Főoldal » Pályázatok

Az Ignácz László-féle borbélyüzlet

Damjanich János Múzeum



Az Ignácz László-féle borbélyüzlet berendezésének és felszerelésének megvásárlása a Damjanich Múzeum történeti gyűjteménye számára

Szakmai beszámoló
NKA-pályázat megvalósításáról
 
Az Ignácz László-féle borbélyüzlet berendezésének és felszerelésének megvásárlása
a Damjanich Múzeum
történeti gyűjteménye számára
 
Nyilvántartási szám: NKA 2309/0856
 
1. A pályázat megvalósítása
2012 áprilisában került sor néhai Ignácz László fodrászüzlete berendezésének és a hozzá tartozó felszerelés megvásárlására, melyet örökösei: két leánya ajánlott fel a múzeum történeti gyűjteménye számára. 2006-ban az akkor még élő idős tulajdonos kínálta fel a múzeum számára üzlete berendezését és tartozékait – mint Szolnokon az utolsó, hagyományos borbélyüzletet. Megvásárlása, a vételár kifizetése után a tárgyegyüttes beszállítása Damjanich János Múzeum raktárába május elején történt meg.
A történeti osztály munkatársai elvégezték a tárgyak elsődleges tisztítását, konzerválását, majd nyilvántartásba vételét, fotózását, megtörtént a restaurálandó tárgyak kiválogatása, illetve az együttes végleges, látványraktárszerű elhelyezése a raktár folyosóján.
A megvásárolt tárgyegyüttes darabjai a történeti tárgyi és dokumentumgyűjteményben kerültek nyilvántartásba, ahol a 2012.111.1. – 2012.111.155. közötti leltári számokon találhatók meg. A fényképfelvételek (CD lemezen, digitális fotóként) a történeti adattárban, a DMHA: 5091-12. szám alatt nyertek elhelyezést.
 
2. A megvásárolt tárgyak kulturális értéke, jelentősége
A Damjanich Múzeum történeti gyűjteménye gyűjteménygyarapítási koncepciójában meghatározott, kiemelt feladatainak egyike, hogy Szolnokon és a megye területén a hagyományos kisipar egykor működött „helyi mestereit … felderítse, elérhető készítményeiket, eszközeiket, műhelytartozékaikat megszerezze.” Az NKA támogatása tette lehetővé, hogy a hajdan igen jelentős, jellegzetes tárgykészlettel rendelkező szolgáltató ipar: a borbélymesterség immár ne csupán szórvány tárgyakkal legyen képviselve gyűjteményünkben. A megvásárolt tárgyegyüttes összesen 155 tételből (197 db tárgyból) és 78 db fényképből áll.
 
