1928 - 1990
költő
1928-ban
született Szolnokon. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait
a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-filozófia szakán folytatta 1948-as
internálásáig. Sohasem titkolt politikai nézetei miatt már ekkor összeesküvéssel
vádolták. Héthavi internálás után szabadult, s minthogy egyetemi tanulmányait
nem folytathatta, szórakoztató zenészként helyezkedett el szülővárosában.
1952-ben ismét letartóztatták, s egy koncepciós per vádlottjaként először tizenöt, másodfokon tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték. (A vád rendszerellenes összeesküvés volt.) Tatabányán, Vácott raboskodott.
Bár gimnazista kora óta írt verseket, költészete a börtönben, a hasonlóan érző, gondolkodó rabtársak között teljesedett ki. Legszebb verseit, fordításait a váci rabköltők kézzel írott könyvei, az un. „Füveskert”-kötetek őrizték meg.
(Titkon másolt, egypéldányos antológiákból 1956-ban három kijutott Nyugatra. A forradalom és az emigráció költészetével kiegészült nyugati Füveskert-változatok az ötvenes-hatvanas években, hét országban tíz −magyar, német, orosz, magyar-olasz, spanyol, norvég, dán és angol nyelvű −kiadást értek meg. Magyarországon először a bécsi változat jelent meg 1988-ban. Az eredeti, hiteles ős-Füveskert csak 1995-ben látott napvilágot.)
1956 nyarán Szathmáryt −négyévi börtön után −feltételesen szabadlábra helyezték. A Kádár-rezsimben sohasem találta meg a helyét; csalódottan, egészségében megrokkanva hátat fordított a költészetnek is. Hosszú betegség után 1990-ben halt meg. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 1992-ben megsemmisítette az ítéletet. 1995-ben posztumusz a Hazáért Érdemkeresztet, 1997-ben az 1945 és 1956 közötti években tanúsított politikai helytállásáért és a nemzeti ellenállásban való részvételéért „A Szabad Magyarországért Érdemkereszt a Nemzeti Szalagon” kitüntetést adományozták neki.
Költői rehabilitációjára is csak halála után, a rendszerváltást követően került sor. Először a Stádium című folyóirat 1991. évi 1- Száma szentelte neki Börtönök költői című rovatát, közreadva néhány versét az egykori rab költőtárs, Tóth Bálint tanulmányával (A maharadzsakumár. Portré Szathmáry Györgyről). 1993-ban a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata jelentette meg az egyik kézírásos váci füzet Szathmáry-ciklusának fakszimiléjét (Szathmáry György versei, Füveskert: virágok −lányok −istenek). Fogsága előtt írt verseiből is ízelítőt adott a „Füveskert 1954-1995” című antológia, amely a hiteles váci kéziratok közzétételén túl hat költő pályaképének bemutatására is vállalkozott (Stádium Kiadó, Bp. 1995.).
Műveinek legteljesebb kiadása Szolnok város és a Stádium Kiadó közös gondozásában, 1998-ban jelet meg „Sejtések könyve” címmel, amely a költő veseinek és műfordításainak gyűjteménye.
Írta: Rékasy Ildikó, a sejtések könyvének szerkesztője
Készítette: Szabó Imrefia Béla szobrászművész (2005)
Adományozó: Szathmáry Judit, a költő testvére
Adományozás ideje: 2005. április 11.