1832. november 1-jén született Pesten.
Ősei már a 15. század végétől ismertek. Szépnagyapját, a törökverő hőst, a
magyar mondavilág legendás alakját, Szapáry Pétert I. Lipót bárói rangra
emelte, üknagyapját III. Károly király grófi címmel tüntette ki. Apja, Szapáry
József 1830-ban báró Orczy Annával kötött házassága révén jelentős birtokokhoz
jutott Heves-Külső-Szolnok vármegyében, Pusztataskonyban és Fegyverneken (azaz
Szapárfaluban).
Az ifjú Szapáry Gyula tanulmányai befejezése után, 1853-tól a taskonyi birtokán kezdett el gazdálkodni. E birtoka területét a századfordulóra megháromszorozta, állatállományát pedig megsokszorozta. Igyekezett a külső-szolnoki birtokosokat összefogni, megalapította a Szolnok Megyei Lovar- és Gazdasági Egyesületet. 1863-ban az Alföldön pusztító aszály után nagyszabású segélyakciót indított, mellyel a nagy ínségtől szenvedő lakosság tömegeit juttatta kenyérgabonához. A millenniumi kiállításon a virágzó taskonyi uradalom termékeivel nagy sikert aratott.
1860. december 13-án Heves-Külső-Szolnok megye első alispánjává választották. Először 1861-ben szerezte meg a szolnoki választókerület országgyűlési képviselői mandátumát, majd 1865. november 27-én. Rövid ideig a Nyitra megyei galgóci választókerületnek volt a képviselője, de az 1872-es és 1875-ös választásokon ismét Szolnok megyében, az abádszalóki, 1878-tól pedig négy cikluson keresztül a törökszentmiklósi választókerület képviselőjévé választották. Heves-Külső-Szolnok Vármegye Törvényhatósági Bizottságának haláláig virilis tagja volt.
A Közlekedésügyi Minisztérium államtitkáraként (1870) a galíciai és a gömöri vasút tervének kidolgozásában, továbbá a Duna Gőzhajózási Rt. Gépgyárának létrehozásában tevékenykedett. 1872. november 18-á ő terjesztette elő a parlamentben Buda és Pest egyesülésének törvényjavaslatát. A Szlávy-kormányban 1873. március 5-től belügyminiszter volt. Ez alatt az idő alatt a választójogi törvény kidolgozása fűződik a nevéhez. 1878 és 1886 között a pénzügyi tárca minisztereként tevékenykedett, adó- és pénzügyi intézkedései segítették elő a későbbi nagy ipari vállalkozásokat, közöttük a modern cukoripar kialakulását.
1889. április 9-én földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterré nevezték ki, majd a minisztériumok átszervezése után földművelésügyi miniszter lett. Az uralkodó 1890. március 15-én Magyarország miniszterelnökévé nevezte ki. Miniszterelnöksége idején vezették be az aranyvalutát (korona) és valósultak meg Baross Gábor iparfejlesztési programjai. 1892. november 6-án mondott le, többek között közigazgatási reform tervének kudarca és a polgári házasság bevezetésével kapcsolatos állásfoglalása miatt.
Érdemeit az I. osztályú Vaskorona Renddel (1875), az Aranygyapjas Renddel (1881), a Szent István Rend nagykeresztje kitüntetésekkel és a tárnokmesteri címmel (1900) ismerte el kora.
Készítette: Simon Ferenc szobrászművész
Adományozó: Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata
Az adományozás ideje: 2009. január 20.