Főoldal » Pályázatok

Múzeumi szakmai kollégium

Damjanich János Múzeum



Pályázati azonosító: NKA 2309/0658/08 Czinóber Miklós (Szolnoki) 1899 - 1984 Szolnokon született, végezte alapfokú tanulmányait. Első támogatója Stögermayer Antal amatőr festő volt, aki az alapképzés után elvitte a művésztelepre Szlá

Múzeumi szakmai kollégium

Pályázati azonosító: NKA 2309/0658/08

Czinóber Miklós (Szolnoki) 1899 - 1984

Szolnokon született, végezte alapfokú tanulmányait. Első támogatója Stögermayer Antal amatőr festő volt, aki az alapképzés után elvitte a művésztelepre Szlányi Lajoshoz, akinél tanult és segédkezett a század első évtizedében. Néhány év múlva Fényes Adolf mellett is „festőinas” teendőket végzett, aki korrigálta rajzait, festményeit.

A Képzőművészeti Főiskolát 1920-tól végezte Balló Ede, majd Rudnay Gyula irányítása mellett. 1925-ben mestere megbízza a főiskola Gyöngyös mellett szervezett nyári művésztelepének vezetésével. Még ugyanebben az esztendőben II. díjat nyer a Benczúr Társaság harminc éven aluli festők számára kiírt pályázatán, megrendezi első gyűjteményes kiállítását Szlányi Lajos szolnoki művésztelepi műtermében, majd egy barátjával Párizsba utazik. Kiállítási sikerei, eredményes beilleszkedése még évekig ott tartja, csak 1930-ban tér vissza Szolnokra. Családi problémái miatt pályája félbeszakad. Ismét Párizsba költözik, ahonnan 1948-49-ben utoljára látogat haza feleségével.
Az ötvenes évektől visszatért a festészethez, amelyet 1984-ben bekövetkezett haláláig folytatott.

Besenyszögi országút 20-as évek
Olaj, vászon 47x63 cm
J.b.l. „Szolnoki Czinóber Miklós”
50.000,-Ft
Lelt.sz.: DM 2008.13.1.

A vétel indoka: A művész szolnoki származású, képzőművészeti főiskolai képzését megelőző festészeti tanulmányai a szolnoki művésztelephez kötik. A szolnoki kolónián rendezte1925-ben első gyűjteményes kiállítását is. Ettől kezdődően haláláig művészete a francia fővároshoz kapcsolódik. Hagyatékából nem került haza anyag, munkáiból két kisméretű, még főiskolai tanulmányai előtt készült festményt, egy későbbi tájképet és két rézkarcot őriz a múzeum. A felajánlott festmény nemcsak a művész érett stílusát mutatja, de jellemző alföldi plein air felfogásával szorosan kötődik a szolnoki művésztelepen a húszas évek körül alakult festői tevékenységére.


Révész Péter Pál 1903 -1945?

Művészeti tanulmányait Fényes Adolf, Hermann Lipót és Rudnay Gyula keze alatt folytatta. 1928-tól dolgozott a szolnoki művésztelepen haláláig. A Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és a szolnoki kiállításokon szerepelt rendszeresen munkáival. Munkássága teljes egészében Szolnokhoz kötődik.
A húszas évek végén már kialakult a telepen a művészeknek azon köre, amely télre sem hagyta el Szolnokot. Chiovini Ferenc, Udvary Dezső, Förstner Dénes, Pólya Tibor mellett Révész Péter Pál is közvetlen szervezője-résztvevője lett a téli rendezvényeknek, többek között a Karácsonyi képkiállításoknak. 1933-tól a Művészeti Egyesület állandó és térítésmentes kiállítóhelyet kap a városban, Gettler Izidor bankár Magyar-utcai házában. Az itt megrendezett önálló kiállítások sorában szerepel 1934-ben Révész Péter Pál is. A művész teljes energiájával vesz részt a művésztelep és a város közös programjainak szervezésében, kiállít, különböző művészeti témákban előadásokat tart. Majd pedig a nyári, országos hírű Garden Partyk rendezésében jeleskedik. Az 1936-os, Nemzeti Szalonban megrendezett szolnoki művésztelepi kiállításról írott kritikák mint a „leheletfinom költői hangulatok lírai festőjét” említik.
A zsidó származásúakra vonatkozó, 1938-tól fokozódó megszorítások, munkaszolgálatok, majd gettóba zárásuk, elhurcolásuk már évekkel halála előtt lezárta pályáját. Halálának pontos ideje és helye ismeretlen.

Tabáni udvar Szolnokon 30-as évek
Tempera, karton 24x31,5 cm
J.j.l. „Révész Péter Pál”
50.000,-Ft
Lelt.sz.: DM 2008.14.1.