Ignácz László 1915-ben született Zagyvarékason, szolnoki eredetű vasutas családban. A megyeszékhelyen több évi inas- és segédkedés után 1938-ban tett fodrász mestervizsgát. Önállóvá válása után Vas Gereben utcai lakóházuknál nyitott üzletet, de az 1944-ben, az egyik bombázás során szép bútorzatával együtt megsemmisült. Azóta összesen 6 üzlete volt – vagyis hatszor kezdte újra. Néhány évig az 1950 körül megalakult fodrász szövetkezetnek is tagja volt. 1957-től ismét önálló kisiparosként dolgozott egészen 2009-ben bekövetkezett haláláig. Fodrászüzlete fénykorát a 60-70-es években élte, ekkor férfi és női fodrászatként is működött. Ebben az időszakban számos fiatal tanulta nála a mesterséget, egyebek között idősebb leánya is, aki a napjainkban is fodrász szakoktatóként dolgozik. Azonban ahogy a mester korosodott, a női fodrászatot kénytelen volt feladni. Sajnos, a tárgyak adatolásában már nem kérhettük segítségét, ebben örökösei készséggel álltak rendelkezésünkre.
A megvásárolt tárgyegyüttes csak a mesterséghez kötődését tekintve egységes, a tárgyak korát tekintve rétegzett, így sajátos keresztmetszetet nyújt a fodrász szakma XX. századi történetéről. Legrégebbi rétegét képviseli egy kuriózum jellegű darab: egy vörösrézből készült borbélycégér, mely bizonyára valamelyik tanítómester öröksége volt. Az üzletnyitás előtti korból származnak az alpakkából készült tégelyek és körte alakú, fém edénykék, melyekből vizet permeteztek a vendég hajára, illetve púdert szórták, valamint a különféle haj- és bajuszsütő vasak. A mester ezeket üzlete megnyitásakor vásárolhatta: erről tanúskodik a több edényke fedelében belül látható, tustintával készült felirat: özv. Gulyás Józsefné tulajdona. Az üzlet bútorzata is a II. világháború előtti korszakból való: eredetileg a városháza földszintjén lévő, Váradi-féle fodrászüzlet berendezése volt, de már használaton kívül állt, mikor Ignácz László megvette. (A Szolnok és Vidéke Ipartestület nyilvántartása szerint Váradi Sándor 1925-ben váltott ipart, s nem csupán borbélyüzletet, hanem hölgyfodrászatot és kozmetikát is működtetett.) Az üzlet bútorzata puhafából készült, halvány sárgás/zöldes színűre festett, háromtagú, tükrös-fiókos fodrászpultból és két forgatható, fejtámlás borbélyszékből áll. A pult középső tagját – a későbbi higiéniai előírásoknak megfelelően – átalakították: alsó szekrényrészét eltávolították, mivel ott nyert elhelyezést egy beépített, folyóvizes mosdókagyló. Eredetileg ez a tükrös szekrénytag is fiókos aljú volt, s e kis fiókokban tárolták a törzsvendégek személyre szóló felszerelését (borotva, pamacs, szappan). Eszerint az üzletnek kb. 15 állandó vendége lehetett. Az üzlet eszközkészletéhez tartozó nagy számú (30) borotvakés is tanúsítja ezt: több darab nyelén felfedezhető bekarcolva a vendég neve vagy monogramja. A sorozat legérdekesebb darabja egy él pengéjű, alumínium nyelű borotvakés, melynek leveles virágmintával és az 1944 évszámmal díszített nyelébe a Szőke Ferenc név van bekarcolva. Arról, hogy a mester a korai időszakban házakhoz is jár borotválni, hajat nyírni, egy eszközei tárolására szolgáló, rekeszekre osztott bőrtok tanúskodik. A különböző kefék, kézi hajnyírógépek és a borotválásnál használt borotvakések, illetve az ezek élesítésére szolgáló finom fenőkövek, fenőszíjak többsége az 1950-60-as évekből származik (ám a mester halálig használatban voltak). Az elektromos eszközök (hajnyírógépek, hajszárítók) az 1960-70-es években tűntek fel az Ignácz-féle fodrászatban is, míg a mutatóba megőrzött ’fogyóeszközök’ (borotvaszappanok, arcszesz), értelemszerűen a későbbi évtizedeket képviselik. A hölgyfodrászatnak már csak néhány, emlékként megmaradt tárgyi emlékét lelhettük fel (régi hajszárító búra, dauergéphez tartozó fűthető elem, lakkszórók stb.). Ignácz László fodrászmesteri működésére vonatkozó dokumentumok (mesterlevél, különböző oklevelek, kitüntetések) és szakmai működéséhez kapcsolódó fényképek egészítik ki a tárgyegyüttest.
 
A megvásárolt üzletberendezés és tartozékai hiánypótló jellegűek gyűjteményünkben, s dokumentáltsága, helyhez és személyhez köthetősége jelentősen emeli értékét. E Szolnok külvárosában működött fodrászüzlet a környező utcák lakóinak mindig is fontos találkozási pontja, fóruma volt, - s az maradt tulajdonosának haláláig, a városrész fokozatos, lassú, ám folyamatos etnikai átrétegződése mellett is.


A fodrászüzlet  - vásárlás előtti állapot:
 
 

Dokumentumok:
 
 



 
Fényképek: