Főoldal » Pályázatok

Szakmai beszámoló a Habos isler és sarokház c. idõszaki kiállítás megvalósításáról

Damjanich János Múzeum



A Habos isler és sarokház c. időszaki kiállítás megvalósításáról

Szakmai beszámoló
 
a Habos isler és sarokház
c. idõszaki kiállítás megvalósításáról
 
Nyilvántartási szám: NKA 2306/1624
 
1. A kiállítás megvalósítása
 
2011. november 9-én nyílt meg a szolnoki Damjanich Múzeumban a Szolnok XX. századi arcai – a habos isler mellől munkacímen futó, majd Habos isler és sarokház végleges címet nyert, helytörténeti időszaki kiállítás. Apropóját az adta, hogy 1911-12-ben a Jánszky–Szivessy építészpáros tervei alapján, az akkor fénykorát élő szecessziós stílusban alakították át a szolnoki Kádár-féle házat, melyben folyamatosan cukrászda működik több mint 100 éve. A cím módosítására azért került sor, mert utóbbi frappánsabban és rövidebben fejezi ki kiállításunk mondanivalóját: a Szolnok főutcájának számító Szapáry utcán álló cukrászda és szűkebb környezetének időben folytonosan változó kapcsolatát. A szándékoltan szubjektív nézőpont és a kiállítás formai, szerkezeti megvalósítása egységet képezett, ami elsősorban a helyi közönségnek nyújtotta az ismerős lokalitás élményét. A kiállítás a vándoroltatás során, a szolnokitól eltérő környezetben is képes volt felkelteni és fenntartani a látogatók érdeklődését, s érvényesen tudta közvetíteni a kiállítás üzenetét.
A kiállítás Szolnok egyik hajdani nevezetességét, a Kádár cukrászdát helyezve a középpontba négy jellegzetes XX. századi időmetszetben kívánt a látogatóknak lokális történeti ismereteket nyújtani. Nem léptünk fel monografikus igénnyel: a korszakokat sajátos tárgyi világuk mint szimbólumok révén idéztük fel, így lehetővé vált a múlt századi változások térbeli állandóságukban való szemlélete.
A kiállítás két síkon mesélte a történetet: 1. a cukrászda története; 2. a várostörténeti szál. E két sík térben is elkülönült: a cukrászda története a kiállító terem közepén elhelyezett enteriőrrészletekben jelent meg. (A látogatók „leültetésének” ötletét a kiállítás rendezése során, műtárgyvédelmi okokból elvetettük.) Ez a középső rész, s ezáltal a kiállító terem is, kereszt alakban elhelyezett álfalakkal négy részre volt osztva, s e négy kis ’cikk’-ben helyeztük el a különböző korból származó, a Kádár/Tünde cukrászdára vonatkozó, illetve jellemző tárgyakat, dokumentumokat, fényképeket. A terem közepén lévő osztásoknak megfelelően, időben a középső negyedekkel szinkronban tagolódott a falak mentén megjelenített várostörténeti kaleidoszkóp a „mit láthatott, mi vehette körül Szolnokon az eltelt évszázad alatt a cukrászdában üldögélő, fagylaltozó, süteményt majszoló vendéget” gondolat jegyében.
Az első megjelenített korszak, az 1910-es „boldog békeéveket”, az idősebb Kádár Kálmán tevékenységét, vállalkozásának indulását, a ház felépítésének időszakát állította középpontba. A várostörténeti részben a Kádár-házban működött neves fényképész, Szigeti Henrik kirakatát rendeztük be archív fotóinkból, egyaránt megmutatva a mester magas szintű szakmai tudását, illetve a jellegzetes szolnoki arcokat, a korabeli viseleteket. Utóbbit egy korabeli polgári női öltözéket viselő bábu is szemléltette. A falon a Kádár cukrászda tervei, a Szapáry utca sarkának képe a XX. századelőn, illetve korabeli iparosok, kereskedők reklámjai, számolócédulái, cégjelzéses levélfejlécei montázsba rendezve. A korszak emblematikus épülete a szecessziós stílusú kereskedelmi bank, 1 m-esre kinagyítva erősítette stílusegységet, mely a cukrászda épületén, tárgyain, de még a boltok számolócéduláin is megjelent. A  korszakban a nyilvános társas érintkezés jellemző tere városunkban is a kávéház volt, ebből adott ízelítőt a berendezett kis kávéházi sarok.
Az 1919-es ostromot kiheverő Szolnok életében a kiállításon megjelenített következő időszak, az 1930-as évek emblematikus épületének a Szapáry utca kanyarulatában 1926-ban épült Nerfeld-házat választottuk. Ez az időszak ismét a szolid növekedést, a stabil városi fejlődést hozta el Szolnok számára, a Kádár cukrászdának pedig egyenesen fénykorát jelentette. A világháború után leáldozott a kávéházaknak, a rombolás-kirablás után újrakezdő, termékei és a vendéglátás minőségére mindig is sokat adó, választékát újításokkal szélesítő cukrászda ekkor vált fogalommá Szolnokon, s jóval szélesebb körben is ismertté. Ebben nagy szerepe volt Hegedűs Lászlónak, aki 1928-ban lépett be tanulóként, s tevékenysége egészen a 60-as évekig egybeforrt vele. Az ifjabb Kádár Kálmán stuttgarti tanulmányútja, majd párizsi 10 éve nyomán is számos új készítményt vezetett be, és új süteménykészítési eljárásokat adaptált. Az üzem fejlesztését, a munkafolyamatok