemszállal, lefogó öltéssel való rögzítése volt a következõ lépés. A hímzõszálak lefogása csak úgy volt lehetséges, hogy a restaurátor a zászlómezõ egészét pamutvászon alátéttel borította be, és a szálakat egyenként rögzítette a selyem- és a pamutanyagra. A hímzés kitörött papír hiányait, valamint a fémszál hiányait csak ott egészítette ki új anyaggal, ahol hiánya az összképet felborította volna. Esztétikai megfontolás alapján a fémszálas rojt hiányainak pamut rojtokkal való kiegészítésérõl le kellett mondani, mivel ez is rontotta volna az összképet. Az eredeti rojt hiányosan is prezentálja a kor iparmûvészeti és technikai tudását, ezen csak rontott volna a nem megfelelõ kiegészítés.
 
Zászlótartó szekrény készíttetése
A DJM történeti gyûjteményébe begyûjtött zászlók megõrzése szempontjából fontos elõrelépést jelentett a zászlótároló szekrények elkészíttetése, beállítása, amelyekben kiterítve, fénytõl és más károsító külsõ hatásoktól védetten, ellenõrzött körülmények között tudjuk immár tárolni értékes kollekciónkat.
A szolnoki Damjanich Múzeum történeti gyûjteménye számos értékes, nagyméretû zászlóval rendelkezik. Az 1945 elõtti idõszakból céhzászló, több ipartestületi zászló, dalárdazászló, a szolnoki famunkások zászlaja, cserkész csapat- és örsi zászló stb., a szocialista idõszakból munkásõr csapatzászló, úttörõ csapat-, raj- és õrsi zászlók, valamint nagy számban asztali- és sportzászlók találhatók gyûjteményünkben.
Zászlóanyagunkat fokozatosan, darabonként kívánjuk restauráltatni (kitisztíttatni, károsodásaikat kijavíttatni). 2007-ben fejezõdött be az NKA anyagi támogatásával a szolnoki halászcéh zászlójának felújítása, 2012 folyamán pedig a Millennium Önképzõ-, Dal- és Zene-egylet 1897-ben készült zászlajának restaurálása történt meg. Restaurált zászlóink megóvása, gondos elhelyezése már csak a restaurálásukra fordított tetemes összegek miatt is sürgetõvé vált.
A zászlótartó szekrény tervezésekor kikértük Katkóné Bagi Évának, a szegedi Móra Ferenc Múzeum egykori restaurátorának tanácsait, javaslatait, tapasztalatait, aki a rendkívül értékes szegedi zászlógyûjtemény restaurálását, megfelelõ tárolásának kialakítását végezte korábban. Végül a célszerûségi szempontokat szem elõtt tartva két szekrényt terveztünk.
1. régi, nagyméretû, már restaurált zászlóink számára. Két, háttal összetolt múzeumi textilszekrény tetejének beépítésével alakult ki a 160x180 cm-es hasznos tároló felület, s a raktárhelyiség magassága 4 db 12 cm magasságú fiók elhelyezését tette lehetõvé.
2. újabb, kisméretû asztali és sportzászlóink számára 80x80 cm alapterületû, 13 db 14 cm magasságú fiókot tartalmazó szekrényt készíttettünk, mely elsõsorban a rendszerváltás idején begyûjtött nagyszámú úttörõ, MHSZ, munkásõr stb. zászlócskák befogadására alkalmas.
Mindkét szekrény rétegelt lemezbõl készült, a fiókok alját léckeretre feszített fém szúnyogháló képezi – hogy a szekrényen belül a levegõ mozgása biztosított legyen. A fiókokba helyezett zászlók súlyát vízszintes irányú keresztlécek segítenek tartani.
Idõközben elkezdtük a zászlók elhelyezését is mindkét szekrényben. A nagyobbikban egyelõre a két restaurált régi darabot helyeztünk el. Mivel a céhzászló mérete kb. 15 cm-rel nagyobb a tartó tálcánál, ezért hosszabbik oldalával papírhengerre felhajtva került a fiókba. A kisebbik alapterületû szekrényben asztali és sportzászlók (leltározott és leltározatlan anyag), valamint tisztított, kivasalt zászlószalagok kaptak helyet.
 
