GUBICZ ANDRÁS

Jászjákóhalma, 1820. szept. 9. - Pest, 1869. okt. 16.

Gubicz András gyermekkorát szülőfalujában töltötte. Itt járt elemi iskolába, nem végzett középiskolai tanulmányokat. Valamelyik helybeli kovácsmesternél eltöltött inasévei alatt sajátította el a kovács-lakatos szakmai ismereteket. Arra nincs adatunk, hogy a mesterlevél megszerzése előtt volt-e vándorúton. Gubicz András fiatal mesterként nyitotta meg Jákóhalmán kovács-lakatos műhelyét. Már ekkor többre vágyott, mint a helyi paraszti gazdálkodás eszközeinek készítése, javítása, a lovak patkolása. Szakmailag képezte magát, Pesten végzett tanfolyamon gyógykovács oklevelet szerzett. A tehetséges, szorgalmas mester alkotó tevékenységének, érdeklődési körének a falusi környezet nem biztosította a megfelelő lehetőséget. Szülőhelyét elhagyva az 1850-es évek elején feleségével együtt Pestre ment. Farkas István gépgyárában dolgozott mint segéd. Itt ismerkedett meg az új mezőgazdasági munkaeszközökkel. Az 1850-es évek második felében Kollarich Pál rostagyárossal szövetkezett, és együtt gazdasági gépgyárat alapítottak. Munkája középpontjában az ekekészítés állt. Gubicz András 1857-ben alapító tagja lett az újjászervezett Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. Az egyesületi tagság biztosította számára a kor legnevesebb mezőgazdászaival, mezőgazdasági munkaeszköz tervezőivel a kapcsolatot. Az egyesület egyik vezetője, Benkő Dániel által szerkesztett magtakarót Gubicz András készítette el. Galgóczy Károllyal, a szervezet másik vezetőjével ekéket tervezett.

Gubicz Andrásnak kiemelkedő tudása, kitartó szorgalma alapján rövid néhány év alatt sikerült a magyar ekegyártók élvonalába kerülni. Kiváló gyártmányai nemcsak a felhasználók körében voltak népszerűek, de elismerésben is részesültek. 1859-ben Ercsiben, 1860-ban Tótmegyeren rendezett országos arató versenyen és gépbemutatón a Gubicz-ekék első dijat nyertek. Londonban az 1862-es Világkiállításon ekéje aranyérmet, az 1867-es Párizsi Világkiállításon bronzérmet kapott.

A Gubicz-gépgyárban az ekék mellett más mezőgazdasági eszközök is készültek. Pl. különböző talajművelők, vetőgépek, kukoricamorzsolók, szelelő rosták, lovas járgánnyal hajtott szöges-dobos cséplőgépek. Gyára a hazai gépiparban, elsősorban az ekegyártás növekedésének eredményeként, az élvonalban volt. Hozzáértését, szakmai tudását bizonyítja, hogy ekéi túlélték őt. Halála után a Gubicz-ekék még évtizedekig használatban voltak.

Gubicz András pénz nélkül hagyta el ősei környezetét, szülőfaluját. Pesten egy teljesen más környezetben szegény gyári segédként kezdte új életét. Tudása, következetes, szorgalmas munkája eredményeként lett kora sikeres, elismert gyártulajdonosa. Élete delén bekövetkezett halálakor jelentős vagyont hagyott feleségére. Özvegye, férje végakarata szerint, végrendeletében a vagyon nagy részét jótékony célra hagyta. Több jelentős alapítványt tett, melyek az idők viharaiban elévültek. Megmaradt a Jászjákóhalmán létesített kisded-óvó intézet, mely óvodaként ma is működik. A falán emléktábla őrzi alapítói nevét. A Gubicz-eke is muzeális tárgy lett. Gubicz András ekéivel és más mezőgazdasági eszközeivel örökre beírta nevét a magyar földművelés, a mezőgazdasági gépgyártás történetébe. Barabás Miklós festőművész róla alkotott ülőalakos festménye a Műszaki Egyetem mezőgazdasági-gépészeti tanszékén a tanszékvezető professzor szobájának falán, a szakma többi jeles személyisége körében ma is megtalálható. Szülőfalujában utca és a helyi Gazdakör viseli nevét. A jászjákóhalmi temetőben az utókor által békén hagyva feleségével együtt várják, hogy földi maradványuk egyesüljön a szülőföld porával.

Készítette: Ötvös Nagy Ferenc ötvösművész

Állíttatta: Jászjákóhalma Önkormányzata és a Gubicz család