könnyítését hazai és külföldi gépek beállításával érték el. Termékeik közül a szaloncukrokat nemcsak a betérő vendégek, hanem a környékbeli kiskereskedők, viszonteladók számára is forgalmazták. A várostörténeti fejezetben a Szolnok és Vidéke Ipartestület (a cukrászdától a 3. szomszédos épület) kapott hangsúlyt. A benne tömörülő jellegzetes szakmák (kalapos, szabó, lakatos, bádogos, asztalos, cipész) szerszámkészletéből, termékeiből mutattunk be egy bő válogatást. Ezáltal lehetőségünk nyílott a leszármazottaktól kölcsönbe kapott cukrászati eszközök bemutatására is, hiszen az idősebb Kádár tekintélyes iparosként több mint egy évtizedig volt tagja az ipartestület vezetőségének. Az 1938-as légoltalmi plakát a korszak lezárulására, már a város következő (1944-es) nagy pusztulására utal.
A következő időmetszet, az 1970-es évek, inkább a város történetében volt fontos időszak. Az 1948-50-es rendszerváltást mint törést az egykori Faragó-féle könyvesbolt kirakatának berendezett vitrin szimbolizálta. Egyik felében a 30-as évek szerzőinek alkotásait (Móricz, Márai, Herczegh, Harsányi stb.) rendeztük el, a másikban az új ideológiát tükröző művek, illetve világirodalmi rangú alkotások pár forintos, tömegesen hozzáférhető példányai jelezték a kultúra új arculatát. A korszak emblematikus városképi részlete a kereskedelmi bank helyén felépült pártbizottsági épület (a ’Fehér Ház’), hátterében a Pelikán Szállóval, a ’70-es évek közepére a letarolt belvárosi utcák helyén kialakított új városközpont reprezentatívnak szánt épületével. Szolnok 1975-ben ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját, s az ünnepségsorozat eseményei hangsúlyozva jelentek meg a sarokban kialakított szobabelső enteriőrjében is (meghívók programfüzetek stb. formájában). E privát jellegű tér bemutatásával arra kívántunk utalni, hogy a politika a korszak emberét – valódi közélet nem lévén – a magánélet, a fogyasztás felé orientálta.
A Kádár cukrászda története más ívet rajzolt ki: az ifjabb Kádár Kálmán nagyigényű újrakezdési kísérletét derékba törte korai és váratlan halála. Ezt hamarosan (1949 végén) az üzlet államosítása követte, amely együtt járt a cukrászda ’Kádár-korszaka’ igényes infrastruktúrájának gyors hanyatlásával is. A felhalmozott tudás és tapasztalat azonban nem semmisült meg, csak alkalmazkodni kényszerült: a ’cukrászzseni’ Hegedűs László továbbra is az államosított cukrászatban dolgozhatott. Az egykori Kádár cukrászda alagsorában működő üzem vezető cukrásza maradt egészen 1960-ig, ami biztosítéka volt annak, hogy a szakmai színvonal és a választék legalább részben megmaradjon. Kénytelenek voltak a régi kézműves hagyományok egy részét feladni, s a tömegtermelésre átállni, hiszen innen látták el süteménnyel, tortával az egész város cukrászdáit. Az özvegy Kádárné ellen valóságos hadjárat indult: kicsi gyerekeivel el kellett hagynia lakását, áthelyezték az egyik közeli cukrászdába pénztárosnak, s komoly erők mozdultak meg kulákká nyilvánítása érdekében. Többé nem lépett be egykori üzletükbe, bár végig a szakmában maradt: a 60-as években az egyik modern eszpresszóban dolgozott, s azóta is legendás előadóesteket szervezett a fővárosi színpadtól eltiltott színészek (pl. Mensáros László) közreműködésével.
A kiállítás utolsó tematikai egysége jelen korunkba, az 1990-es évekbe kalauzolta a látogatót. Ekkor már állt a Nerfeld-ház/Centrum-sarok helyén korszakunk jellegzetes épülete, a Deák László által tervezett Árkád-sarok, mely a modern és az organikus építészeti hatásokat ötvözi. Az átkötést a Jászkun Vendéglátó Napok óriási plakátja képezi, amelyen Szolnok valamikori legrangosabb cukrászdájának Tündére változott neve csak hosszas böngészés után fedezhető fel egy szerény kávébemutató kapcsán. Megjelenítettük a cukrászda mai, nosztalgikus jellegű berendezésének részletét (ahol pl. visszaköszön az első időmetszetben látható No. 14-es thonet szék új kivitelben), s a napjainkban népszerű tortákat, süteményeket. A cukrászda padlásán 2006-ban felfedezett pár ’leletünk’: a 30-as évek végéről való, viharvert szállítólevelek, villany- és távbeszélőszámlák jelzik: a mai érdeklődőnek már csak efféle apró töredékek villantják fel a múltat. A mai várostörténetbe az újabb rendszerváltás plakátjait felvonultató hirdetőoszlop vezeti be a látogatót. Az egyik tárgyakat adományázótól megkaptuk a cukrászdáról és cukrászáról általa készített, s a városi televízióban 1988 körül bemutatott filmet. Így az internetes kávézó ötletét elvetvén a kiállító teremben elhelyezett számítógépen végtelenítve ez a 12 perces film pörgött, melynek külön érdekessége, hogy a Tünde cukrászda egykori törzsvendége, a nyugalmazott megyei rendőrkapitány is felidézte benne emlékeit.
 
