(1940 - 2003)
Az emberséges, nagyhitű színművész több mint négy évtizeden át nagy felelősséggel és mértéktartó alázattal szolgálta a magyar színpadot, hálás közönségét. Önmaga megmérettetésének igénye sohasem aludt el, bármilyen sikerei is voltak.
Egerben 21 évesen kezdte pályáját, majd a Vígszínház tagja lett, ahol egy színpadon játszhatottRuttkai Évával, Latinovits Zoltánnal és más színészóriásokkal.
1967-ben Szolnokra szerződött. A Szigligeti társulatában kitűnő színészek, neves rendezők hatottak töretlen művészi fejlődésére.
Aktívan részt vett a város kulturális és sport életében is. Nagyon szerette a Tisza-parti várost. 1981-ben mégis Budapestre szerződött. A Várszínházban és a Nemzeti Színházban eltöltött öt sikeres évad után újra a szolnoki színpad következett.
A nagy „szériák” ezután következtek. Gondolkodó színész volt, a legkülönbözőbb színpadi műfajokban vált egyedivé, emlékezetessé. Egyfajta logikus okfejtés szőtte át civil életét is. Mindig, minden helyzetben − alapos mérlegelés után − az általa vélt legjobb megoldást választotta. Nem önmaga miatt, mindig valakikért, valamiért. Igazi, a népéért, nemzetéért élő önzetlen közéleti ember volt. Négy évig volt tagja a képviselő-testületnek hathatós segítséget nyújtva a városban, a választókörzetében élőknek. Képviselőként és magánemberként egyaránt támogatta a civil szervezeteket, kórházakat éppúgy, mint a gyermekeket és az idős embereket.
Kimagasló művészi teljesítménye elismeréseként 2002-ben Jász-Nagykun Szolnok Megyei Művészeti Díjban részesült. 2003-ban pedig Kaposvári Gyula emlékére alapított Szolnok Város Kulturális Díjjal tüntették ki.
Készítette: Varga Gábor szobrászművész
Adományozó: Czibulás Péter Emlékbizottság
Adományozás ideje: 2005. szeptember 29.