1855 - 1929
Hild
Viktor (1855. november 28., Kecskemét − 1929. április 14., Szolnok): hírlapíró,
régész, vármegyei főlevéltáros; régészeti, őslénytani, numizmatikai és
történeti gyűjtésével, értékes magánkönyvtárával a Szolnok városi könyvtár és
múzeum alapjait teremtette meg.
Édesanyja kecskeméti Pethes Mária, jászkapitányok leszármazottja. Édesapja Hild Károly ügyvéd. Hild Viktor a gimnáziumot a budapesti piaristáknál végezte. 1872-ben beiratkozott az egyetem jogi fakultására, de édesapja halála után anyja kívánságára 1876-ban abbahagyta tanulmányait, és katonai pályára lépett. 1880-ban kilépett a hadseregből, és Jászárokszállásra tért vissza anyai nagyatyja házába. 1881-ben házasságot kötött Pongrácz Erzsébet tanítónővel, és Erdélybe költöztek.
Írói működését 1874-ben kezdte. Latinul, németül, angolul és franciául tudott, saját írásain kívül fordított is. A millenniumi ünnepségek idején elhatározta, hogy megírja a Jászság történetét, levéltári és régészeti gyűjtést végzett. Jegyzetek a Jászságról címmel évtizedeken keresztül vezette kézírásos feljegyzéseit, összesen tizenkét kötetnyi terjedelemben. 1899-ben a Jász Múzeum vezetőjévé választották meg.
1904-ben Szolnokra költözött. Lelkesen harcolt azért, hogy a megyeszékhelyen múzeum alakuljon. Magángyűjtő volt. Rendszeresen járta a falvakat. Pénzt és fáradságot nem kímélve hozta létre régészeti és numizmatikai gyűjteményét. A tárgyakat maga restaurálta. Kézírásos Régészeti Naplóját, amely szinte kódexírói alapossággal és szorgalommal írt jegyzetanyag, 1888. augusztus 5-től 1913. december 21-ig vezette. Feljegyzései a rendkívül pontos adatok mellett tartalmazzák a gyűjtés során szerzett élményeket, a régészetről alkotott véleményét, hitvallását.
Hild szenvedélyes könyvgyűjtő is volt. 1913-14-ben a Független Lap szerkesztője lévén ebben az újságban jelentette meg az Alföldi Magyar Közművelődési Egylet szolnoki múzeum- és könyvtárbizottságának vezetőjeként programjukat. Szorgalmazta a vármegyében lévő muzeális tárgyak és régi könyvek összegyűjtését. Felvetette egy kultúrpalota építésének tervét, melyben múzeum és könyvtár együttesen kapott volna helyet, az I. világháború azonban megakadályozta a terv megvalósítását.
A megye területén felbukkanó leletek gyűjtése mellett a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával ásatásokat is végzett. Legjelentősebb ezek közül a jászalsószentgyörgyi, ahol a Borsahalomban szarmata-jazig korból származó, fagerendaszerkezettel bélelt sírkamrát tárt fel.
1920-tól 1929-ben bekövetkezett haláláig Jász-Nagykun-Szolnok vármegye levéltárosa volt. Halálával munkája, gyűjtése, tervei nem mentek feledésbe. 1934-ben Szolnok város megvásárolta régiség-, érem- és kéziratgyűjteményét, valamint 1518 kötetes szakkönyvtárát, mely igen értékes, főleg történelmi, régészeti és földrajzi anyagot tartalmazott. Szolnok város díszsírhelyet adományozott számára, székelykapus, egykori lakóházát emléktábla jelöli. A Városi Könyvtár, valamint utca viseli a nevét.
Készítette: Pogány Gábor Benő
Adományozók: Szolnok Megyei jogú Város
Hild Viktor Városi Könyvtár
Damjanich János Múzeum Baráti Köre
Az adományozás ideje: 2005. november 28.