A vétel indoka: Családját részben elhurcolták, részben elköltözött -hagyatéka szétszóródott. Miután a Művészeti Egyesület iratanyaga a „majdani” Képtár számára összegyűjtött művekkel együtt szintén megsemmisült, eltűnt, nagyon kevés művet lehetett Szolnokon a régi művésztelep anyagából összegyűjteni. Révész Péter Páltól is egyetlen munka szerepel a Damjanich Múzeum gyűjteményében. Ezért lenne igen fontos a felajánlott mű megszerzése.


Meggyes László 1928 -2003.

Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte 1950 -1956 között Hincz Gyula, Szőnyi István és Domanovszky Endre vezetésével.
Röviddel végzése után, 1957-ben elfogadta Szolnok hívását, és elfoglalta a művésztelep egyik műtermét. Ettől kezdődően a Zagyva, a művészkert, a közvetlen közelében burjánzó vegetáció motiválta festményeit s a velük egyenértékű, leheletfinom akvarelljeit, ceruzarajzait. Félszázados művészi pályája során kitűnő kvalitással művelt, töretlen színvonalú természetelvű festészete elsősorban a szolnoki kolóniához, a városhoz – tágabban az Alföldhöz kapcsolja. 1986 óta a Holt Körös partján nyaranta működő mezőtúri művésztelepen is dolgozott.
A szolnoki és a mezőtúri kolónia bel és külföldi kiállításai, helyi és országos rendezvényei mellett a Szolnoki Festészeti Triennálék, a hatvani Arcok és sorsok valamint Magyar TájakBiennálék, az egri Akvarell Biennálék, a Vásárhelyi Őszi Tárlatok rendszeres résztvevője, többszörös kitüntetettje. Szerepeltette munkáit kiállításain a T-Art Alapítvány, a Vízfestők Társasága. Akvarelljeivel részt vett 1981-ben Londonban és 1995-ben Cremonában, festményeivel az 1996-os kanadai Caligary-ban rendezett magyar festők kiállításán.
Gyűjteményes kiállítást rendezett többek között Szolnokon, Hatvanban, Hódmezővásárhelyen, Szigetszentmiklóson. Legutóbb harmadmagával mutatkozott be a franciaországi Arras -Amiens-ben.
1998-ban megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, 1999-ben a Szolnoki Képzőművészeti Triennálén Aba Novák Vilmos Életmű díjjal értékelték munkásságát.

Zagyvapart 70-es évek
Olaj, farostlemez 60x80 cm
J.b.l. „Meggyes”
100.000,-Ft
Lelt.sz.: DM 2008.22.1.

A vétel indoka: A művész teljes életpályája a szolnoki művésztelephez kapcsolódik. A múzeum a hosszabban művésztelephez kötődő alkotók minden korszakát igyekszik prezentálni gyűjteményében. Felajánlott olajkép Meggyes László festészetének azt a periódusát képviseli, amely a hatvanas évek monokróm, kontúros, valőrökre épülő felfogásától az utolsó két évtized egyre kötetlenebb formákkal, lebegő színfoltokkal megjelenő, oldott festőisége felé haladt.

Bényi László 1909 -2004.
Jogi végzettséggel kezdte meg festészeti tanulmányait Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában, majda Képzőművészeti Főiskolán folytatta 1930-36 között. Mestere révén vett részt a jásszentandrási templom festésében, ami meghatározta kapcsolatát a szolnoki művészteleppel is, ahová élete végéig vissza-visszatért. Rendszeresen részt vett a Magyar Képzőművészek Szövetsége Területi Szervezetének szolnoki tárlatain, bel- és külföldön rendezett kiállításain. Itt készült munkái között különös figyelmet érdemel a város patinás Zagyva parti részének, a Tabánnak a bontása előtti állapotáról, majd a helyére emelt panel sorházakról készített akvarell sorozata.
Bejárva a világot, művész-krónikásként számos tájat örökített meg ecsetjével, s a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténészeként, művészeti íróként több hazai festőnk köszönheti neki életműve feltárását.

Naplemente 60-as évek
Olaj, farostlemez 50x70 cm
J.j.l. „Bényi L.”
100.000,-Ft
Lelt.sz.: DM 2008.23.1.

A vétel indoka: Aba-Novák Vilmos 1933-ban, a Jászszentandrási Plébániatemplom freskóinak munkálataihoz meghívta fiatal tanítványát, Bényi Lászlót is. Bényi itt készült festménye, majd három 1936-ban festett olajképe képviseli munkásságának korai szakaszát a Damjanich Múzeum gyűjteményében. Úti élményeiről egy erdélyi tájképe, illetve a későbbiek során néhány akvarellje került még a képzőművészeti gyűjteménybe.
Jól kiegészítené a múzeum törzsanyagát Bényi László alföldi képei között is kiemelkedő, a hatvanas évek második felére datálható felajánlott festménye.