Vendégségben őseink háza táján
A kiállítás a megye régészeti leletei alapján mutatja
be, hogyan változott az ember közvetlen környezete - a lakóház - az
évezredek folyamán. A kiállítáa az őskortól a török kor végéig felöleli
a megye történetét. Egy-egy példán mutatja be a lakóház életmódnak
megfelelő változásait. A magyarság letelepedésétől a középkor végéig
településformák és az egyes lakóháztípusok, valamint a szolnoki vár
maketten kerülnek bemutatásra.
A kiállítást lezáró kincstár szentélyszerű elrendezése a gyűjtemény
legszebb, legféltettebb egyedi darabjait mutatja be. tovább >>>
Mesterségek művészete
A megye népművészetét a mesterségek oldaláról mutatja
be, kiemelve a táji adottságok következtében meghatározó népművészeti
ágakat: a fazekasságot és a szűcsmesterséget. Nemcsak a mesteremberek
által készített tárgyak, hanem a munkafolyamatok is nyomon követhetők
a műhely-enteriőrök segítségével.
Népművészetünk legszebb darabjai mellett a kiállításban a megyére
jellemző viselet-együtteseket is megismerhetik. tovább >>>
Népélet a Közép-Tisza vidékén
A kiállítás a századforduló paraszti kultúráját
mutatja be, amelyben a régi tárgyak, eljárások, a századokon át
kialakult szemlélet keveredik a megjelenő újjal. Ezt az átmeneti
korszakot mutatja be tárgyaival, a tárgyak környezetével, rajzok,
térképek, s néhány évtizede vagy ma készült fotók segítségével,
jeleként annak, hogy bizonyos hagyományok a közelmúltig, sőt ma
is élnek, részei a falvainknak, s parasztságunk tudásának, kultúrájának.
Bemutatja a vízszabályozás korszaka előtti képet a halászat, a pásztorkodás,
vessző-, sás- és gyékényfeldolgozás segítségével.
A kiállítás következő egységében a parasztház jellegzetes helyiségeit
rendezték be: a kamrát, a konyhát, a lakószobát, valamint az alföldi
parasztgazdaság jellegzetes építményét, a fészert rekonstruálták. tovább >>>
Városi polgárok a századelőn
A századfordulóra Szolnokon sajátos polgári kultúra fejlődött ki, melyet sokszínűsége, különbözősége ellenére sajátos egység jellemez. Ezt mutatja be egy polgári-parasztpolgári vonásokat megtestesítő lakóházon keresztül. tovább >>>
Szolnoki Képtár
A Szolnoki Képtár létrehozásának kísérletét maguk a
művészek kezdeményezték azzal, hogy a Damjanich János Múzeum baloldali
műteremépület két termét egybenyitva állandó kiállítást rendeztek,
ahol nemcsak saját, hanem Szolnokon korábban dolgozó művésztársak
alkotásait is bemutatták. A gyűjtemény ajándékokkal, cserékkel szépen
gyarapodott, melyhez a Szépművészeti Múzeum is hozzájárult. A II.
világháborúban és az azt követő években a gyűjtemény megsemmisült.
A Képtár létrehozásának feltételei 1996 végére teremtődtek meg azáltal,
hogy a Múzeum épületéből kiköltöztek az itt helyet kapó intézmények,
és az épület rekonstrukciója befejeződött. A Szolnoki Képtár a felújított
múzeumépület I. emeletén tíz teremben, 670 m2 alapterületen
reményeink szerint végleges elhelyezésre talált.
A Képtárban bemutatott alkotások a Szolnoki Művésztelep itt született
alkotásain keresztül szándékozik bemutatni e város szerepét, jelentőségét
és helyét a magyar képzőművészeti életben. tovább >>>