 
3. A restaurált tárgy kulturális értéke, jelentõsége
 
A Millennium dalegylet Szolnok legrégebbi múltra visszatekintõ egyesületeinek egyike. 1875-ben alakult meg a tiszavidéki vasút jármûjavító mûhelyének munkásaiból az ún. Fáklyatársulat, hogy a munkások és családtagjaik temetésének „méltóságát emelje”. A mûhely fõmérnökének kezdeményezésére a következõ évben létesült az „olvasószoba”, melynek 1878-ban 225 munkás, valamint 41 hivatalnok és mozdonyvezetõ tagja volt. 1878 a dalárda, 1892 pedig a zenekar megalapításának dátuma. 1896-ban e négy egyesület egyesült „Millennium Önképzõ, Dal- és Zene-egylet” néven, amely pontosan kifejezte kitûzött célját. Könyvtára és olvasótermei a munkások önképzését, önmûvelését szolgálták, stabilizálódó anyagi háttere lehetõvé tette a hangszerek beszerzését, s egyben keretbe fogta a már régóta virágzó dal- és kóruskultúrát.
Az egylet közgyûlése 1897-ben ’általános lelkesedéssel, egyhangúlag’ szavazott az ’egylet nemes czéljainak magasztos szimbóluma’ – egy díszzászló beszerzésérõl, s a fényes zászlószentelési ünnepség megszervezésérõl.
A zászlót és díszítményeit az egylet elnöke, Podolsky Béla és Mankovich Ede mérnökök tervezték meg, a zászló elkészítésével pedig az Oberbauer A. utóda budapesti céget bízták meg. Az 1897. július 31. – augusztus 1-jén tartott zászlószentelési ünnepségen az országból – Szombathelytõl Kolozsvárig – 9 vasutas dalkör vett részt a szolnoki ferences templomban és a Scheftsik-féle vigadóban. A millennium idején egyletünknek már több mint 400 tagja volt. 12 hírlapot járattak és 2000 kötetes könyvtár állt rendelkezésükre. A kórus 25-ször, a zenekar 16-szor lépett fel nyilvánosan egy évben – többnyire helyi jelentõségû egyházi és hazafias ünnepségeken, jótékony célú dalestélyeken és táncmulatságokon.
1927-tõl a kórust Farády Géza karnagy vette át, s mind gyakoribbá váltak fellépéseik az országos megmérettetéseken is. 1928-ban indult el máig élõ hagyományként az Országos Vasutas Dalosverseny sorozat, melyet a szolnoki Millennium kórusa kezdeményezett. A különféle dalos találkozókon, minõsítéseken a MÁV kórusa számtalan szép eredményt, helyezést ért el, Arany Diplomáiknak, nívódíjaiknak se szeri, se száma. Ebben kiemelkedõ szerepe volt új karnagyának, Buday Péternek, aki 1951-tõl kezdve 43 éven át állt az élén. 1976-tal kezdõdött meg a külföldi szereplések sora, emellett hazai fellépéseiken és rádióadásokban is népszerûsítették Bartók és Kodály mûveit. A zászló idõközben – az egyesületek 1949. évi megszüntetése után – tulajdonképpen a kórus zászlajává vált, s a régi munkásmûvelõdési hagyományokat szimbolizálta. (Ezekbõl Szolnok legrégebbi ipari üzeme sokat megõrzött – pl. a jármûjavító mûvelõdési központja napjainkig ’Mili’ néven él a köztudatban, az idõsebbek körében.) Viszontagságos idõszakokban, pl. 1919-ben vagy 1944-ben a front átvonulása idején az énekkar tagjainak, vezetõinek mindig gondja volt a zászlóra: szükség esetén rejtegették, így sikerült máig megõrizni.
A jelenleg MÁV Gépészet Jármûjavító Férfikar néven mûködõ kórus 2010 szeptemberében, díszhangversennyel ünnepelte fennállásának 135. évfordulóját. Az énekkar akkor „énekelt utoljára a zászlajának” – ezen a koncerten adták át ünnepélyes keretek között 113 éves, muzeális értékû zászlajukat a Damjanich Múzeumnak, melynek történeti gyûjteménye biztosítja elhelyezését, megõrzését. A restaurált zászló a múzeum 80. születésnapja alkalmából 2014-ben rendezendõ újszerzeményi kiállításon lesz látható a közönség számára.
 
Gulyás Katalin
muzeológus
tört. oszt. vez.
A zászló:
 

A zászló restaurálása:
 


A zászlótartó szekrény: