A magyar vízügy történetének
kiemelkedő személyisége 1902. október 17-én született Jászkiséren ősi redemtus
jász családból. 1902 - 1988
A magyar vízügy történetének
kiemelkedő személyisége 1902. október 17-én született Jászkiséren ősi redemtus
jász családból.
A katolikus Jászságban egyedüli református település fiaként a helyi lelkipásztor, Fejes Dániel nagytiszteletű úr rábeszélésére taníttatta megözvegyült édesanyja annak ellenére, hogy a férfikézre igen nagy szükség lett volna a gazdaságban.
A Jászapáti Királyi Katholikus Főgimnáziumban tett érettségi után tanulmányait a budapesti Műegyetemen folytatta, itt szerzett mérnöki diplomát. Pályaválasztásában, a vízmérnöki hivatás iránti elkötelezettségében nagy szerepet játszott a gyermekkori indíttatás, mivel a Jászság Magyarországnak a természet erői, elsősorban a víz által erősen sújtott vidékei közé tartozik.
Mérnökként végigjárta a haza szinte minden táját, megismerte a vízgazdálkodás, árvízvédelem valamennyi területét.
A gyakorlati munkával a Tisza-Szamosközi Ármentesítő Társulatnál ismerkedett meg, ahol megszakításokkal közel húsz esztendőt töltött. Ezt a Fertő tó szabályozásában való részvétel, majd Bódva-szabályozás követte. Az Ecsedi láp mellől került a Duna mellé, ahol a Pest Vármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat kinevezett szakaszmérnökeként, majd a második világháború végéig a Balatoni Nagyberek Lecsapoló Társulat igazgató-mérnökeként ténykedett. A háborús evakuálási parancsot megtagadva innen indult el a szülőföld felé családjával együtt.
Az Alföldön három esztendeig az abonyi ármentesítő társulatnál ténykedett a háborús károk felszámolásán, majd a vízügyi szolgálat 1948-as államosítása után került szolnoki szolgálati helyére.
Az állami vízügyi szolgálat munkatársaként különböző beosztásokat töltött be megyénkben, s ennek az időnek sokak által ismert látványos emléke a szolnoki Tiszaliget létrehozása és kiépítése, amely maradéktalanul az ő nevéhez fűződik.
Nemes Gerzson gyakorlati munkája mellett nem elhanyagolható mértékben vállalt részt hivatása számvetésében sem. Töretlen alkotóerővel megáldott élete során fáradhatatlanul kutatta a vízügy múltjának emlékeit, számtalan publikációja mellett írt könyvei közül kiemelkedő A Közép Tiszavidék vízügyi múltja című monográfia három kötete, melyeket P. Károlyi Zsigmonddal és Pálhidy Csabával közösen alkottak és a Zagyva-Tarna-völgy Jász-kerületi vízügyi krónikája. Ő állított először emléket írásában a Jászság hajdan élt első vízügyi mérnökének, Bedekovich Lőrincnek.
Életművét számos kitüntetéssel ismerték el, többek között Szolnok város Pro Urbe-díjával.
Szolnokon hunyt el 1988. január 24-én.
Készítette: Pogány Gábor Benő szobrászművész
Adományozó: A Nemes Gerzson Emlékbizottság
Adományozás ideje: 2005. szeptember 1.