1909 - 1983
1909.
február 1-jén született Szolnokon. Az édesapja hősi halált halt az első
világháborúban. Az édesanyja nagy erőfeszítésekkel, szerény körülmények között
nevelte a három testvérével együtt, miután rokonok fogadták be a családot a
tabáni házuk melléképületébe.
A világháború idején Abádszalókra költöztek. Az elemi iskolát itt végezet el. A gyermekkori élmények mélyen megmaradtak az emlékezetében. Abádszalókra mindig szívesen emlékezett vissza. 1921-től két évig a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba járt. Cegléden érettségizett. 1929-ben Szegeden előbb az orvosi, majd a természettudományi karra iratkozott be. Másodévesként már Szent-Györgyi Albertnak nemcsak tanítványa, de munkatársa is volt. 1936.ban szerves-kémiából és biológiából doktorált. 1938-ban Rockefeller ösztöndíjjal egy évig a manchesteri egyetemen dolgozott. 1941-ben magántanári képesítést szerzett.
Kutatási eredményei alapján a neve már a negyvenes években ismertté vált a tudományos világban: felfedezte a vér egyik addig ismeretlen alkotórészét, a XIII. (Laki- Lóránd-) faktort. 1945-ben Budapesten kinevezték az Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézete vezetőjévé. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. 1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat. Felismerve a fenyegető diktatúra közeledtét, még abban az évben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Mintegy százötven tudományos publikáció mellett három könyvet írt. Alkotó módon vett részt a XX. század számos nagy biokémiai felfedezésében. Különösen maradandót alkotott a véralvadás, az izom-biokémia, a quantum-biokémia és a rákkutatás területén.
Tagja volt a New York-i és a Washingtoni Tudományos Akadémiának is. 1963-tól mint a Bethesdai (USA Maryland) központú Nemzeti Egészségügyi Intézet Biokémiai Laboratóriumának az igazgató professzora több mint húsz kutatót fogadott a Debreceni Orvostudományi Egyetemről, akik részt vettek kutatási programjaiban. Ők a magyar orvostudomány vezető egyéniségei közé tartoztak.
Tudott arról, hogy Szent-Györgyi Albert szerepet vállalt Magyarország II. világháborúból történő kilépési kísérlete megvalósításában. Ezért a német megszállás alatt bujkálnia kellett. A magyarságát mindig megvalló hazafi volt.
1970-től gyakran látogatott haza. 1976-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem díszdoktorává fogadta. Több egyetem tiszteletbeli professzora volt. (Manchester, Leeds. Párizs, Nürnberg)
1983. február 12-én Washingtonban hunyt el. Hamvait a felesége hamvaival együtt 1999. május 6-án Debrecenben helyezték örök nyugalomra. 1996-ban Abádszalók első díszpolgára lett, majd 2000-ben a város főterén elhelyezték a mellszobrát. Szolnok Önkormányzata 2001-ben Laki Kálmán díjat alapított a tudományos-szakmai munka elismerésére. Tiszteletére a Szolnokért Egyesület 2003. szeptember 1-én emléktáblát helyezett el a Sóház utca 1. alatti épület falán.
Készítette: Pogány Gábor Benő szobrászművész (2003)
Adományozó: Dr. Szalóki István Laki Kálmán-díjas
Adományozás ideje: 2004. január 22.