2. A kiállítás hasznosulásának értékelése

a. A kiállítás helyszínenkénti kezdő és záró időpontja
 
1. Szolnok, Damjanich János Múzeum: 2011. november 9. – 2012. febr. 5.
2. Tiszafüred, Kiss Pál Múzeum: 2012. február 24. – 2012. ápr. 24.
3. Tiszaföldvár, Tiszazugi Földrajzi Múzeum: 2012. május 4. – 2012. július 6. 
 
b. A kiállítás látogatói statisztikája
 
Szolnok, DJM

Látogatók típusa

Látogatószám

Látogatók aránya (kerekítve)

Csoportok

911

74%

Felnőtt

93

8%

Diák

17

1%

Egyéb

214

17%

Összesen:

1235

100%

 

Összesített látogatói statisztika (a három helyszínen)



Látogatók típusa

Látogatószám

Látogatók aránya (kerekítve)

Csoportok (db: )

2231

73%

Felnőtt

159

5%

Diák

110

4%

Egyéb

546

18%

Összesen:

3046

100%


A kiállítás elsődleges célcsoportja az iskolába járó, tizenéves korosztály volt. Ők a látogatók csaknem felét tették ki, s döntő többségükben pedagógus kíséretében, csoportos múzeumlátogatás keretében tekintették meg. Mivel 2010-ben iskolásoknak szóló helytörténeti olvasókönyv jelent meg Szolnokról, így a kiállítás kapcsolódott a város XX. századi történetének iskolai oktatás keretében való feldolgozásához is.
A város története iránt érdeklődő felnőtt látogatók – elsősorban nyugdíjasok – érdeklődése is jelentősnek mondható. Nagy létszámmal képviseltették magukat a megnyitón, s 2011. év végéig jelentős maradt az érdeklődésük – nem utolsó sorban az általuk adományozott, eredeti tárgyak megtekintése miatt.
A kiállítás szolnoki vendéglátó-ipar történeti vonulata miatt a helyben működő szolgáltatási profilú szakközépiskola és a Szolnoki Főiskola diákjai érdeklődésére is számot tarthatott.
A kiállítás vándoroltatása során a vidéki helyszíneken elsősorban a csoportos diáklátogatók domináltak.
 
Képek a szolnoki megnyitóról 1-5. kép
Tárlatvezetés                           6-10. kép
Tiszaföldvár                           11-15. kép
Tiszafüred                              16-18. kép